Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 4. szám

Pesí,18(Í9. kedd jan. 12. 4. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczcni ügyvédegylet közlönye. Tartalom :A telekk. rendelet 120. §-nak c. pontja. — Jogeset. — Jogirodalmi szemle.— Törvények. A telekkönyvi rendelet 120. §-nak c. pontja. Va j kay Károly kir. táblabiró úrtól.*) Volt rá eset, hogy hitelezők tapasztalni kényszerültek, miszerint adósuk a mindenfelől felszedett pénzzel ingatlan vagyont szerzett s azt békésen élvezte is, de mindennemű végrehajtási kísérleteket a telekkönyvrei utalással meghiúsítani tudott. A vevő a megvett ingatlant a telekkönyvben magára át nem irattá; a telekkönyv tehát nem az adóst tüntette ki tulajdonosnak; másnak tulajdonára pedig végrehajtást intézni nem szabad. Tűrni tartozik-e a hitelező ilyképeni kijátszatását, vagy miképen orvosolhatja sérelmét? A telekkönyvi rendelet erre 120-ik § ában ekképen felel : „Más nevében a nélkül, hogy arra fölhatalmazvány lenne szükséges, következő esetekben lehet föllépni. c) ha az, kire valamely ingatlan jószág vagy nyilvánkönyvi jog nyilvánkönyvönkivülileg ruháztatott át, arra valamely hitelezőnek zálog- vagy alzálogjogot en*) Mielőtt jelen értekezésem fonalát felvenném : szabadjon a Törv. Csarnok 94. és 95. számaiban közlött „Végszó"-t itt megérintenem. Mibailovics Miklós ur kijelentvén, miszerint 6 is azt tartja, hogy a „fél által törvényszerűen megszerzett telekkönyvi elsőbbséget a biró meg nem változtathatja" , ezzel a telekkönyvi rendelet 61. §-ának hordereje iránti vitát befejezettnek tekintem, 8 csak azt óhajtom, hogy minél több követőre akadjunk, s ama telekkönyvi alaptétel, hitelünk érdekében, mély gyökeret verjen a jogi nagy közönség s különösen bíróságaink meggyőződésében. Ily eredményért szívesen eltűrném a „laicus" czimet is, ha azzal főispán ur — de haut en bas — azért méltóztatnék engemet megtisztelni, \) mivel elfogultságomban nem gyanitám, miszerint e tárgybani első közleményemet csak azért támadta meg, hogy értekezésem alapeszméjének, melyet annak felirata is határozottan kijelölt helyességét dúsabb tehetségű érvelésével fényesebb világításba helyezze. A ,,perfeljegyzés"-ről elmondta főispán ur nézetét, én is a magamét, öszhangzás hiányában, miután cum voto minervae egyikünk sem bir, a jogi közönségre kell az Ítéletet bíznunk. Megnyugtató rám nézve az, hogy a főispán ur maga sem látszik óhajtani, hogy e részbeni nézeteinek a gyakorlati téren érvény szereztessék. V. K. ') Biztosithatom értekező urat, mikép ilyesmi M. urnák legtávolabbról sem volt még gcndolatjában is — de nem is lehetett — ki, mint tudom épen értekező ur fényes tehetségei iránt kiváló tisztelettel viseltetik. S z e r k. gedett, a hitelező az alzálogitónak bejegyzését s egyszersmind saját követelésének biztosítását kieszközölheti." Figyelembe véve, hogy eme idézett §. a telekkönyvi rendeletnek azon fejezetében foglaltatik, melynek felirata ez : „A telekkönyvi kérvények benyujtásáraijogosítvány" — figyelembe véve továbbá, hogy a telekk. rendelet G7. §-ához képest kérvények folytán bekeblezések és előjegyzések csak eredeti okiratok alapján engedtethetnek meg : önkint felötlik, hogy, ha a telekk. rendelet 120. §-ának c) pontja szigorúan szószerint értelmeztetik,csak igen ritkán sikerülend a hitelezőnek óvatos adósa tulajdonjogát bekebleztetni. Mert ehhez két eredeti okmánynyal kellend birnia: a) a tulajdonjog szerzését igazoló alakszerű okmánynyal, és b) az adós által a zálogjog bekebleztetésére adott engedélylyel. Az előbbit — igaz — megszerezheti néha a hitelező az eladótól is; de az utóbbit? Valószinü-e, hogy azt az eszét roszban törő adós jószántából ki fogná állítani? Erre rendesen vállvonitva azt szokták válaszolni : „legyen a hitelező is vigyázó s ne adjon pénzt kölcsön, mig bekebelezési engedélyt nem nyer!" De ha már vigyázatlan volt, ha már elég gyenge szivü vala emberek becsületszavának hinni : hajótörést szenvedjen-e adósa egyszerű vonakodása miatt? nem volna-e semminemű érvényes és hatályos pótléka a bekeblezési engedélynek ? Csak ez egy esetben volna a telekkönyvi rendelet oly szigorú, hogy a zálogjog megszerezhetését egyenesen és kizárólag az adósnak bekebelezési engedélyétől tenné függővé, holott mindnyájan tudjuk, hogy más esetekben a telekk. rend. 84. és 88. §-ai lehetővé teszik részint feltétlen, részint feltételes zálogjognak megszerzését az adós bekebelezési engedélye nélkül is? Nem tudom — a közhitel érdekében nem tudom ily szűkkeblűén magyarázni a telekk. rend. 120. § ának c) pontját. Azt hiszem, hogy, valamint más esetekben, ugy itt is pótolhatja az adós bekebelezési engedélyét a törvény által a zálogjog bekebelezésére vagy csak előjegyzésére adott engedély. Örvendek, hogy e nézet támogatásául a magaménál nagyobb tekintélyt állithatok előtérbe — a főméit, hétszemélyes tábláét. Sz. hagyatékához tartozott ingatlant az árvaszék elárvereztetvén, miután a vevő K. J. az egész vételárt lefizette, ugyanazon árvaszék, bárha nagykorú örökösök is ér-