Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 45. szám

Pest, 1869. péntek június II. 45. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczcni ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A legközelebbi jogi reformok, -r- Meg A legközelebbi jogi reformok. A c u r i a i kinevezések. II. A curiai uj kinevezések, melyek most már előttünk fekszenek, mind a közvélemény által, melyet alapos megfontolás s szilárd következetesség nem szokott kitüntetni ; mind a kormány által, mely mindenütt hajlandóbb a palliativ, foltozgató — mint a gyökeres reformokra, — lényeges, valódi jogi reformnak nyilváníttatnak. Mi tehát, mint juristák, kiket a jogi reformok ügye legközelebbről érdekel, nem mellőzhetjük, hogy ezen legújabb soi disant reformhoz tüzetesen hozzá ne szóljunk. Az a kérdés: ezen kinevezések képeznek-e valódi reformot, oly reformot, mely felsőbb igazságszolgáltatásunk tükéletesb kifejlődésére lényeges befolyást gyakorolhasson ? Mi akkor, midőn azalsó biróságok gyökeres reformja nem tartozott a lehetőségek közé, mit a felelős kormány életbeléptetése után mindig kereken tagadtunk, — mint egyedüli lehetőségre, a curia reformjára fordítottuk a közfigyelmet. Ez okból a curia epuratiója volt egyik jelszavunk. Az azonban, mi most a curiai kinevezések által történik, nem a curia epuratiója többé, hanem valódi curiai felforgatás, rombolás, habár az: uj szervezésnek neveztetik is. És ebben találunk mi alapos okot — a magasb igazságszolgáltatás érdekében — komoly aggodalmakra, oly tényekkel szemben, melyek a valódi, gyökeres jogi reformmal öszhangzásban nem is lehetnek. E tekintetben nem csekély nyomatékú már az is, minek hátrányaira régebben s annyiszor felhívtuk a közfigyelmet, miszerint a felsőbb biróságok nagy mérvben átalakíttatnak az összes rendszer meghagyásával, s az alsó biróságok reformja nélkül. Kétségtelen ugyanis, mikép az összes törvénykezési rendszer korszerű reform alá kerülvén, mi, reményijük, hosszas időre el nem maradhat, kell hogy a felsőbb s legfelsőbb biróságok szervezése azon alakhoz s azon elemekhez alkalmaztassák, úgy szólván assimiláltassék, melyekből az uj törvénykezési (nem csak bírósági) rendszer fog állani. Tehát azok akkor ismét átalakíttatni, újra rendeztetni fognak; miért a mostani szervezés nem egyéb, mint ismét csak provisorium, valódilag csak experimentatió. Az experimentátiók pedig, mint a kikapkodott foltozgatások is, mindenütt a legaggasztóbb hatásúak az igazságszolgáltatás érdekeire, melyek szilárd, bizalmat gerjesztő biztos alapokat szükségeinek. szi'mtek f királyi városokban sat. — Min. rendeletek. Nem csekély aggályt találunk mi abban is, hogy a curiai kinevezéseknél nagy részben csakugyan ismét a politikai tekintetek s érdekek szolgáltak egyik fő kiindulási pontul. Egyrészt a legfelsőbb forumok tisztségei jutalmul, valódilag sinecuraul adattak párt embereknek, részint, hogy az uralkodó hatalomnak megnyerettessenek — az ellenfél tetemes gyöngitésével — részint hogy a hatalom iránt már szerzett érdemeik megháláltassanak. Másrészt politikai reminiscentiák s előzmények alapján eltávolítások történtek. Nézetünk szerint mindig veszélyes az igazságszolgáltatás terén ily tekinteteknek érvényt szerezni.. Mert itt egyedül csak a jellem és magasb szakképzettségnek lenne szabad kiindulási pontokul szolgálni —csak ez hozhatván üdvöt az igazságszolgáltatás magasb érdekeire. Nem gondolják meg az illetők, hogy ily eljárás által a legveszélyesebb praecedens esetek állíttatnak fel s alapittatnak meg? Nem tűnik fel előttük lehetőségül egy oly jövő, mely a jelenlegi összes alkotmányos pártokat halomra döntheti, hogy egy egészen más tényezőt emeljen hatalomra, mely mint a provisorium alatt, ismét saját embereit emelje rangra, hivatalokba, sinecurákba? Mi azonban azt, mi mellett a provisorium kormánynál legalább a körülmények kényszerűsége harczolt némi indokul vagy méntségül, — megbocsáthatlan bűnnek tekintjük egy felelős kormánynál, melynek szabad kezei vannak, mely úgyszólván az összes hazai erők és tehetségek felett rendelkezhet. Sőt tovább megyünk, s kérdjük, nem lehető-e egy oly más jellegű hatalom felülkerekedése is, mely a jelenlegi közjogi alap érvényét kétségbevonva, érvényteleneknek declarálja mindazon actusokat, kinevezéseket is, melyek azon alapra lettek fektetve, hogy igy ismét felforgassa a bíróságokat, s uj kinevezéseket eszközöljön? Kétségtelen, mikép jogrendszerünk folytonosan ily fluctuátióknak lehet s leend is kitéve, mig az a politikai érdekek és combinatiók uszályhordozója maradand. Ezekhez aggályaink még nagyobb mérvű szaporítása végett járul az is, mikép a jelen kinevezési eljárás, mely nem az epuratiót, hanem a rombolást fogadta el kiicdulási pontul, a stabilitás elvét teljesen lerontotta, melyre pedig épen a törvénykezés legfelsőbb kezelésénél legnagyobb szükség van. — A felsőbb biróságok hivatása különösen abban öszpontosul, hogy a jogkezelést, mely az alsó forumokon sokféle s váltózékony szokott lenni, szilárd, állandó alapokra emelje, előállíthatva igy a jog-