Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 43. szám

170 eshetik, hogy a keresetben felhozott tények és állitások valók, még sem marasztalandó el az alperes, p. o. ha kiderül, hogy az ügy nem tartozik a polgári bíróság hatósága alá, vagy ha valamely félnek, ki önképviseletre jogosítva nincs, törvényszerű képviselője mellőztetett (1. p. t. rts. 8, 9, 10, 53. §§.) Hazai törvénykezésünk a római jogból sajátitá el azon nézetet, hogy a meg nem jelenő makacsnak (contumax) tekintessék, és meg nem jelenése miatt elmarasztalandó. Az elmarasztalásnak ezen indokolása helyett czélszerűbb lenne azt fogadni el, hogy a megjelenés elmulasztása beismerésnek vélelmeztetik. Aki meg nem jeleu, vagy megjelen ugyan, de magát egy árva szóval sem védi, az egyenlő bánásmódban részesül, beismerőnek tartatik. A beismerés pedig bizonyíték s az ezen bizonyíték által támogatott kereset alapján, nem pedig a meg nem jelenés miatt lesz az alperes elmarasztalható — ha az elmarasztalást ki nem zárja a 8. 9. vagy 10. §. Az uj királyi curia. Ezen újonnan átalakított bírósági testületnek mind két osztálya, a semmitőszék és legfelsőbb törvényszék jun. 1-én megnyitotta üléstermeit s megkezdette legfelsőbb törvénykezési pályáját. A semmitőszék — mely a megnyitó beszéd igen bölcs megjegyzése szerint, czélszerűségének cri tériulnát még az élettől várja — ezen első ülésében, elnöke, az országbíró, államférfiainknak egyik legkitünőbbike, Majláth György következő nagy nyomatékú beszédet tartott: „Igen tisztelt birótársaim! Mit letett hitük szentsége mellett fogadtak, annak vallásos, erkölcsi és polgári kötelmeik szerinti teljesítése annál szükségesebb, minél ujabb törvénykezésünk terén az eszme, melynek testesitése reájuk bízatott, minél ujabb az intézmény, mely czélszerűségének eriteriumát még az élettől várja. Feladatún!*, szerintem, őrködni az uj polgári perrendtartás elveinek alkalmazása felett; megküzdeni azon közönyösséggel, mely a gyakori jogrendszerváltozás által a törvényes formák iránt létezik, ellenőrizni az ügyvitel szabatos menetét, szóval végső fokon egy nemét gyakokorolni a szellemi fegyelemnek a birák, és a perlekedő közönség felett. Hogy ezt egy birói testület sikerrel tehesse, szükségkép kell, hogy maga is mintaképe legyen a pontosságnak, lélekismeretességnek és részrehajlatlanságnak ; kell, hogy a polgárok keblében azon hit verjen erős gyökeret, miszerint e törvényszék birái függetlenek a kormánytól, ós függetlenek a napi közvélemény hatásától, hogy a birói tiszt elvállalásánál rokonsági és baráti érzetet, vallásés faj különbséget, eddigi összeköttetésük emlékeit a birói termen kivül hagyták, sőt miután a sajtóvélségek iránt is hivatva van Ítélni, küun felejtették a politikai pártnézetet is. Mindenütt ugyanis, hol az alkotmányos élet szabadabb körben mozog, pártokra oszlik a nemzet, pártokra oszlanak azok, kiket az alkotmány a közügyekben! részvétre feljogosít. Egy gondolkozó fő, egy szilárdabb jellem sem képzelhető politikai meggyőződés nélkül, a mely természet szerint a pártok egyikének nézetéhez közelebb áll. E politikai meggyőződésnek áldozatát senki sem fogja a bírótól igényelni, és miután az élet s annak mozzanatai, sőt kinövései felett hivatott ítéletet hozni, az élettől és annak concret fejleményeitől elzárni czélszerü sem lenne; de viszont az állam érdekében igényelni sőt követelni lehet a bírótól azt, hogy midőn az igazságszolgáltatás e csarnokának kü-zöbén tul lép, felejtkezzék el politikai rokon és ellenszenvei felől, felejtkezzék el mindről, csak arról nem, miszerint e helyen a törvényt tárgyilagosan, részrehajlatlanul, személy vagy ügytől elvonttan kell alkalmazni. Igényli ezt az állam érdeke, igényli a szabadság ér deke, mely a rend biztosítékai nélkül nem létezhet, és minél szabadabb az alkotmány, minél kifejlettebb a parlamenti kormány, annál szükségesebb, hogy midőn a politikai szenvedélyek és indulatok nagy hullámokat vetnek, a nép érzetében, mint a szikla rendületlenül honoljon a törvény iránti tisztelet, és tisztelete azoknak, kiket az alkotmány a törvény őrjeiül rendelt." Igazs. rendelet a birói ügyvitel tárgyában. (Folytatása.) (136. §. vége.) A letét őr az átvételnél a letéti napló 5-ik rovatát betölti; a letét folyó számát a beadványra is feljegyzi; az elnöknek mind a beadványt, mind a letéti naplót visszaszolgáltatja ; az elnök pedig mindkettőt azonnal az iktatóhivatalba küldi. Az iktató a beadvány beiktatásánál a 19. s köv. §§. szerint jár el; a letéti naplót pedig a második rovat betöltése után az elnökséghez visszaküldi. A letevőnek, ha kívánja, az elnök vagy a letét-őr elismervényt ad a letételről. 137. §. A dijak vagy előlegkép tétetnek le valamely kiküldetés eszközlése czéljából, vagy utólag, a bíróság meghagyása folytán. A kiküldött mindkét esetben elnöki utalványt nyer a pénz felvételére. 138. §. A kiszabott pénzbírság a sürgetósi napló nyilvántartása alá tartozik, s ehhez képest az elmarasztaló határozat az irattárnokkal is közlendő. Ha az illető fél a bírságot kellő időben lefizeti: a 136. §-ban szabályozott eljárásnak, — a lefizetés elmulasztása esetében pedig a 132. §. szerint hivatalos jelentésnek van helye. 139. §. Azon befolyt bírságokról, a melyeknek hováforditásáról a törvény nem rendelkezik, a bíróság kimutatást készít, s azt félévenkint az igazságügyi ministerhez felterjeszti. 140. §. Egy tisztviselő sem tarthat magánál huszonnégy órán túl pénzt vagy letéteményül átvett értéktárgyakat, hanem köteles azokat azonnal letétbe helyezni. Ha a tárgyak végrehajtás utján foglaltattak le: mind a letétel, mind a kivétel közvetlenül történik a birói kiküldött s a letéthivatal közt. 141. §. A letét elfogadására és megőrzésére tüz- és betörés ellen biztos, külön-helyiség szolgál. A polgári eljárás folytán beadott letétek egyebektől elkülönítve kezeltetnek. 142 §. A letéthivatal külön-letétkönyvet vezet azon letétekről, a melyek az elnök utján adatnak be; különl-tétkönyvet ismét azokról, a melyeket a végrehajtók tesznek le, ideiglenes őrizet végett. 143. §. A letétkönyv a 142. §. első részében emiitett