Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 70. szám

Pest, 1869. kedden sept. 7. 70. szám. Tizenegyedik evíohini. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom :Még egy szó a semmitüszé'knek sat. — Hg. Karageorgievics ügy. — Semmitőszéki jogesetek. Még egy szú a semniitöszéknek 384. sz. a. hozott elvi határozatához. 9 Egészen helyeslem azon észrevételeket, melyekkel Sz. JáDOS ur e szaklap 67-dik számában kisérte a semmitőszékuek ama határozatát, mely szerint a váltóügyek a polg. fc r. 53. §-a alapján a váltótörvényszéki illetőségtől elvonathatoának. De kiegészitendőknek tartom azon észrevételeket, mint nem egészen kimerítőket. A semmitőszék véleményem szerint is nem a kellő alapból indult ki, midőn indokát az 53. §-ból merítette. Mert a váltóbiráskodásról nem az 53., hanem a 26. és 29. §§. rendelkeznek, még pedig positive ellenkezőleg azzal, a mit a semmitőszék az 53. §. hallgatásából kivont. Minden hermeneutikába ütköznék azt állítni, hogy a törvényhozás az 53. §-ban hallgatag mást akart, mint a mit már a 26. és 29. §§-ban nyíltan kifejezett. Hasonló magyarázattal nem lehetne-e azt is állítni, hogy az úrbéri ügyekben is van eltérésnek helye, ruiután az 53. §. ezekről is hallgat? Igen is hallgat, mert azokról már a 25. §. rendelkezett. Nem lehetne-e állítni, hogy a bányaügyek is átvi hetők más bírósághoz? hiszem az 53. §. ezekről is hallgat. De miért? mert már a 27. §. intézkedett. És ime, e lapok ugyanazon 64. számában közöltetik a semmitőszéknek 260. sz. határozata is, mely szerint bányaügyi illetőségi kérdést épen a 27. §-ra hivatkozva — és nem törődve az 53. §. hallgatásával — a mi értelmünkben döntött el, e nem ugy, mint a váltóügyi kérdést a 384. sz. a. Épen így intézkedett pedig a 26. és 29. § a váltóbiráskodásról is az eddigi törvényeket és gyakorlatot nem megváltoztatva, hanem fentartva. Mi volt a 30 éves gyakorlat, mindenki tudja. Az a vtk. II. R. 18. és 19. §-ainak folytonos alkalmazása volt. Az utóbbi §. választást engedett a váltóhitelezőnek, azon váltótörvényszék között,melynek kerületében adósa lakik és azon váltótörvényszék között, melynek helyén ideiglen tartózkodik. Tertium non dntur. Ugy hiszem, ez iránt kételye sekinek sem lehet. S ezekkel szemközt ne vakitson el senkit a fenforgó semmiségi panaszban használt azon indok : cui licet plus, licet etminus. Ezen elv, igy a mint adva van, a jogtudományban nem is létezik, és képtelenségre vezetne. Helyes értelme csak ezen záradék hozzáadásával van: in eodem genere. Ezen elv szerint például valaki leszállíthatja követelését, de fel nem emelheti. Ellenben nem válogathat ezen elv alapján a bíróságokban, és jelesül nem választhatja a sommás helyett a rendes eljárás bíróságát és megfordítva, (terv. rendt. 17. 92. 93. 94. stb.) — Ha ezeknél nem engedett választást a törvény, annál kevésbbó akarhatta a váltói illetőséget csorbítani. Mellettünk szól még a törv. rend. 170. §-a is, mely a bizonyítási kellékekről rendelkezik, a váltótörvényszék illetősége alá nem tartozó, s köztörvény utján beperelt váltó iránt. Amint ezt szükségesnek tartotta a törvényhozás, ugy nem tartotta szükségesnek, a váltótörvény szék illetősége alá tartozó váltókra is kiterjeszkedni, miután ezeket a 26. 29. §§. szerint továbbá is eddigi illetőségük alatt meghagyta. De végre még egyet. Ha a semmitőtörvény szék az 53. §-t csak a közvetlenül megelőző 52. §-al hozta volna is kapcsolatba, már nem talált volna alapot a megsemmit§sre. Mert ezen §. szabályozván alakját a rendes bírói il'eíöségtőli eltérésnek, ehbez a feleknek külön alakszerű szerződését kívánja meg; minő pedig az adott esetben nem létezett. Ily szerződésen kivül a felperesnek tetszés szerinti r Kérési joga még ott sincs, hol az eltérés általában meg volna engedve. T. P. (Pesten.) Hg. Karageorgievics ügy. (Vége.) ' Hg Karageorgievicsnek a legf. törvényszékhezintézett felebbezése tovább igy hangzik. Ily körülmények között helye, jogszerű, igazságos ítéletet, helyes és jogszerű perfolyamot várni nem lehet, s oly bűnpanaszló félnek, ki bűnpanaszának adatait, tanúbizonyságait, s igy a valódi tényállást önmaga önkényt rejti el és teszi semmivé, igazságot osztani nem lehet. ,Da mihi factum et dabo tibi jus' — kiáltá a római praetor; — de a belgrádi kormány tervszerűleg elrejti s örökre megsemmisíti a ,íactum' legjelentékenyebb ténykörülményeit és bizony latait — és mégis jus't — igazságot akar a magyar bíróságtól. A belgrádi kormány nem csak személye ellen vádlottnak Magyarországban, hanem vagyonának büntetésképeni elkobzása végett is a romániai fejedelemségben bünfeljelentést, illetőleg pert kezdett. Azonban e számításával a romániai bíróságok elótt nyílt kudarezot vallott, mert azok ítéletük indokául véve azt, hogy a belgrádi kormány által viszható erővel felruházott rögtön bíróság törvényes bíróságnak, ennek ítélete törvényes Ítéletnek nem tekintethetik; s mert a belgrádi kormány által — valószínűleg mint nálunk — oly kivonatosan közlött ügyiratokból a vádlott terhére rótt büngyanú jogszerüleg meg nem állapitathatik: vádlott