Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 56. szám - A birósági javaslat tárgyalásából. 2. r.

223 badságnak. Ezen igazság ezen tjavaslatbari semmi, legkisebb részben sincs alkat mázva. Ez oly organicus hiba ezen íjavaslatban, amely miatt meggyőződésem tilt engem reá átalánosságban szavazni. Ezekben előadván a dolog lényegére vonatkozó észrevételeimet, csak azt vagyok bátor melesleg még megjegyezni, hogy a mi még azon bíróságok betöltését illeti, amelyek egyedül z magánjogi viták terén Ítélnek, én a korlátlan kinevezést még ezen a téren sem vélem átadhatni a hatalomnak. Nem vélem átadhatni pedig azon okból: (ha mondom másképen közjogilag nincs is érdekelve a hatalom), mert a miniszter és a hatalom nem mindentudó. Minálunk például ki kell nevezni 2000 bírósági tisztviselőt. Nincs Magyarországban oly miuiszter és nem lehet oly miniszter, aki saját meggyőződése szerint és saját közvetlen tapasztalata, ismerettsége nyomán 2000 bírósági tisztviselőt tudjon kinevezni. Ebből mi következik? az, hogy a miniszter", mint ismereteire nézve korlátolt egyén, kénytelen valakihez fordulni, kénytelen valakinek véleményét, tanácsát kikérni. Már most kérdem, mi ildomosabb és mi alkotmányosabb, ezen befolyást törvény által szabályozni, vagy pedig minden törvényes szabályozás nélkül ezt magárí. a miniszterre bizni, hogy magán utakon szerezzen magának tudomást. így azt hiszem, hogy a bírói hivatalok betöltésére való hatalmat korlátlanul még ott sem lehet a kormánynak átadni, ahol oly hivatalok betöltéséről van csupán szó, amelyek pusztán magánjogi vitás kérdések fölött Ítélnek. Nagyon természetes, hogy miután nagyon czélszerütlen, sót nem is alkotmányszerü lenne oly intézkedés, hogy itt a miniszter utasittassék a privát befolyásokra, eléáll annak szüksége, hogy tehát kell olyan orgánumokat állítani, melyek e részben megkérdeztetvén, törvény engedte joguknál fogva, törvényesuton ajánlásaikat megtegyék. Ezen közegek nem lehetnek az én nézetem szerint más közegek, mint vagy a törvényszékek, vagy a törv. hatóságok, vagy mindkettő együtt véve — mibe azonban most részletesebben nem bocsátkozom. Ezt törvény által meghatározni sokkal ildomosabb, mint a minisztert a magán tudakozódásra utalni. De épen azért, mert séma bíróságok szervezését nem ismerjük ez ideig, sem azt nem tudjuk, hogy mikép lesznek a törvényhatóságok szervezve? A törvényhatóságok szervezése és a biróságok szervezése nélkül ezen kérdéshez hozzá sem lehet szólni, mert a kettő lényeges összeköttetésben áll egymással, a a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. A biróságok és a törvényhatóságok szervezésénél kell tisztába hozni egyszersmind azon kérdést is, hogy ezen candidatio joga miként érvényesíttessék, akár a törvényhatóságok, akár a törvényszékek által, és kik és milyen qualificatiók mellett bírjanak itt befolyással? Nem szavazhatok ennél fogva e tjavaslatra, és nem fogadhatom el azt a részletes vitatkozás alapjául ez oknál fogva sem. Méltóztassék megengedni, hogy kitérjek még némely mellékes kérdésekre, melyek mellékesek ugyan, de azért mégis az itt vitatott dologra tartoznak, és olyanok, melyek a fenforgó kérdésekre világot derítenek. Igen sokszor hallottam az Anglia példájára való hivatkozást. Igaz, hogy Angliában a kormány nevezi ki a birákafc, hanem az Angliára való hivatkozás szerintem nem helyes. Az angol alkotmányos államszerkezet olyanhelyhez fájdalom, tekintve a dolog lényegét ami alkotmányos szerkezetünk semmi részben nem hasonlítható. Angliában van egy legfőbb hatalom, mely előtt mindenki meghajol; ez a törvény. Minálunk a törvény-fájdalom! nem bir ezen hatalommal, nálunk a legfőbb hatnlom — méltóztassanak megengedni — hogy őszintén fejezem ki magamat, ama láthatlan bécsi kormány birodalmi érdekei. Ezen láthatlan, ezen legnagyobb hatalomnak adták önök át ezelőtt néhány nappal a határőrvidéki erdőket, ezen hatalomnak áldozták fel önök szintén néhány nappal az előtt a magy. hadsereg eszméjét. Itt a külünbség az angol alkotmány és a miénk köpött igen nagy. Angliában a korona nincs azon állapotban, a melyben nálunk. Angliában a korona ugy szólván nem egyéb, mint az állam egységének képviselője és fentartója; akorona kezében nincsen semmi physikai hatalom, melylyel az alkotmányosságot kényekedve szerint érvényen kivül tehetné. Ez az egyik lényeges különbség. Angliában megvan az alkotmányosságnak azon leglényegesebb biztositéka, melyre bátor voltam hivatkozni, a mely abban áll, hogy a legfőbb hatalom ne rendelkezhessék szabadon és korlátlanul annyi physikai hatalommal, mennyivel az alkotmányosságot érvényen kivül helyezhesse. Ez nálunk nincs. Más részről Angliában megvan korlát nélkül azon személyes szabadság, mely nálunk nincs, s akik azt ta gadják, bátor vagyok hivatkozni a democrata körök feloszlatására. Adja Isten, hogy több ily példa alkotmányos életünkben ne akadjon. De van még egy más különbség is, az angol állapo tok és a mieink közt. Az angol alkotmányos életben a törvény mindig közérdekben hozatik, közérdekben áll fenn, és soha sem szolgál eszközül a hatalomnak. Ennélfogva az Angliára való hivatkozás véleményem szerint itt nem bir nyomatékkal. Angliában abirák nem azért tökéletesek, mertkineveztetnek, hanem azért, mert az egész alkotmányos organismus tetőtől talpig egészséges. Végül méltóztassék megengedni, hogy kitérjek még egy más mellékei; kérdésre, mely a tanácskozások terébe bevonatott. Véghetlen sok kikelést hallottam a megyék visszaélései és azon rendetlenségek ellen, melyek az igazságszolgáltatás terén a megyei életben fájdalom előfordulnak. Hanem méltóztassanak önök megengedni, ha szabadságot veszek magamnak ennek okát keresni. Ennek oka nézetem szerint abban rejlik, hogy a megyéknek mint hatóságoknak, s különösen mint igazságszolgáltató közegeknek visszaállítása nem a törvényhozás utján törtónt. 1861-ben saz azt követő években az lett volna tökéletesen helyes, és státusférflui eljárás: a megyéket csak annyiban állítani először vissza, amennyiben tényezők gyanánt szolgálnak a közjog terén az alkotmányos életben arra, hogy az országgyűlés létrejöhessen. Miután 49-től, illetőleg 50-töl fogva idegen törvény hozatott be, idegen biróságok működtek, a megyéknek részint mint administrativ közegeknek, részint mint igazságszolgáltatási közegeknek visszaállítása, az én meggyőződésem szerint a törvényhozás terére tartozott volna. A megyét mindenekelőtt csak annyiban kellett volna visszaállítani, hogy létre jöhessen az országgyűlés. Ez lett volna meggyőződésem szerint az egyedül helyes és valóban státus-