Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 45. szám

"V" * -v. 178 \ szolgáltatásban a következetességet, egyöntetűséget, öszhangzást, mi a jogbiztonságnak egyik legfóntosb feltétele. Azon állandóság pedig mulhatlanul feltételezi, hogy állandóak legyenek azon elemek is, melyekből a felsőbb bíróságok alakulnak. És ennek lehetőségét dönti meg a jelenlegi eljárás, mely t. i. a felsőbb forumokra tömegesen hozott uj elemeket, melyek e téren még sokkal járatlanabbak, ujabbak, minthogy a jogi gépezet öszhangzó működését előmozdíthatnák. Azt hiszszük mi is, hogy majd ezen uj elemek is be fogják magukat gyakorolni,s a kellő jártasságot, tapasztalatot megszerzik, de akkor — akkor már i*niét uj gépezet, uj rendszer jutand experimentátió alá. És e hátrány annál aggasztóbb lehet, minthogy e kinevezések magukban véve sem nevezhetők kitűnően s egészben szerencséseknek; és pedig — sajuálattal kell mondanunk — még a két legfelsőbb törvényszéknél sem. Hogy itt számosbjogszaki kitűnőséggel találkozunk, hogy itt találjuk a kir. táblának néhány, úgyszólván legjelesb tehetségű és munkásságú tagjait, ennek egy tökéletesb igazságszolgáltatás érdekében csak örülnünk lehetett. Elhiszszük azt is, hogy egy ily uévsorozat keresztül vitele is nem csekély erőfeszítésbe és elhatározottságba került. De szabad legyen még is sajnálkozásunkat kifejezni a felett, hogy az igazs. minister, kinek nemes intentiói eltagadhatlanok, nem lehetett képes még nagyobb morális erő kifejtésére, még szilárdabb kitartásra, mi itt e magas fórumon oly személyzetet állithata elő, melynek egyik tagja sem esett volna alapos kifogás alá, akár a magasb képzettség, akár a kitűnőbb munkásság szempontjából. Mert tudatuuk szerint erre képesített szakférfiakban hiány nem lett volna. Miért is lett volna elkerülhetlen szükséges V é r t e s i urat e magas fórumra emelni — kinek genialitása, finom műveltsége kedves lehet az andrássy-körökben, de a kinek magasb szakműveltsége a fórumon még nagyon ismeretlen. Vagy Balázsy ügyvéd ur volt mások által pótolhatlan egyéniség — kinek nem tagadjuk, a balerinákban dús budai színház körül lehetnek hazafias érdemei, lehet az üzlet világban is, melylyel oly sokat foglalkozott, elég tapasztalata, de a ki ily magas birói polezra érdemeket még távolról sem mutathat fel. — És a midőn némelyeknél a fiatal kor s ezzel járó sokoldalú tapasztalat hiánya miatt panaszkodhatunk; másoknál a miniszter ismét az ellenkező hibába esett, kinevezvén oly egyéneket a legfelsőbb fórumra, kik inkább deficientiába, mint Themis legfensőbb szentélyébe tartozhatnak. Ki várhatna Deák Józseftől, Ledniczkitól — ki elmebajban is szokott szenvedni, Gozsdutól oly kitartó munkásságot, a milyenre épen jelenleg itt oly véghetetlen szükség leend. Vagy ezen urak csak azért neveztettek ki dús fizetésekkel, hogy csakhamar dús pensióba juthassanak, vagy hogy mint halljuk, még a fórum megnyitását be sem várva, hosszasb szabadság időt nyerjenek? Ugyanezen szomorú anomáliát kellene kiemelnünk még több másoknál, kik különösen az előbbi septemvirek közül meghagyattak a legf. itélőszéki osztályban. De különösen szerencsétlenek a miniszter választásai az ügyvédi osztályból.