Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 46. szám

Pest, 18Ö9. kedden június 15. 46. szám. Tizenegyedik árfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dcbreczeni ügyvédegylct közlönye. Tartalom : Szerény észrevételek az uj polg. perrendtartásra saí. — Min. rendeletek. Szeré iij' észrevételek az njpolg. perrendtartásra, különös tekintettel a bírói illetőség kérdésére. Komáromy Károly tszéki ülnök úrtól. A f. é. június 1-ső napján életbelépett uj polg. perrendtartás szabályainak gondos és figyelmes átolvasása tagadhatlanul arról győzi meg a szakértőket, miszerint fájdalom, sok hiányzik azokból, a minek hiányozni nem lett volna szabad; s ellenben sok van azokban, a mitől ezen törvénykezési szabályok gondosan megóvandók lettek volna. Nem csoda azért, hogy ezen szabályok több oldalról éles bírálat alá vétettek a szakértők által. Hiányzik ugyanis ezen uj perrendtartás számtalan §§-ainál, a szabatosság, következetesség, határozottság; s hiányzik — legalább az én egyéni szerény véleményem szerint— a H o r á o z által úgynevezett „lucidus ord o." Ezek nélkül pedig a törvénykezési eljárás teréni biztos öntájékozás, valamint a megalkotott szabályok gyakorlati alkalmazása átalában igen nehézzé, kielégitőleg úgyszólván, lehetlenné válik. És igy elkerülhetlen, hogy az ország különböző bíróságai-, s törvénykezési orgánumainak eljárásában a különben felette óhajtandó, sőt szükségkép megkívántató egyöntetűség teljesen paralyzáltatni fog. Ellenben nem ritkán, de igen sok helyütt mutatkoz nak e szabályokban a szabálytalanságok, mutatkozik az ingadozás, határozatlanság, ellentétesség, s az innen szükségkép eredni szokott kételyeknek egész sorozata. Lássuk például ezen uj perrendtartásnak a birói illetőségről szóló III. Fejezetét. Ennek 51. §-a az illetőségnek hivatalból való vizsgálását rendeli,s világosan kötelezi a bíróságokat, az illetőségükhöz nem tartozó keresetek és más nemű beadványoknak hivatalbóli visszautasítására. Ez az idézett 51. §. első pontjának tartalma; és ez tagadhatlanul világos, határozott és félreérthetlen rendelkezése a törvénynek, s ha csnk ennyiből állna az idézett §. szót sem lehetne ellene emelni.De ott van ám ennek második bekezdése, mely szórul-szóra így hangzik: „a 8. és 53. § §. eseteit kivéve azonban a nem illetékes bíróság is illetékessé v á 1 i k, h a alperes az illetőség ellen,törvényes időben kifogást tenni elmulasztott." Ezen utó rész teljes ellentétben áll az előrészszel, sőt egészen lerontja s megsemmisíti azt. Mert, ha a §. idézett utórésze, világos tartalma és szabványa szerint az alperesi kifogástól tétetik függővé a birói illetőség megállapítása, s ha a kifogás megtételének elmulasztása illetékessé avatja fel a különben nem illetékes bíróságot is: akkor kérdem: miféle kereset, avagy beadvány lesz a bíróságok által hivatalból (t. i. a panaszlott meghallgatása, illetőleg kifogásának bevárás?, nélkül) visszautasítható? Nézetem szerint egyetlen kereset vagy másnemű beadvány sem lesz, a jelen perrend rendeletéhez képest hivatalból visszautasítandó. Sőt a többször idézett 51. §. második bekezdése szerint, még az annyira kivételbe helyzett 8. és 53. §§-ban emiitett eseteknél is tartozik a biróság a beadott keresetet, vagy kérvényt elfogadni, s arra tárgyalási illetőleg perfelvételi határnapot kitűzni. Mert a közelebb hivatolt 8. és 53. §§. eseteire nézve csak annyiban tétetik megkülönböztetés, mennyiben ezeknél az ellenfél netaláni kifogása nélkül is visszautasítható a kereset, vagyis e kifogás elmulasztása által sem válik az illetéktelen biróság illetékessé; mig ellenben minden más eseteknél, az illetékesség ellen tett kellő időbeni kifogás elmulasztása az imént emiitettei épen ellenkező jogkövetkezményt idézi elő. A kereset, vagy másnemű beadvány tehát hivatalból, vagyis az ellenfél meghallgatása nélkül, még a 8. s 53. §§. kivételes eseteiben sem utasittathatik vissza. Ez a birálat alatti 51. §. második részének nyelvtani s logicai szabályok szerint valódi és félremagyarázhatlan értelme. Pedig ezt sokan máskép értelmezik; s épen ezen különböző értelmezések szülik a kételyeket, a minden törvénykezésnél annyira fontos birói illetőség kérdésében. És ezen kételyeket a perrendtartás életbeléptetése iránt kibocsátott minist, rendelet el nem oszlathatja; sőt ezen kételyek miatt amaz 51. §. utórésze valóban oly gordiusi csomót képez az uj polg. perrendtartásban, melyet az azt alkotó igazságügy minisztérium is csak Nagy Sándor kardjával oldhat meg. Mit szóljunk a 100. §-ról, mely azon sürgős esetek meghatározását, melyekben senki sem idéztethetik megjelenésre vallásának ünnepein, minden körvonalozás nélkül a biró belátására s tekintve, önkényére bizza; s ez birói önkényre annál tágabb s biztosabb tért nyit, mert ily esetekben az idézés elrendelése, vagy elhalasztása miatt még perorvoslatot sem enged a feleknek s ekként az eljáró biró önkényét szentesíti? Mennyivel tisztább, szabatosabb s határozottabb ennél az 1840. XV. t cz.II.R. 13.fejezete, mely szerint ünnepnapokon, semmi más jogcselekvény, mint szükség esetében a biztositási végrehajtás foganatosítása engedtetett meg.