Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 53. szám - A birósági törvényjavaslatok

Pest, 1809. péntek július 9. 53. szám. Tízenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI rSARVOh, Debreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A birósági törvényjavaslatok. V. A bírósági törvúiyjavasiatok. V. Arra nézve, hogy a birói hatalom közegei az igazságszolgáltatás magasb érdekeinek megfeleljenek, hogy általuk azt, mit e téren mindenek felett keresünk, a jogbiztosságot elérjük, az alapos szakképzettség mellett kétségtelenül a birák függetlensége s felelőssége legfőbb eszközükül, valódilag biztositékokul szolgálnak. A mi a függetlenséget illeti, előbb már elősoroltunk többneraü adatot, melyek világosan mutatják, mikép az igazs. javaslat szabályai a birói függetlenséget épen nem biztosítják, sőt különféle intézményei arra nemcsak egy tekintetben veszélyesek lehetnek. Innen kitetszik, mikép nagy elfogultság azt hinni, mintha a birókinevezés önmagában elégséges lenne a birói függetlenség biztosítására. Ha azon szabályok, melyek a birói hatalmat szervezik, annak elnyerhetését, előnyeit, megszűntét rendezik, hibásak, nem jogbiztositók, ha azok különösen a hatalom érdekében hozatnak, a birói függetlenség ez által kinevezési rendszerben is teljesen megsemmisülhet, csakhogy nem a nép, hanem a kormány, a hatalom irányában. Ennek igazolására — a miniszteri javaslatot illetőleg — a már előadottakhoz még némelj/eket meg kell említenünk, mielőtt a birói hatalom gyakorlása körüli másik főbiztosítékot, a felelősséget vennők vizsgálat alá. Ki kell emelnünk még különösen az illetőségi összeütközések elintézésére szolgáló szabályokat, melyeket mi annak valósítására, hogy a birói függetlenség minden tekintetben biztosított legyen, kielégítőknek, megnyugtatóknak épen nem találhatunk. Az illetékességi összeütközések szabályozása a birói függetlenség biztosítására egyik leglényegesb tényező. Mert a bíróságok függetlensége a bíráskodás, az igazságszolgáltatás függetlenségétől elválaszthatlan; amaz ez utóbbiban öszpontosul, vagy is ebben leli kifejezését; az igazságszolgáltatás önállása pedig lényegesen függ az illetékesség mikénti megalapításától; miután ennek eldöntő befolyása van arra, hogy a bíráskodásba tisztán birói, vagy más idegen elemek is bírjanak beavatkozással. Az igazságszolgáltatás függetlensége pedig épen abban rejlik, hogy arra semmi idegen elemek se bírjanak befolyással. Ennek alapján és ugyanezen jogi érdekekből a mai jogtudomány, és szabadelvű törvényhozási politika tisztán s határozottan megalapította azon elvet: hogy minden jogi illetékességi viták s vitás kérdések egyedül a birósági közegek által eldöntendők. — A birósági szervezethez. — Min. rendeletek. Ezen elv alapossága, szükségessége iránt semmi kétség sem foroghat fenn, ha a bíráskodás függetlenségét czélozzuk. Mert az ellenkező, t. i. az illetékességi viták eldöntésének nem bírósági közegekre való átruházása nem egyéb, mint nem bíráskodási elemeknek befolyást szerezni a jogszolgáltatásra, ennek közegei kijelölése által, mi a birósági önállást csak veszélyezheti. Az a legtágasb tért nyitná meg a politikai hatalomnak ott, hol annak kívánatos, oly bíróságot előállittani, mely tervei, érdekei valósítására legkedvezőbb kilátást nyujtand. Ezen elv ily rendkívül fontos levén, eltagadhatlan, mikép czélszerű leendett, ha a miniszteri javaslat azt egyenesen s világosan kimondotta volna. Miután a miniszteri javaslat csakis átalános elveket tartalmaz a birói hatalomról ; a közigazgatástóli elválasztás, a kinevezés, a felelősség elvei között helyet adhatott volna annak is, hogy az illetékességi összeütközések csak birósági közegek által elintézhetók. Azonban a javaslat nem csak ezen biztosítást mulasztotta el, hanem azzal ellenkezőleg oly szabályokat is vett fel, melyek a bíráskodás függetlenségével legkevesbbé összeegyeztethetők. Nézetünk szerint, nagyobb szabatosság végett,miben szintén nagy biztosság rejlik, kívánatos lett volna már az is, hogy a min. javaslat azon §-sa (a 24. §.), mely e tárgyról rendelkezik, az összes illetékességi összeütközésekre kiterjedt volna. Az azonban csak a bíróság s közigazgatási hatóságok közti összeütközésekre terjed ki; míg maguk a bíróságok közti összeütközésekről az uj perrend 50. §. rendelkezik — de az is csak hibásan. Mert az ezen viták eldöntésére egyedül a semmitőszéket hatalmazza fel, míg úgyszólván az összes európai törvényhozások azon szabályt követik, hogy ily vitákat az illetékes felsőbb törvényszék intézze el. És pedig helyesen,mert nincs semmi ok, miért ezen határozathozatal a közvetlen felebbviteli törvényszékektől elvonandó lenne, mely oly természetű, ügyekben úgy is hivatva van határozni, s nem forog fenn semmi kiválóbb érdek, miért azzal kiválóan a legfelsőbb törvényszék lenne elhalmozandó. Az eltévesztett irány s ez általi hibásság azonban főleg abban áll, hogy a min. javaslat 24. §. a bíróság s közigazgatási közegek közti illetékességi viták eldöntő fórumául magát az igazs. minisztériumot jelölte ki. Mert ez merő ellentétben áll a fentebbi elvvel, mely szerint a bíráskodás kezelésére semmi idegen elem befolyása sem engedhető meg, a 24. §. a politikai hatalom önkényére bízván ily nagy jelentőségű jogi kérdések miképi megöl-