Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 39. szám

kat a jog és igazság mellettemelt szavuk hatalmával közvetlen meggyőzhetni arról, mily részrehajlást nem ismerő lelkiismeretességgel teljesitik a jog valósítására törekvő hivatásukat, és ezen meggyőződés felébresztése által őket a méltányosság szellemi mezejére vezetve, egyszersmind a tisztelet ama adójának lerovására kéntetni, melyet nemes hivatásuk lelkiismeretes betöltése által kiérdemlenek. Eme tisztelet kivívása az ügyvédeknek, — nem csak önszemélyük, de az állam iránti tekintetből is, — szent kötelességük; mert az általános tapasztalat szerint, minden állam politikai képzettségének hévmérőjéül legbiztosab- s ban a tisztelet azcn mértókét — illetőleg arányát lehet tekinteni, mely az állam polgárai közérzületében az ügyvédek iránt nyilványul. — Ha tehát az uj perrendtartás törvényre emelése előtt — illetőleg annak kezdeményezése, és átdolgozása idejében történtek is élesebb felszólamlások, az illető felszólamlók csak is a fentebb érintett meggyőződés — de koránt sem a leczkéztetési viszketeggel párosult szánalom érzetétől lehettek áthatva, hová a bevezetés következő szavai — „s úgy leczkéztették, mintha eszegények a szóbeliség és közvetlenség rendszerének — soha hirét se hallották volna" — a fensőbbség érzetével czélozni látszanak. — De mint fentebb érintém, az 1868. évi LIV. t. cz. meghozatala után, az észrevételezések tárgyát már nem is az egyik vagy másik rendszer előnyössége, hanem ama hiányosság és pongyolaság képezte és képezi, mely az általánosságban elfogadott per- endszer részletes szabályai kidolgozásán és összeillesztésén a jogi érzelmet sértőleg elömlik. Ügy az ügyvédség, mintabirói kar azon tagjai, kik- . ben erős akarat vau hivatásukat kellően és becsülettel ' betölteni, a közelben látják már lelki szemeikkel a törvénykezés azon terét; melyet a nyilvánosság dicsfénye fog kivilágítani, mely téren állásuk tekintélyét csak is a kellő jogi szakképesség hatalmával tarthatják fenn; — látják sötétülni azon korszakot, midőn elég volta tekintély fenntartásához és hivatásuk betöltéséhez a jogtudomáuybani tájékozás, ideje lévén mind a bírónak, mind az ügyvédnek a szőnyegen forgó jogkérdés iránti kételyét a vonatkozó törvényczikk utánlapozgatása által eloszlatni; eme kényelmet az előbb-utóbb behozandó szóbeliség és közvetlenség rendszere kizárja, következőleg ugy a biró, mint az ügyvéd, ha helyét becsülettel megállani akarja, kell hogy szaktudományával a szabatos előadási képességet is párosítsa, ez utóbbit pedig csak ugy sajátíthatja el, ha az előbbit egész alapossággal hatalmában tartja. A birák és az ügyvédek a most emiitett meggyőződéstől áthatva, csaknem lázas türelmetlenséggel várták az átdolgozott és a képviselőház által törvénynyé emelt első rendszeresített törvénykezési jog megjelenését, a megjelenéskor annak tudatában, hogy mily kitűnő jogtudósok állanak az igazságügyi ministerium rendelkezésére, és feltéve, hogy az átdolgozásnak, az igazságügyi ministerium jogi osztálya közreműködésével kelletett történni, ki sem kétkedhetett azon, hogy első törvénykezési jogunk rendszeres kidolgozása megfelelend a nemzet jogi kiképzettségének. Es íme! a gépezet megindítása előtt, midőn még alkalom sem vult, hogy a gyakorlat segítse előtüntetni a hiányokat, Mihajlovics Miklós ur mély szaktudományát kitüntető elemezéseiben, — e lapok annyi számain keresztül egész halmazatátsorolja elő azon ellentétes jogi elveknek, melyeket uj perrendtartásunk szabályaiban felvett; és én, kinek feladata lenne annak idejében hatáskörömben a gépezet működése felett őrködni,e lapok 28. 29. számaiban megjelent igénytelen értekezésemben, a kevesebb szaktudományt és fáradságot igénylő alakzati, illetőleg - zen eljárási folyam lánczolafának összefüggését szabályozó elveket érintettem — kitüntetve — hogy az egymásra vonatkozó §§-ban foglalt szabályelvek több helyen, az összehasonlítás után, részben mint ellentétesek, részben mint hézagosok és részben mint tévesek tűnnek fel; jelezve az átdolgozás felületességét, mely az egész munkán minden irányban végig húzódik. (Folyt köv.) Esküdtszéki tárgyalás a Kitllay-Borsszemjankóiéle ügyben. 'Vége.) A vádbeszéd előadása után vádlott dr. Agai A. védelmére személyesen szólott. Kijelentette, hogy a vádbeszéd szive mélyéig hatott, s teljesen osztja az abban kifejezett felfogást. Beismeri, hogy a vádlott közlemény értelme sértő, rágalmazó minőségű, — s ő azért törvényesen felelős, — és védelmére csak is azt hozza fel, hogy közlése elnézésből történt, többé rajta ilyen meg uem esik, de azon időben még, gondteljes szerkesztősége gyermeksaruiban járt, s az általa naponkint venni szokott 50—60 levél közt, azon czikk — melyben a vádlott passus foglaltatik, ismeretlen kéztói érkezett, s reá mind azon passust előző s követő tételek, sőt maga azon passus képtelensége, comicus hatást gyakorolt, megnevettette. Különösen hangsúlyozza vádló felé fordulva, miként becsületére fogadja, h o gy nála sértő szándék nem volt, — politikai action kívül, kertészetének s magán dolgainak élő ember irányában nem is lehetett; — nem vélte s nem tudja, hogy a czikkben, szerzője által, a vádlott passus sértő czélzattal íratott, — miután, ha ugy íratott is, az egész czikk szerkezetében, — a czélzat elburkolva volt. Hivatkozik a politikai izzó atmosphaerára, hivatkozik mint Deákpárti ember a környezetéből vett benyomásokra, s helyzetére, melyben ő mint Deákpárti élczlap szerkesztője, 4 ellenzéki élczlap szünetleni támadásainak van kitéve s fogékonynyá fokozva, az erős vágásokat, melyeket kap, — erősen vágni vissza. A vádlott passus közlésében elnézését azzal is menti, hogy ó még falovon játszott, midőn már vádló puskaport szaggolt, — s így vádló előélete előtte ismeretlen; ő az 1848-iki eseményeket, csak a történelemből, nagy vonásokban ismeri, s igy vádlónak Komárom vár élelmi fölszerelésében kormánybiztosi működése előtte teljesen ismeretlen maradt. Zárólag kéri kegyesen elbiráltatását. Vádló válaszában, vádlott sértő czélzatára különösen kiemeltetett, hogy midőn vádlott, a sajtóper folyamatba tétele iránti szándékról a lapokból értesült, — felhívta lapjában a vádlott czikknek Koppantó álnevüiróját,hogy K. 0. komáromi dolgairól adatokat küldjön hozzá. Vádlott zárbeszédében ezt egyesen nem tagadja meg, de nem bir arra visszaemlékezni. Ekként a tárgyalás befejeztetvén, a saj tóbi róság formulázta a kérdéseket:— hogy — vádlott czikk K. 0. becsületét sérti-e? igenlés esetében, hogy az, — közszolgálatára vonatkozik e? ennek tagadólagos eldün-