Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 67. szám

266 illetőségtől eltérésnek nincs is helye, azon ügyekre nézve causalis biróság felállítva nincsen; de miután az 53. §-ban sem az úrbéri, tagositási és arányosítás!, sem a bányaügyek fel nem soroltatnak, ezen ügyek is a semmitőszéki tisztelt határozat indokolásából vont következtetés folytán szintén bármely közönséges polgári törvényszék előtt is megindithatók volnának, mi a törvényhozó intentiója bizonyosan nem volt, nem lehetett, mivel ezen esetben amúgy is zilált törvénykezésünk vajmi ijesztő alakot ölthetne. Ezekből következik, hogy a váltóügyekre causalis i biróság levén felállítva, mig a váltó az 1840. XV. t. cz. I. R. 14. §-ában körülirt kellékekkel bír és váltói hatálya el nem évült, egyedül csak is ezen causalis bíróságnál érvényesíthető, melytől a váltójogositott fél egyoldalulag el nem térhet; tehát, midó'n Temesvár városa törvényszéke R. felperest a törvényszabta kellékekkel biró váltólevélre alapított keresetével az ügy „illetőségéhez" utasította, csekély nézetem szerint csak a törvény értelmében járt el. Mindezek után pedig, ha az általam most felsorolt törvények szoros logicai és a ratio legis alapjáni értelmezése körül kifejtett szerény nézetem nem találkoznék szakképzett jogászaink nézetével, mihelyt meggyőzetem, örömmel fogom bevallani: hogy tévedtem. Sz. János (Pesten). Semmitőszéki határozatok. 25. Könyvkivonati keresetekre nézve, ha az illető számla a p. t. r. j il5. §-ban kiszabott egy és fél évi idö alatt nem hitelesíttetett, ar. ftniiuu (. i. 33. $-0ua megállapított helyi bíróságot feltétlenül igénybe venni nem lehet. (1869. július 29. 380. sz. a. kelt határozat). 26. A fennállolt ideigl. törv. rendszabályok szerint is a per folyama alatt keletkezett s az ügyvédnek kézbesítendő birói határozatokat, helyelte egyedül csak az ily határozatok elfogadására általa felhatalmazott egyén veheti ál jogérvényesen. (1869. jul. 30. 666. sz. a. kelt határozat). A kir. ítélő tábla ítélete, melynél fogva az első bírósági ítélet helybenhagyatott, alpereseknek ügyvéde helyett D. nevü egyénnek kézbesittetett, ugyanannak, ki már az első biróság ítéletét kézhez vette. A két összhangzó Ítélet szerint alpereseknek póteskü ítéltetett oda, annak letétele esetében felperesek keresetüktől elmozdittatván. Alperesek azonban maga idejében nem jelentkezvén, felperesek végrehajtást kértek, mely el is rendeltetett. Alperesek ekkor folyamodtak a városi törvényszékhez, hogy a másodbiróság Ítélete ügyvédüknek kézbesittessék, s az idö előtt hozott végrehajtási végzés visszavétessék. Ezen kérelmük megtagadtatván, a városi törvényszék illető végzése ellen sem. panaszt adtak be, melyben azt panaszolták, hogy a másodbirósági ítélet szabályellenesen közöltetett D. nevü egyénnel, a ki alperesi ügyvéd inasa volt, s birói határozatok átvételére sem a fél, sem ügyvéde által meg nem bízatott. A semmitőszék a sem. pánasznak helyt adva, a kézbesítés újbóli eszközlését elrendelte, mert a másodbirósági Ítéletnek 1868. nov. 23. történt kézbesítésekor hatályban volt 1840: XV. t. cz. II. r. 205. és 216. §§-hoz képest a per folyama alatt keletkezett birói határozatok a fél háznépének vagy ügyviselőjének adandók át, jelen esetben pedig ezzel ellenkezőleg a kérdés alatti ítélet bizonyos D. nevü egyénnek kézbesittetett, ki a félnek sem háznépéhez nem tartozik, s annak ügyviselője nem volt, sem az, hogy ő a birói határozatok elfogadására a fel ügyvéde által felhatalmaztatott volna, felperesek által ki nem mutattatott. 27. Ha az idéző végzés a biróság részéről aláírva nincs, azon fél, kinek ily végzés kézbesittetett, törvényszerüleg megidézettnek nem tekinthető (29 7. szerint sem. e.) (1869. július 14-dikén 218. sz. a. kelt határozat). Legfőbb itélőszéki döntvények. 2. Az idéző végzés törvényszerű kézbesitése a kézbesítői bizonyítvány által igazolva van. Stróbel Magdolna Saifert Ferencz ellen Pest város tszéke előtt becsületsértési bírság megvétele végett rendes szóbeli pert indított. Alperes tanukra hivatkozik, hogy a kézbesítés nem történt törvényszerűen. Ezt szerinte a kereset elsődletére s a kézbesítési ivbe vezetett kézbesítői bizonylat nem gátolhatja, mert a kézbesítő még nem oly egyén, kinek eljárása, a bizonyítás módjának kimutatása mellett megtámadható nem lenne. Ily esetben nem a kézbesítési ivböl, hanem csak a megnevezett tanúk vallomásából lehet a valóságot kitudni. A városi tszék (1868. sept. 9.) alperest elmarasztalta, mit a kir. tábla (1868. decz. 10.) a semmiségi panasz elvetésével helybenhagyott. A legfőbb ítélőszék határozata ez: „Az idéző végzésnek törvényszerű kézbesitése a keresetlevél első példányára, és a kézbesítési ivre vezetett kézbesítői bizonyítvány által igazolva lévén; de alperes azt, hogy az idéző végzést a tárgyalási határidő előtt kezéhez vette, 1868. okt. 3-kán 62559. sz. semmiségi panaszában maga is beismervén, alaptalan semmiségi panasza elvettetik. (1869. aug. 16. 1447. sz. a.) 3. Tulajdonjog bekebelezése ugyanazon telekjkönyvben csak vagy az egész telekk. testre, vagy az egészhezi arányban kifejezett részre engedtethetik meg. (Telekk. rend. 53. §.) Meg nem adathatik annak, ki a telekk. testből az őt megillető hányadrészt ki nem mutatta Stern Sámuel Csanádmegye telekk. tszékénél S. Jakabtól és Teréziától megvett s a makói telekk. 498. sz. a. foglalt 230. sz. ház után járó legelő-illetőséghezi tulajdonjogát bekebeleztetni kérte. A tszék (1867. apr. 6.) elutasította; a kir. tábla pedig (1868. febr. 29.) a bekebelezést megtagadva, az előj egyeztetést engedte meg. Ez ellen kifejtetett. 1-ör. Minden kétséget kizárólag igazoltatott, hogy az adásvevési jogügylet minden kifogáson felül áll s bekeblezési engedélylyel is bir. 2. A bevezetett terhek csak a házat és nem a legelőjárandóságot is terhelik. 3. Hogy a 230. sz. után legelő jár, kitűnik a telekjkönyvből, de a községi bizunyitvány is (B.) tanúsítja.