Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 40. szám

159 sitési módját alperes hon-nemléte esetére szabályozván, azt két tanú jelenlétében kifüggesztetni, és erről a házbelieket szóval értesíteni, és ha alperesnek háznépe nincsen a 268. §. szabályzata szerinti eljárást rendeli követhetni. Már most tekintve, hogy a 268. §-ban az ügygondnok kirendelésének esetei névlegesen a. b. c. pont alatt (nevezetesen a 265. §. azon esete, ha a hon nem talált alperesnek háznépe nincsen b. pont alatt) elősorolva vannak, ezek közt pedig a 360. §. azon esete, midőn a kézbesítendő végrehajtási végzés idejekor a végrehajtást szenvedő fél távol lévén, a végrehajtó a végzést a 265. §-rai utalás folytán kifüggeszti, nem foglaltatván, megoldatlan maradt ama kérdés, ha a végrehajtást szenvedőnek háznépe nincsen, kiket a végrehajtó a kifüggesztésről értesíthetne, van-e ügygondnok kinevezésének helye; miután ezen eset a 368. §. azon esetei küzött, melyekben ügygondnok rendelendő felvéve nincsen, a 360. §. pedig a kifüggesztés körüli eljárásnál a végrehajtót egészben a 365. §. szabályaira útasitja. A szabatosság hiányát tapasztalhatni mindjárt az után következő 269. §. szövegében is, mely§. meghatározza, hogy 268. §. a) esetében mindjárt a keresetlevél elintézésekor — c) esetben felperes kérelmére, hirdetmény általiidézésnek van helye, de nem említtetik, hogy ugyanazon §. b) esetében a hasonnemü idézés a kézbesítő jelentése folytán hivatalból, vagy csak felperes kérelmére történik. De tekintsük most már ama meznek pongyolasságát, melylyel ezen ellentétes szabályelvek a törvényhozás utján, a nemzet eleibe bocsátattak. Minden rendszeres szakmunkában, részint a szabatosság, részint az alapos és biztos felfoghatás elősegélyése miatt, bizonyos meghatározott műszavak használtatnak, a törvénykezés terén szokásos gyakorlat szerint a keresettel megtámadott fél a tárgyalás folyama alatt az ítélet megejtéséig „alperes", az itélet megejtése után, ha csakugyan pervesztes lett „marasztalt fél", a végrehajtás elrendelése után pedig „végrehajtást szenvedő fél" czimmel neveztetik. A perrendtartás átdolgozóitól méltán várhatta a szakközönség, hogy a fentebbi vagy más alkalmasb szakkifejezéseket megállapítson, és a törvény szövegében tekintettel a per, vagy végrehajtás folyamának állapotára, az ügyfelek felemlítésénél csakis a megfelelő czimet használja, nem csak azért, mert a szabatosság elve ezt követeli, de azért is, hogy a szabályrendeleteket könnyen felfoghatóvá tegye. Az ki meggyőződést akar szerezni, hogy mily szabatosságot követ e tekintetben uj perrendtartásunk, azoknak a 387. 388. és 389. §§-ok figyelmes átolvasását ajánlom, mely §§ ok azon eljárást szabályozzák, melyek azon esetben, midőn a végrehajtás a végrehajtást szenvedőnek valamely magánszemély elleni követelésére intéztetik — követendő. A 387. §. szövegében a végrehajtást szenvedő előfzör egyszerűen „adósnak", másodízben „végrehajtást szenvedettnek" harmad izben ismét adósnak neveztetik; a reá következő 388. §-ban „adósnak" — (a mely czimet az előbbi §-ban a végrehajtást szenvedő viselü már azon magán személy neveztetik, a ki a végrehajtást szenvedőnek tartozik, a végrehajtást szenvedő pedig a „marasztalt fél" czimét veszi fel; az ezt követő 389. §-ban pedig a végrehajtást szenvedő fél az első izbeni felemlitésnél — „a végrehajtató első adósának" — a második felemlitésnél pedig — „m a r a s ztalt félnek" — czime alatt szerepel. (Vége köv.) lgazs. rendelet a birói ügyvitel tárgyában. (Folytatása.) 56. §. Minden előadó tartozik az ügydarabok átvételéről és előadásáról előadót könyvet vezetni, mely az iktatóhivatalban vezetett hasonló jegyzékkel (27. §.) az ügydarabok kézhezvétele alkalmával összehasonlítandó, s az utóbbi az átvétel elismeréséül az előadó által aláírandó. 57. §. Az elnöknek jogában áll az előadói könyveket bármikor megtekinteni; a hátralékban lévő ügydarabok előadását sürgetni, vagy az előadást gátló körülményekről felvilágosítást kívánni. 58. §. A sürgős-ügydarabok mindenekelőtt, az egymással összefüggésben lévők együtt, a többiek pedig az iktatói számok sora szerint dolgoztatnak fel és adatnak elő. E rendszabály pontos megtartásáért az előadó és az elnök egyiránt felelősek. 59. §. Soron kívül adandók elő: a) a felebbviteli beadványok; b) a letéti beadványok; a zárlati, biztosítási és végrehajtási kérvények; továbbá a csőd és gyámhatósági ügyek, különösen pedig azok, melyeknél a késedelem a fennforgó érdekek biztonságát veszélyeztetné; c) azon kérdések, a melyeknek eldöntésétől más ügy megindítása, vagy valamely folyamatban lévőnek további ellátása függ; d) mindaz, a melyben a törvény gyors intézkedést vagy soron kívüli előadást rendel. 60. §. Az itélet ala bocsátott perekről, valamint más bonyolodottabb vagy nagyobb terjedelmű ügyekről az előadó kivonatot készítsen, s abban a lényeges ténykörülményeket, jogalapokat és bizonyítékokat említse meg; az előterjesztett okiratok, vagy a tanúvallomások és szakértői nyilatkozatok eldöntő helyeit emelje ki; s ez által a szavazókat oly helyzetbe tegye, hogy az ügyállását alaposan ismerhessék és megítélhessék. Az elnök a kivonatot előadás előtt is megtekintheti. 61. §. Az előadó minden egyes darabról előterjesztményi ivet készít, melynek bal hasábján az iktatói szám s az ügyállás röviden, jobb hasábján pedig a vélemény s a kiadmányi terv (63. §.) foglal helyet. A kiadmányi terv az előbbi §. esetében közvetlenül a kivonat után, s hasonlóan a jobb hasábra írandó. Ha a kivonat, illetőleg a fogalmazvány több ivre terjed: az ivek zsinórral átfüzetnek, s a zsinór két vége az előadó, vagy a törvényszék pecsétjével megerősíttetik ; az ivek pedig külön-külön folyó számmal, továbbá az iktatói és évszámmal láttatnak el. 62. §. A határozat világos és szabatos legyen. ítélethozatalnál az indokolás az itélet szövegétől elkülönözötten terjesztessék elő. 63. §. A kiadmányi teiv akkép szerkesztessék, hogy a kiadó azt szószerint leirathassa. Egyszersmind belől az iv első lapján, vagy a küllapon megjegyeztetik: váljon hány kiadmány lesz és kinek részére eszközlendő, 8 váljon a határozat külön, vagy magára a beadványra lesz-e írandó.