Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 5. szám

18 főleg miután eme ritka példánya a telekkönyvvezetőknek nyers magaviselete, s egyébb sajátságai által oly fölényt tudott már magának tisztviselő társai fölött kivívni, hogy a telekkönyvi ülésekben — nehogy sértő modorával kellemetlenségeket idézzen elő — előadmányai és végzéstervei kényszerült közönynyel hallgattatnak végig??! Ehhez hasonló telekkönyvi systemát aligha ismertetett még valaki e szaklapnak, mint a szabad kritika s ellenőrzés kiválóan független orgánumának hasábjain; nehogy azonban túlságosnak látszassam, a számtalan közül szolgálok a tisztelt olvasó közönségnek néhány curiosus adattal és jogesettel is, melyek inig egyfelől általam okinányilag beigazolhatók, másfelől mint eme sajátszerű systema szükségkepeni folyományai magyarázatukat is csak abban lelhetik. A mi magát a telekkönyvvezetést illeti, kétségkivül nagy szakavatatlanságról teszen tanúságot egyik telekjegyzőkönyvben az a törülhetetlen corpus delicti, melyet alkalmilag valék szerencsés észlelni, hogy t. i.a tulajdonjog a teherlap, vagy a zálogjog a tulajdonlapra vezettetett be; hogy széljegyzetek soha nem tétetvén, a későbbi beadvány alapján elrendelt jog bekeblezés előbbi sorszám alatt tüntettetik ki; hogy a telekjegyzőkönyvekben a javítgatás ép oly gyakori, mint a tiszta bevezetés; hogy ha A. B.-től vesz meg valami ingatlant, az a C. nevén álló telekjegyzőkönyvben iratik át stb. stb.", őszintén és igazán állithatván, hogy a telekkönyvi pátensnek kezelésre vonatkozó szabványai egyátalában nem tartatnak meg. Csupán a telekkönyvi, ügyekbeni járatlanság, vagy más valamiről is tesz-e pedig az oly eset tanúságot; midőn az itt érdeklett telekkönyvvezető — hogy emlékezetébe hozzam — a végrehajtás alatt állott Gyenes Antal és neje Balga Borbála nevein közösen bevezetett ingatlanságot, Balga Borbálának egyszerű általa (t. i. telekkönyvvezető ur áltai) készített folyamodása alapján a férj megidézése nélkül igazította ki folyamodónő egyedüli nevére ? Ennek megítélését a szakértő közönségre bízom, főleg miután ez eset alkalmából egy általa irt és oly időből keltezett okmányra is hivatkozhatnám, a mikor még Sz. urat városunkban nem is láttuk, de a mely okmányt, mint antedatalt, aggályosat szemére lobbantván, komoly következményektöli felelmében — saját vallomása szerint — csakhamar megfemmitett. (Vége köv.) Rüvidutu visszahelyezési jogeset. Kiss Albert ügyvéd úrtól (Borsodból). Az 1863-ik évi június 18-án Borsodmegye egyik szolgabirájáhuz beadott visszahelyezési keresetében A. előadja, miként ő még 1858-ik évi octóber 29-én mintegy 20 holdnyi zálogos erdőnek összes fenálló fáját az egész vételár lefizetése mellett C.-től, mint zálogtartótól megvette. Ezen jogánál fogva 1862-ik év elején az erdőt A. kiakarta vágatni, B. azonban mint a zálogba ado örököse, ki ekkor a kérdéses erdőrész kiváltása czéljából az időközben elhalt C. zálogtartó örököseivel egyezkedésben állott, felszólította őt, hogy ha neki cserébe más erdőt szerezne, az általa kiváltandó a kereset tárgyát képező erd'rész, talaját is hajlandó lenne birtokába bocsájtani. Ezen cserére A. reáállván, az erdő vágafását felfüggesztette, sőt egy más egyén erdőbirtokának B. részérei megvásárlása iránt szerződést is kötött. B. folytonos biztatgatásai között — úgymond — várta A. az időt, melyben az érintett zálogos erdő kiváltatván a csere tettleg foganatosítandó lészen. B. 18G2-ik év őszén e zálogos erdőrészt csakugyan kiváltotta, de már ekkor a cseréről hallani sem akart, s bár arról hogy az erdő fája A. sajátja és őt csakis az erdő talajának tulajdoni joga illeti, mint a fentebbiekből is következik tökéletes tudomása.volt, áfát önhatalmilag vágatni és saját használatára fordítani kezdette, tulajdonában önhatalommal megháborította, minélfogva 18C2-ik évi deczember hóban a vágatás megszüntetése végett —• bár eredmény elérése nélkül — bíróilag meg is intette. Kéri B.-t helyszíni tárgyalásra idéztetni,E. F. G. 11. s különösen D. tanúit, kikkel a B. alperes által elkövetett csalfalkodást kívánja beigazolni, az előadandó kérdöpontokra kihallgatni, magát a birtokba visszahelyeztetni, a hiányzó famennyiséget megbec:ültetni, alperest ezen becsértékben s költségeiben elmarasztatni. Alperes ellenbeszédében kifogást tesz a biróság, a perintézet s az egész kereset ellen. Mert igaz ugyan, miként az orsz. bir. ért. 40. §-a alapján a szolgabirák rövidutu visszahelyezési perekben bíráskodhatnak, de nem olyanokban, melyek ezen perczimre csupán reáerőszakoltatnak. A perintézetnek nélkülözhetlen kelléke, hogy törvényes vagy jogos legyen, alperesnek pedig felperessel semmi összeköttetése nem volt és nincs, minélfogva ellenében visszahelyezési keresetet nem indíthat, mert hogy alperes zálogból kiváltott saját tulajdonával szabadon rendelkezhetik és rendelkezhetett, senki kétségbe nem vonhatja. Felperes kereseti tehetőséggel legfelebb C. ellen bir. Tagadja felperesnek csak egy napi használattal is megerősitett birtoklását, tagadja a kereset levélben kigondolt cserét, tagadja, hogy ó valaha felperest bármivel is biztatta volna, tagadja hogy őt tulajdoni jogában megháborította, vagy ellene e czélból eröszakot használt.Miutáu felperes keresetét semmivel nem támogatja kéri azt egyszerűen leszállítani, annyival inkább mert azt tartja hogy a felhívott tanuk, kiket nem is ismer, velők sohasem beszélt, igaz vallomást nem tehetnek s következéskép ki sem kallgathatók. Felperes válaszában a biróság ellen tett kifogást figyelmen kivül kéri hagyatni, miután az o. b. é. 40. §-a szerint rövidutu visszahelyezési perekben a szolgabiró bíráskodása meg van alapítva. Nem áll a perintézet ellen irányzott kifogás sem, mert a sommás visszahelyezési perek politikai uton lévén elítélendők, itt perintézet nem szükségeltetik, hanem folyamodványilagadatik elő, hogy kinek, ki ellen, s mi alapon van sérelme, állott vele valaha jogviszonyban vagy sem, az a dologra uem tartozik. Hogy alperes által a kereseti erdőrészbirtoklatában megsértetett, igazolni kívánja V...Í lakos S. T. S. megnevezett tanúival, s hogy 1862 ik évi oct. 19-ig mind gubicsszedés, mind legeltetés mind favágatás tekintetében birtokban volt, a keresetlevélben felhívott tanuk előadandják, a birtokjog fentartását bizonyítja az 1/. a. intőlevél, melyre kelt feleletében alperes beismerte azt, hogy a szóban forgó erdő fáját a C. örököseivel kötött zálogváltó szerződés alapján tartóztatja vissza, úgyde 2/. szerint felperes