Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 55. szám - Községi biráskodás - A birósági javaslat tárgyalásából. 1. r.

118 senki sem tagadott, hogy t. i. semmi sincs e hazában ziláltabb állapotban, mint az igazságszolgáltatás — ha, mondom ezen szempontból indulunk ki, akkor megvallom, hogyha az a kérdés, hogy ezen zilált állapotot mikép kell rendbe hozni, s mi erre nézve az első lépés: akkor azt vagyok kénytelen mondani, hogy azon tjavaslat, melyet a t. igazságügyminiszter élőnkbe ád, azt a ziláltságot nem fogja megszüntetni. Én azon nézetben vagyok, hogy igaz ugyan, mikép a biró személyisége az igazságszolgáltatásra véghetetlen nagyon foly be, sőt befolyása van az igazságszolgáltatásra , annak is, hogy vájjon a biró választatik-e, vagy nevezte- f tetik? — hanem másrészről kénytelen vagyok megjegyezni, hogy van még egy más tényező is, mely az igazságszolgáltatásra, nevezetesen annak rendezett voltara, annak gyorsasagára ennél sokkal mélyebb befolyással van, és ez nem más, mint a törvénykezési eljárás. Méltóztassanak megengedni, hogy én azt a befolyást, melyet a törvénykezési eljárás fejt ki az igazságszolgáltatásra, sokkal nagyobbnak tartom annál, melyet azon körülmény fejt ki, hogy váljon a biró választatik-e, vagy kineveztetik. Meggyőződésem szerint a jó törvénykezési eljárás képes parancsolni a rosz bírónak is; ellenben a rosz törvénykezési eljárásnak nem képes parancsolni a jó biró sem. Föltéve például, hogy minálunk olyan állapotban volna az igazságszolgáltatás, mint azon államokban, melyek e részben példányul szolgálhatnak, ha be volna hozva minálunk a szóbeliség és közvetlenség, bátran merem állítani, hogy ily törvénykezési eljárás mellett azon kérdés, hogy választatik-e a biró vagy kineveztetik, ( csak másodrendű. Méltóztassanak tekinteni például Svájczra; ott a bírák választatnak; és váljon roszak-e ott a birák annál fogva, hogy választatnak. Ismétlem ennélfogva, hogy nagyobb fontosságot tulajdonitok azon körülménynek, hogy milyen a törvénykezési eljárás, mint annak, választatik-e a biró, vagy kineveztetik. Nagyon sajnos, hogy e részben a kellő idő el van szalasztva; az első alkalom a dolgokat rendbe hozni el van mulasztva, mert ha zilált állapotban volt Magyarországban az igazságszolgáltatás, annak rendbe hozatalára az volt az első alkalom, midőn a mult országgyűlés alatt szó volt egy uj polgári perrendtartás behozataláról; ha a mult országgyűlés a kor színvonalán álló perrendtartást léptetett volna életbe; az sokkal jobban hozta volna rendbe az igazságszolgáltatás ügyét, mint akár akinevezés, akár a választás. Ismétlem abbeli meggyőződésemet,hogy azon körülmény, hogy váljon neveztetik-e a biró vagy választatik oly állapot mellett, melyben a törvénykezési eljárás teljesen rendben van és a kor szinvonalán áll, másodrendű és nem lényeges kérdés. Tekintve már most a kérdést ugy, mint az föl van állítva, hogy t. i. választassanak-e a birák, vagy kineveztessenek — bátor vagyok megjegyezni, hogy egyrészről a kérdés nem egészen jól van felállítva, másrészről pedig még az eddigi vitatkozások alatt nem hallottam egy distinctiót, mely a dolgot nézetem szerint nagyon felvilágosította volna, sőt annak felvilágosítására szükséges is. Nemcsak két alternativa van itt, hogy választassék-e a biró, vagy kineveztessék, hanem datur et tertium, és erről az általam igen tisztelt jobb oldal még