Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 3. szám

1 2 férfiaink mindenikük által igen hasznos s alapos ismeretekhez juthatnak. Legelőször is jeles tudósunk T é 1 f y jogtudor, egyetemi tanár ur becses, nagy figyelemre méltó müvét mutatjuk be. Ezt azonban — nézetünk szerint — nem tehetjük helyesebben s illetékesebben, mintha az arra egyik legilletékesebb fórumnak szaknyilatkozatát idézzük. Az európaszerte nagy tekintélyű angol folyóirat azAtheneum 1S68 szept. 5-ki számában Télfi ur idézett munkájáról szóról szóra következő ismertetést tartalmaz : „Az athenebeliek törvényei e munkában köz- és magánjogiakra osztvák föl, ugy hogy az természetszerűleg két könyvből áll; az adatok eredeti forrásokból vannak meritve, melyek görögök levén, latin fordítással kisértetnek. Mintegy 130 iró és okmány használtatott föl és ezek az előszóban mindnyájan elősoroltatnak. A tudományok újraszületése után Petitus Sámuel adott ki hasonló könyvet (Paris 1635) a ki az atticai törvényeket összegyűjtötte és commentárral ellátta, melynek legjobb kiadása Wesseling által eszközöltetett (Leyden 1742). De ennek e munkának megvannak saját hiányai, és az alig felel már meg a jelenkori tudományosság követelményeinek, jóllehet érdemei kétségenkivül nagyok voltak. Télfy munkája tökéletesebb és szabatosabb értesitést nyújt a legújabb irodalom segélyével. Az nem Petitus müvének utánnyomata, hanem egy önálló mű, közel 10 évi tanulmányozás eredménye, a mint erről a szerző által értesülünk. Ily könyv hasznát a történészre, jogtudósra és régészre nézve alig lehet túlbecsülni, mivel az szük téren tartalmazza az összes athéni törvényeket és ama szerzők saját szavaival mutatja be, kiktől ezen törvényismeretünk származik, — ellátva kitűnő és bő commentárral, valamint két tárgymutatóval is. A tudós szerző megérdemli minden tanult ember háláját egy oly munkáért, mely sok évre terjedő roppant fáradságot tüntet föl. A két könyv, melyből e munka áll, czélszerüleg fejezetekre van felosztva, melyekben könnyen lehet föltalálni azon különös törvényt, melyet valaki keres. Lehetetlen, hogy az olvasót meg ne lepje e törvények igazságossága, bölcsessége és mérséklete. Az athéni nép, ha e tükörben tekintjük, emelkedik becsülésünkben és fölvilágosultsága — távol a kereszténységtől — szembeötlő. Valóban több névleg keresztény ország haszonnal fogadhatná el többeket e tőrvények közül. így a kereskedelmi ügyekre nézve azt a rendeletet találjuk ott: ,,a piaczon nem szabad hazudni," és a holtakat illetőleg, hogy : „senkisem temettették el a város falain belől." Solon azt is rendelte, hogy az areopag ügyeljen föl, miként szerzi meg mindenki a maga élelmét, és hogy büntette meg a henyélőt. Azonban fárasztó volna példákat hozni föl ama törvényekből, melyek a kereszténységhez hasonló bölcsességet foglalnak magokban. Az előttünk fekvő könyv egy kincstár, melyből mindenki merítheti mindazon hasznos ismeretet, mely az athéni törvénykezésre vonatkozik. A mit a törvények paranasolnak, és a mit tiltanak, a jutalmak és büntetések, mint hiteles alakban vannak előadva. Télfy tanár könyve egy megbecsülhetetlen törvénytár, egy tudós ügyvéd és régész munkája, melyet senkisem nélkülözhet, a kit az athéni alkotmány érdekel." Az ekkép illetékesen ismertetett munkát — mint hitelesen tudjuk — a külföldi (nem a hazai) tudósok s tudományos egyle£k, intézetek nagy részvéttel fogadtak s nagy számban megszerezték. Reményijük, néhány példány nálunk is valahogy csak el fog kelni, ha másért nem, csak azért is, hogy igazoltassék mikép nincs igazuk azoknak, kik különben az eddigiekből nagyon alaposan itélve, tudományosságunk, szakképzettségünk, sőt a tudományok iránti érzékiségünk hiányát is oly szomorú szinben szokták lerajzolni — mire pedig u. n. academiai felolvasásaink is valóban nagyon is bőséges, habár felette szomorú anyagot szolgáltathatnak. 1868. évi XLIV. törvényczikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában (Folytatás.) 9. §. Mindazon polgári s bűnvádi perekben, melyek ügyvéd közbejöttével folytatandók, az első bíróságoknál mind a perlekedésnek, mind a hozandó ítéleteknek nyelvére nézve addig, mig az első bíróságok végleges rendezése és a szóbeli eljárás behozatala fölött a törvényhozás nem határnz, az eddigi gyakorlat mindenütt fenntartandó. 10. §. Az egyházi bíróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvüket. 11. §. A telekkönyvi hivataloknál a törvényszék felügyelésének tekintetéből is az illető törvényszék ügykezelési nyelve használandó; de ha a felek ugy kívánják, mind a végzés, mind a kivonat az állam hivatalos nyelvén, vagy azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek egyikén is kiadandó, a melynek területén a telekkönyvi kivatal van. 12. §. A felebbezett perekhen, ha azok nem magyar nyelven folytattattak, vagy nem magyar okmányokkal vannak ellátva, a felebbviteli biróság mind a pert, mind az okmányokat, a mennyiben szükséges, magyarra fordíttatja azon hiteles fordítók által a kik a felebbviteli bíróságoknál államköltségen lesznek alkalmazva s a pert ezen hiteles fordításban veszi vizsgálat alá. Végzéseit, határozatait és ítéleteit a felebbviteli biróság mindig az állam hivatalos nyelvén fogja hozni. Leküldetvén a per az illető első bírósághoz, ez köteles lesz a felebbviteli biróság végzését, határozatát, vagy ítéletét minden egyes félnek azon nyelven is kihirdetni s illetőleg kiadni, a melyen ez azt kívánja, a mennyiben az a nyelv a bíróságnak ügykezelési, vagy a törvényhatóságnak valamelyik jegyzőkönyvi nyelve volna. 13. $. Az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar. 14. §. Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben — az országos iskolai törvény korlátai között — iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: terézváros dohány utcza 6-ik szám a. Pesten, 1869. Nyomatott Kocsi Sándornál Hal-piacz és al-dunasor sarkán 9. sz. a.