Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 5. szám

Pest, 1869. péntek jan. 15. 5. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczcni iigyvédegylet közlönye. Tarlatom: A telekk. ügyek kezelése. — Rüvidutu visszahelyezési jogeset. — Törvények. A teEekkönyvi ügyek kezelése Kiin-Szcntlinrtoiihan. *) Kiss A n tal ügyvéd urtól. Az id. törv. szab. 26. §-ával a Jászkun kerületekben az 1848-ig fenállott községi bíróságok nemcsak visszaállitatván, hanem a 146. §-ban telekkönyvi hatósággal is felruháztatván, kétségkivül onnan indulhatott ki e tekintetben az országbírói értekezlet, hogy a Jászkun községek már 1848-ig is mintegy telekhatóságot gyakoroltak; mert az trök adásvételi ügyletek jogérvényesen csak is a községi öanácsok előtt köttethetvén, illetőleg vallathatván be, ezek által írattak azok a fundusok könyvébe, vagy más erre különösen rendelt protocollumokba, mint szintén az intabulatiók is a községi tanácsok gyűléseiben eszközöltettek. A jászkun községi bíróságok azonban—hol 1848 ig ugy szólván az egyedüli főjegyző képviselte a törvénytudományt — 1861-ben is ily alakban állitatván vissza és átalában véve máig sem birván azon szerkezettel, melyet az id. törv. szab. 27. §-ának c) pontja a rendezett tanácsokra nézve előszabott — ha 1848 előtt az akkori egyszerűbb viszonyok közt törvényhatósági körüket betöltötték is: — most, — midőn jog és törvénykezési rendszerünk annyi változáson és bonyolításon ment keresztül és a bíró eldöntésére váró jogesetek az "ipar, kereskedelem és hitel fejlődésével napról napra szaporodnak, — fentartott régi szerkezetükben a kor kívánalmainak többé meg nem felelhetvén, legtöbbnyire a reájuk ruházott telekkönyvi hatóságot sem gyakorolják akként, a mint azt a jog és vagyon biztonsága, s ezekpn alapuló közhitel megkívánná Nem kutatom és fejtegetem egyenként azon okokat, melyek bíróságaink fölötte hiányos szervezésére határozó befolyással birtak, hanem egyedül azon momentumra fektetek itt súlyt, hogy valamint másutt, ugy kerületeinkben és különösen — Kun-Szt.-Mártonról szólva — tisztújítás alkalmával nálunk is figyelmen kivül hagyatott az összes minisztériumnak 1867. évi april 10-ról a megyék és városi közönségekhez kibocsátott amaz intézménye, melyben a tisztviselők megválasztása körül az erkölcsi feddhetlenségen kivül a szakképesség is irányadóul szabatott meg, csak is igy levén kivihető az, hogy legfőbb kincsünknek, hiteltelekkönyvünknek vezetésével egy a választó közönség előtt egészen ismeretlen, soha *) Nagyon sajnáljuk hogy annyira kellett késnünk — tárgyhalmaz miatt — jelen értekezés közlésével. S z e r k. telekkönyvvezetéssel nem foglalkozott, — de bizton állithatom — hogy nem is hivataloskodott gazdatiszt (Sz. L.) bízatott meg. Mit is lehet azután várni egyebet ily hivatalnoktól, mint azt, hogy hivatala elfoglalása első napjaiban, midőn egy telekjegyzőkönyvet kértem előmutatni, oda utasított, hogy folyamodjam a tanácshoz, végzés nélkül — mondá — azt elő nem mutathatja. Azonban ritka önhittséggel foglalta ő el állását, és mélyen tanulmányozva hivatalelődjének irattárba helyzeti munkálatait, hivatalából csakhamar jövedelmező üzletet is csinált, mert a mennyiben nemcsak a telekkönyvvezetéssel bízatott meg, hanem a telekkönyvi előadói szerep is kizárólagosan neki jutott: a nyilvánkönyvi jogokat illető okmányok és telekkönyvi kérvények szerkesztését is annyira privilégiumának hitte, hogy volt eset, a midőn egy harmadik által benyújtott kérvény beiktatását megtagadta, sőt a félnek „Istenivel" adta tudtára, hogy a prókátora által benyújtandó kérvény alapján (saját szavaival élve) nem is „örökit át.* És ezen telekkönywezétő, ugy szólván, mindenhatósággal van felruházva; mert 1- ször vezeti a telekkönyvi iktatót, melyet a városi főbiró, mint a telekkönyvi hatóság elnöke, hivatalos óra után soha be nem zár; mert 2- szor képviseli a feleket telekkönyvi ügyekben, a mennyiben csaknem minden okmányt és telekkönyvi kérvényt (természetesen illő díj mellett) ő maga szerkeszt. A kérvényezés — nem egyszersmind az okmányirástól is — eltiltatott ugyan már a nagy kun kerületi kapitány által, de ezen eltiltást nyomtatott kérvények kitöltésével és azoknak gyakorta egy hitelét vezztett városi szolgálatban álló napdijas régi ügyvéd általi ellenjegyeztetéssel kijátszani ügyeskedik ; 3 szor egyedüli telekkönyvi előadó, tehát biró is az általa szerkesztett és tetszés szerint beiktatott kérvények fölött. Az előadott ügydarabokról tanácskozmányi jegyzőkönyvet külön vezet, és azt is ő maga irja alá. 4-szer Telekkönyvvezetö, ki mint ilyen a maga személyében annyira külön önálló telekkönyvi osztályt képez, hogy a telekkönyvi ügyekbeni hivatalos átiratokat, fölterjesztéseket külön hatósági engedély nélkül készített és csak utólagosan bemutatott pecsét mellett saját neve alatt eszközli. Már hol van itt annak a szigorú ellenőrködésnek csak árnya is, amely a telekkönyvi ügyek elintézésénél, a telekkönyvek vezetésénél törvény szerint megkívántatik