ez ideig nem méltóztatott beszélni. Mert a bírói hivatalok betöltésének módját ezen két alternativa nem meriti ki egészen ; mert lehet oly szervezetet is képzelni, mely mellett u biró sem nem neveztetik ki oly hatalommal, mint minőt a szőnyegen levő tjavaslat magában foglal, sem pedig nem választatik, hanem egészen máskép nyeri a birói hatalmat. Ilyen szervezés van például Belgiumban, hol az illető megyék, cantonok vagy nevezzük bármikép, a oandidálás jogával élnek, és az ekkép candidáltak közül kinevez az igazságügyminiszter. Ez az egyik módja a kinevezés korlátozásának, de van egy más módja is, például Amerikában — és azt hiszem, hogy ott, ahol a czivilisatio, szabadság és jólétről szó van, lehet hivatkozni Amerikára —ott ismét máskép töltetnek be a birói hivatalok, mert ott a birói hivatal betöltésére — értve az unió biráit — az elnöknek lévén joga, ö a kinevezést csak ugy érvényesítheti, ha azt a senalus helyben hagyja. Van tehát egy tertium is, és az alternatívát nem meriti ki a kinevezés és a választás, hanem lehet e kettő között közvetíteni. Ha tehát kérdés tétetik az iránt, hogy mikép kelljen a birói hivatalokat betölteni, és csak a két alternativa állíttatik fel, akkor nézetem szerint e felállítás hibás. De továbbá én azt hiszem, hogy azok is, kik különben a kinevezés mellett vannak, ha egy distinctionalis kérdés intéztetik hozzájok, legalább is gondolkodókká fognak válni, ha t. i. azt kérdjük tőlük, hogy váljon egy természetűnek tartjuk-e a magánjogi peres kérdéseket a közjogi kérdésekkel? és váljon abból, hogy az ő meggyőződésük szerint a magánjogi kérdéseknél a kinevezett bíró a legjobb, következik-e, hogy a közjogi kérdések eldöntésére is, ha ilyenek valamely országban támadnak, a kinevezett biró a legalkalmasabb? és én azt hiszem, hogy azuk is, kik különben a magánjogi kérdések feletti biráskodásra nézve a kinevezésnek adoak előnyt, gondolkodókká fognak válni, midőn a másik kérdésre kellend felelniök. Mert ha tekintjük a történelmet, ez a kinevezett bíróságoknak felfogásom szerint nem ad képességi bizonyítványt arról, hogy a közjogi kérdések eldöntésénél, azaz ott, hol a hatalom közvetlenül érdekelve van, a hatalom által kinevezett bíróságok a legjobbak. Ennélfogva méltóztassék megengedni, ha ismétlem, mikép tekintve a viták eddigi folyamát, sem azt el nem ismerhetem, hogy a kérdés jól lenne fölállítva, sem azt, hogy ezen distinctionalis kérdésre, melyre hivatkozni bátor voltam, a kinevezés előnyére lehessen felelni. Ezeket előrebocsátva a kérdés most, elfogadjuk-e átalánosságban a szőnyegen lévő törv. javaslatot, vagy sem? Én azt hiszem, hogy az, aki ezen kérdésre, a mely teljes meggyőződésem szerint véghetetlenül fontos, felelni akar, szükséges, hogy előbb fölemelkedjék azon magaslatra, a melyet az igen tisztelt igazságügy miniszter fölállított, azon fényes beszédében, melyet mult hó 23 ikán a képviselőházhoz intézett. Én követem az igazságügyminiszter urat ezen magaslatra, melyet ő elfoglalt és ezen magaslatról bírálom meg művét és mondom el a felett véleményemet. Az június 23-án ezeket mondá: „mig más rendezett államokban, melyekben létező viszony alapján akár rendezett codex, akár pedig hagyományoknak életerős tekintélye képezi a kormány föladatát csak arra szorítkozik, hogy a létezőt fentartsa, és azt egyes részeiben a kor fejlődő szükségeihez javítsa, vagy bővítse: mireánk