Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 70. szám

278 oláhországi javainak elkobzására irányzott keresetével a belgrádi kormányt elutasította I Nem azért hozza fel vádlott ez idegen biróság Ítéletét, mintha azt Magyarország bíróságai is ez ügyben zsinórmértékül venni tartoznának; — de el nem titkolhatja, hogy — midőn a kérdéses bü n ügyben a romániai b i ró s á g o k t ó 1 ily iga zságos, i 1 y független,ily magasztosjogérzelemmel kimondott ité1etetszem1ól; annál k i n z ó b b f á j d a 1 o m sajong benne azon szomorú tapasztalat felett, hogy a magyar kir. itéló táblai végzés oly pert rendel el ellene, melynek a fenforgó kö- f rül menyek közt törvény s igazság szerinti eredménytelenségéről már untig meg kellé vala gy ő z ő d n i e, s melynek alaptalan voltánál fogva alig képzelhető már egyéb elérhető czélja, mint az, hogy egy ismételt írásbeli per hosszadalmassága alatt, vádlott elaggott korának életfonala megszakadjon, s el ne érje azt, hogy a gouosz politikai czélzatú ármány által bűngyanúba merített neve, bűntelen öntudatú tisztasága a birói itélet igazságával, habár közel sirja szélén is újra felragyoghasson. A magyar kir. tábla végzése a vádlott ellen elrendelt perbefogatást csak eme indokolatlanul, mintegy odavetett néhány szóval hagyja helyben : „hogy az 1-ső bírósági végzés indokaiban felhozott ténykörülményekben vádlott ellen aziránt, hogy a végbevitt tettel s tettesekkel szövetkezésben volt, törvényszerű jelenségek s gyanúokok fogialtatnak." De hogy melyek azon ,törvényszerű jelenségek s . gyanúokok' — ezt egészen elhallgatta. Azonban vádlott } meg van győződve, hogy azokat védelme s első felfolyamodása indokaiban teljesen megczáfolta. S ha a belgrádi kormány vissza nem tartja s kiadatását meg nem tagadja a belgrádi bűntettesek vallomásainak, és sok más adatoknak ;s ha az ottani vádlottakat -- nehogy vádlottal szembesítve a tiszta igazságot s vádlott büntelenségét tanúsíthassák — czélzatos sietséggel agyon nem löveti, — ez esetben jól tudja, hogy azon büngyanú, melyet fejedelmi családja erkölcsi megsemmisítésére a politikai fondorlat vádlottra zúdított, bizonyosan más felé irányulna, s a valódi bűnöst nem vádlott személyében, hanem másban jelezné. S végre meg van győződve arról, hogyha az első bírósági perbefogatási indokok ellenében érvényesített védelmi s felfolyamodási érvei az ez ügybe vegyült mindennemű érdeken felülemelkedett bírálat alá vétetnek, ez esetben a táblai határozattal ellene elrendelt perbefogatás törvényeink szerint sem hagyatathatik helyben. Régibb törvényhozásunk az actiónak, a perbefogásnak jelentékeny fontosságot nem tulajdonított; de a perbefogási határozatok ellen ujabb törvénykezési gyakorlatunkban megengedett felfolyamodások kétségtelen tanúságot tesznek arról, hogy súlyos és közeli gyanúokoknak kell azoknak lenniük, melyek — főleg nagyobb büntettek eseteiben — valaki ellen a perbefogatási határozatot megalapíthatják. Tévesnek kell tehát tartania a kir. tábla határozatából láiható azon nézetet, mintha legcsekélyebb bünjelenség és súlytalan gyanúok alapján is a perbefogatási határozat törvényszerüleg kimondattathatuék. A rövid idón bizonyosan életbelépendö 1843-i magyar bűnt. törvényk. javaslat 253. §. mondja: „hogy súlyosnak kell lenni a gyanúnak, melyen a perbefogás alapulhat" — a 255. §-ban pedig rendeli, hogy azon esetben is „ha a kérdéses gyanú csak távoli és nem súlyos, ez esetben végzés által kimondandó, hogy a perbefogásnak helye nincs." Kéri ezek folytán a kir. táblai végzés megváltoztatását — tekintve, a) hogy a jelen ügy a rendkivülileg alkalmazott bizonylati eljárás s végtárgyalással befejeztetett; b) tekintve, hogy a belgrádi kormány az ottani vád' lottak kivégeztésóvel az itteniekkel való szembesítést örökre meghiúsította; s hogy a szükséges periratoknak eredeti szövegében és terjedelmében való közlc-sét megtagadta, ez által a külön Írásbeli per törvényszerű czélját lehetetlenné tette; — és c) tekintve, hogy a belgrádi kormány által közült csonka, kivonatos ügyiratokból vádlott ellen felhozott gyanúokok, az általa ezek ellenében érvényesített védelmi érvek és bizonylatok ellenében, jogszerű perbefogatást megalapítható gyanúokokká nem minősíthetők ; végzésileg kimondatni, hogy az 1-ső s 2-od bíróságilag vádlott ellen rendelt perbefogatásnak hely nem adatik. Erre a curia mintlegfőbb ítélőszék következő végzést hozott: „Miután a bünvizsgálat folyamából vádlottak ellen semmi oly gyanúok, melyből következtetni lehetne, hogy a Constantinovics Ankán elkövetett és Constantinovics Katalin, Garaschanin Svetozár és Timurcsevics Demeter , irányába megkisérlett gyilkosságban mint büoszerzők i illetőleg bűnrészesek közreműködtek volna, ki nem tűnik, a vád ezen részére nézve a perbefogatás alói felmentetnek, s ily változtatással egyebekben a m. kir. itéló' tábla végzése, az abban felhozott indokokból helybenhagyatik (1869. aug. 28. 543. sz. a.) A szabad láboni védelem kérdésében pedig miután a pestváros törvényszéke mint kiküldött biróság a szabad lábra helyezést meg nem engedte ; miután ellenben a k. itéló tábla 1869. május 12. 2997. sz. a. hg Karageorgievics külön kérvénye folytán, ennek a szabadláboni védelmet törvényszerű kezes=ég mellett megadta; ez ellen a tiszti ügyész által közbevetett felebbezés folytán a legf. törvényszék 1869. aug. 28. határozta: „Miután hazai törvényeink szerint a szabadláboni védelemnek a törvényesen meghatározott kivételes eseteken kivül rendszerint helye van, vádlottra nézve pedig azon kivételi eseteknek egyike sem forog fenn — jelesül nem a tett elkövetésében, hanem a vizsgálat folyamában felmerült gyanúokok alapján lett letartóztatva, s a vizsgálat ellene már be is lévén fejezve: ennek meghiúsításától tartani nem lehet — ezen indokoknál fogva a kir. tábla végzése helyhenhagyatik." Sztankovics és Trifkovicsirányában pedig — miután szabadláboni védelmük kérdésében a kir. tábla érdemleges határozatot nem hozott s miután a legf. törvényszék a másod biróság mellőzésével nem határozhat, kérvényük s iratok a pesti k. tábláhuz visszaküldetnek érdemleges határozathozatal végett. (1869. augusztus 30-kán 119. és 641. sz. alatt.