Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 50. szám

76 hU7' PesmS$>9. kedden június 29. 50. szá'ii. Tizenegyedik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbrcczcni ügyvédcgylct közlönye. Lapunk inal számával a fél- * negyedévi előfizetési időszak lejárván tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az előfizetés nirgujitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Az általunk képviselt iránynak hasznos szolgálatot teendnek, ha hatáskörükben a lap előli, terjesztésére közreműködnek, mire szakértőinket tisztelettel felkérjük. A képviselőházi eodiíicaíió. Hngy a jogi codificatió a magyar minisztérium viszszaállitása óta nálunk felette lassan halad előre, sőt valódilag nem is — vagy csak roszul halad, minden szakértő látja és elismeri. Közel három éve, és a jogi téten egy maradandó becsű, nagyobb értékű codificatiónalis mű sem állíttatott elő. Azt hiszszük, nem felesleges ezen szomorú jelenség okait ujolag szellőztetni s kritikailag vizsgálni. Hogy a szakerökben nagy hiányt szenvedünk, épen nem lehet csudálni, nemcsak, mert tudományos készültségünk átalában, de maga a tanulmányozási vágy s törekvés is felette csekély, igazán silány, hanem és főleg azért, mert a codificatió-tanulmányozással nálunk még 48. előtt is alig foglalkozott valaki, alig volt egy két juristánk, kik az összhasonlitó jogtudomány fontosságát ismerve, belátva, annak szükségességére a közfigyelmet felébresztették volna, mi nélkül pedig napjainkban codificatiónalis képesség s haladás merő képtelenség. Ehhez járul azonban még a rendkívül hiányos codificatiónalis eljárás, a kritikát ki nem álló mechanismus, mire kívánjuk jelenleg észrevételeinket kiterjeszteni. E tekintetben az igazságügyminiszterium hibáit többször volt szomorú alkalmunk szőnyegre hozni. Itt az erők nemcsak felette roszul választattak, hanem még roszabbul alkalmaztattak is. Arra, hogy kik foglalkoztak tüzetesen a codificatió tanulmányával,tekintetnem forditatott; és nem egyszer a létező erőktől az igényeltetett, hogy nem minden nehézségű codif. munkálatokat 24— 48 óra alatt teljesítsenek. És a mi legfőbb, itt a codificatióban semmi rendszer sem követtetik, az eljárásnak semmi öszhangzó, megalapitott elvei nincsenek. Jellegéül csak a röngtönzé9, véletlen kikapkodás s felületesség szolgálnak. A hiba azonban nem kevésbbé terheli a képviselőház eljárását is, s ez valódilag jelen értekezésünk feladata. Képviselőházunk jelenleg is ugyanazon hibás, elavult mechanismus szerint dolgozik, mint 1865-ben, midőn a jelen igazs. minister íamosus terve szerint az egész ház codif. bizottmányokra osztatott úgy, hogy a ház minden tagja, habár harangöntó lett volna is, codexek készítésére hivatott fel. Hasonlóan jelenleg a ház osztályai veszik közvetlenül tárgyalás s vizsgálat alá a codif. javaslatokat. Innen van azután, hogy a legnehezebb természetű jogi javaslatokat avatott, avatlan tárgyalás s taglalás alá veszi anélkül, hogy azuk körül alapos tanulmányai lennének és anélkül, hogy előleges szakvéleményezés által a javaslat természete, hivatása, elvei, jó és rosz o I d a 1 a i i r á ti t alapos felvilágosítást nyert volna. Innen van továbbá, mikép mintegy revisionalis fórumul egy oly központi bizottmány alakul a nem szakképzettség, hanem túlnyomólag politikai hajlamok s érdekek szerint választott előadókból, melyet a szakhivatottság legkevesbbé sem jellemezhet, mint láttuk ezt a legújabb bírósági javaslatoknál, a központi bizottmányban egy kitűnőbb jurista, valódi codificator sem jelenvén meg. Innen van végre, mikép az, mi itt a legfontosabb s legnehezebb hivatást képezi, a k ö z p o n t i e 1 ö a d ó s á g, mivel a parlamentekben mindenütt csak a kitűnőségeket, a valódi szaktekintélyt szokták megbízni, nálunk oly gyönge juristai erőre eshet, minő Horváth Döme, kinek Horvát miniszterünk szójárása szerinti áldozatokat hozó hazafiságát készséggel elismerjük, kiről tudjuk, hogy irodalmi s tanulmányi tevékenységét színdarabok forditására s a görög római classicusokra szentelte; — cie a kiről tudjuk azt is, hogy a magasb értelemben vett jogtudományban s codificatióban magát kiképezni mind eddig csak nem is törekedett. így jött azután létre a jelen bírósági javaslatok felett a közp. bízott, részéről oly véleményezés, mely a kiindulási pontokot nem is keresi, magát a rendszert, s alapelveket taglalás alá sem veszi, az egész felett magasb codif. nézpontokra nem emelkedik, hanem szoritkozik majdnem átalában csak holmi nyelvészi, stiláris javítgatásokra, melyeknek semmi fontosb jelentőségük. Ily utakon lehetetlen tökéletesb codificatiót teremteni, valódi korszerű reformokat létesíteni. Erre csak úgy juthatunk el, ha levetkőzve a hazafiúi olcsó ambitiókat, az elavult ősi szokásokat, a művelt, előhaladottabb külföld eljárását követjük, tehát előleges megvitatássvéleményezés végett minden szakügyet szakbizottságokra bizunk, így a o o d i f. j a v a slatokatoly bizottmányra, mely minden politikai érdekek s párttekintetek nélkül a ház jelesbjuristáiból alakittatik, s ezek közül ismét a le gj élesebbik szemeltetik ki előadónak. Azonban ezen mechanismusnak is lényeges feltétele a kormány részéről divatossá vált rögtönzés elkerülése; mert ha, mint a birósági javaslatoknál, alig van idő azok becsületes — nem tanulmányozására — hanem csak gondos átolvasására is, akkor alapos megbirálás svéleményezés lehetetlenné vált.