— Mig a vidék fényes tehetségeit, valódi kitűnőségeit, mint a törvényszékek részéről, úgy az ügyvédi karból teljesen mellőzte; addig a helyett nem átallotta a fórumra importálni aDapsikat, Vadnaiakat, Osztrovszkiakat, kik elhiszszük, az uralkodó hatalom hű mamelukjai voltak mindig, de a kik magasb, jogtudomány, é? joggyakorlat kielégítő bizonyítékait még' legkevésbbésem mutathatták fel. Dapsy különösen soha- j sem volt több mint Gröinör vidékének úzér ügyvéde, ki csak is ily üzletek s nem fensőbb képzettség által tüntette ki magát. TóthLőrincz szintén az ügyvédi osztály kifolyása ; és sajnálkozva kell nyilvánítanunk, mikép ő a szakközvélemény megbotránkozásának egyik kiváló tárgyául szolgál. Azok, kik vele a gyakorlati jogtéren érintkeztek, nemc?ak munkásságát vonják kétségbe, hanem olv elmaradottságot is vetnek szemére a jelenkori uj jogintézményekben, mikép öt képtelennek tartják bármily fonrosb, bonyolultabb jogkérdés alapos, gyakorlati megoldására. Azonfelül méltán ütközhet meg a közönség azon is, hogy ezen ur az uj miniszteri aera kezdetén a codificationalis osztály élére állt, és attól most elillaut, mielőtt abbeli nemes hivatását betöltötte, vagy ott csak valami sikert, valami alapos művet fel is mutathatott volna. Ugy hogy jelen sinecurája elnyerésében is csak azon közpéldabeszéd valósultát tekintik, miszerint ha a világon csak két kenyér lenne is, egyiket mindenesetre Tóth Lőrínczuek kellene elnyernie. Mi bírhatta tehát a minisztert ily kinevezésekre, ha nem a politikai pártérdekek s a protectio befolyásai — melyek alól — fájdalom! — nem bírta magát emancipálni még a legf. fórumnál sem — mennyivel kevesbbé a k i r. t á b 1 á nál, melynek betöltése még számosb s kirívóbb hiányokat mutat fel. Hogy ily elemektől hogyan lehet a curia regeneratióját várni, fejtsék meg azok, kik hivatalos hálát rebegnek az uj perrend-ohaos készítőinek, s dicsénekeket zen- ; gének a curia uj épülete felett. Megszűntek-e királyi városokban a kapitányok mezei rendörbirák lenni? Életbe lépett f. évi jun. hó l-jével az 1868. évi54-ik tcz. vagyis a törvénykezési rendtartás, és valahány város, valahány fő, annyifélekép magyarázza annak némely nem világos szakaszait. Nem c~oda, mert eltagadhatlan, mikép §§-hoz valóban sok magyarázat hozzá fér. így történt az is, hogy több királyi varosban meg-züntették az: 1840. évi IX. tcz. 3. § ának intézkedését, és e szerint a mezei rendőrségre való felügyeletet és bíráskodást a városi kapitányok hatásköréből elvonták. így merül fel azon kérdés: megszüntette-e a törvénykezési rendtartás az 1840-ki mezei rendőrbirákat ? Arról, hogy megszüntette volna az 1868. évi 54. tcz. említés nincs, mert a 93. § a h. pontja csak azt mondja „az 1840. IX. tezben foglalt azon mezei rendőrségi esetek, melyek polgári eljárás alá tartoznak, sommás eljárás szerint intéztessenek. Ezen ügyek eddig is az 1832/6. 20. t.cz. szerint intéztettek, igy tehát a 93. §. semmit egyebet nem tartalmaa, mint azt, hogy jövőre is a mezei rendőri ügyek sommás útra tartoznak. Ezen véleményembe megerősít az 1869. évi mart. hó 3-án kelt uj perrendtartás életbeléptetése iránti miniszteri rendelet XIX. tcz. következő szavai. „A polgári magánjog anyagi részére, továbbá a bűnvádi, csőd, kereskedelmi és fuvarozási, úrbéri, földtehermentesitési, arányosítás, mezeireudőrségi végre a bánya ügyekre s az ügyvédkedés ideiglenes szabályozására vonatkozó intézkedések, valamint az ezek által fentartott korábbi törvények és rendeletek érin-