Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 39. szám

-Pést, ltfíít). péntek május 21. 39. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Válasz a perrend védőinek. — Esküdtszéki tárgyalás sat. — Min. rendeletek. Válasz a perrend védőinek s észrevételek az átmeneti intézkedések magyarázatára. Várady Mihály úrtól Torontálmegye alispánja s törvényszéki elnökétől. A Jogtudományi szemle *) első füzetét a napokban megkapván, örültem, hogy eme uj jogi közlöny alapítására oly kitűnő szakférfiak válalkoztak; a bevezetésben kifejtett gyökeres reformokra törekvő programra mindenesetre hathatós tényező lehet a birói s ügyvédi kar, úgy a rendezett jogi állapot után epedő ügyfelek vágyai valósításának elósegéllésére. — Az azonban sajnosán esett, hogy már bevezetésében az uj perrendtartás kezdeményezői — illetőleg átdolgozói védelmére következő kitérést kellett olvasnom: „Legyenek meggyőződve azon tisztelt barátink s kartársaink, kik p. o. a mult országgyűlésen elfogadott 1868: LIV. törvényt élesen megtámadták, mint olyat, a mely a más országokban látott tökély magasb fokát meg nem közelíti, s kik e törvény alkatóit úgy kárhoztatták, mintha ezek az általuk legjobban ismert tökéletlen műbe szerelmesek letiek volna, s ugy leczkézteték, mintha e szegények a szóbeliség s közvetlenség rendszerének, a szabályos és arányos franczia bírósági szervezetnek, a nyilvánosság fénysugaraiban ragyogó s köztisztelet nymbuszszával környezett „benchnek és barrnak" soha hírét se hallották volna; — hogy azok, kik e törvényjavaslatot, a körülmények nyomása alatt, rögtönözve kezdeményezek, *) A „ J o g t u d. Szemle" reánk vonatkozó megjegyzéseire más alkalommal szinte válaszolni fogunk; s most előlegesen csak egy észrevételre szorítkozunk. Sajnálattal kell constatálnunk, mikép szerkesztői — hűn eddig is irányunkban tanúsított eljárásukhoz — ismét az elférditések nem szép eszközeit használják ellenünkbe. Ezt nyilvánítja maga azon összes okoskodás, illetőleg védekedés, melyet ellenünkben, a perrend s kritikáját illetőleg, vonatkozva a lapunkban most megkezdett igen becses értekezés tárgyára is, használnak. Ehhez később tüzetesebben szólandunk. Ezúttal különösen azon elferditést kell kiemelnünk, melyet elkövettek, midőn a 2-ik füzetben azt állítják, hogy mi K. K értekezését a ,Biró választás kérdéséről' (lapunk 22. 23. számban) megjegyzés nélkül fogadtuk el és közöltük, és ebből azon gyanúsítást gyártották, mintha mi eddig vallott tanainkkal ellenkezésben, a kinevezési rendszer ellenzésének gyanújába esnénk. Hogy ezen állitások, elferdités, a tények s igazság meghamisítása, mutatja már maga azon tény is, mikép lapunk 30. 31. szban ismét egy oly értekezést közöltünk (Gyürki tszéki ülnöktől) mely határozottan a választás ellen, a kinevezés m, llett küzd. De még inkább bizonnyitja az elferditést azon tény, miszerint K. K. czikkét épenséggel s kik azt ismételve átdolgozák, ép oly jól ismerték annak gyarlósásait, s ép oly tisztán látják maguk előtt a nagy czélt, mely után törekedniük kell, mint bölcs bírálóik." Ugy látszik e sorok a bevezetésbe oly ezélzattal csúsztaítat tan be, mintha a megjelent, és az uj perrendtartásra vonatkozó észrevételek csak leczkéztetési viszketegből, és egyedül azon okból keletkeztek volna, mivel a törvényre emelt uj perrendtartás helyett nem a szóbeliség és közvetlenség rendszere jutott érvényre. Én oly férfiikkal szemközt, kikben erö van,és kiket tökéletesbités utáni vágy lelkesít — (és ilyeneknek tartom az uj perrendtartás kezdeményezőit, illetőleg átdolgozóit, valamint a bevezetés iróját is) — méltóságukkal megegyezőleg csak a nyilt igazság szavát vélem használhatni; és eme meggyőződés folytán nem omlaszthatom el a fenntidézett bevezetési tételnek oda valótkiigazitását, illetőleg kiegészítését, hogy az uj perrendtartásnak törvényre emelése után az észrevételezések tárgyát már nem annak vitatása képezte, hogy a kor igényének jobban megfelelt, és már mai napság behozható lett volna-e a szóbeliség és közvetlenség rendszere? — ámbár ha az 1868. évi LIV. t. cz. meghozatala előtt, a hivatását nemes értelemben átérzó ügyvédi kar a szóbeliség és közvetlenség rendszerének védelme mellett hevesb küzdelemre kelt is, e nemes törekvés dicséretes igazolását azon körülményben találja, mert az ügyvédeknek csak is a szóbaliség és közvetlenség rendszere behozatalával lesz teljes alkalmuk a polgáronem közöltük megjegyzés nélkül, miután annál a 22. szban ott áll * je87 alfttt következő jegyzetünk : „Akár pro akár c o n t r a szavazzunk jelen nagy fontosságú kérdésben, kétségtelen mikép sok igazság rejlik az itt előadottakban, s ezek mindenesetre figyelemre méltók, miért a közlést meg nem tagadhattuk." — Ez világosan V mutatja a tényelferditést. — Csak azt csudáljuk, hogy oly férfiak ^ mint Hoffmann, Pauler hogyan adhatják oda nevüket oly \ consortiumnak, mely törekvéseit s codif. eljárását csak elferditések, I csak a valóság meghamisítása által képesek védeni. Mi tőlük önállóbb, függetlenebb jellemet vártunk volna, tudva mikép ők sem helyeslői a jelen codif, eljárás irányának. — Különben ha azon consortium tudni akarja, kimondjuk nyíltan, mikép valóban komolyan meggondolandónak tartjuk a választás s kinevezés feletti vég elhatározást, midőn legújabban is látjuk, hogy a cur. kinev. nevezetes részben protectio s egy clique jogosulatlan befolyása alatt keletkeznek; midőn halljuk, hogy azokra holmi Kovács Kálmánféle emberek is befolyással vannak,nem tudjuk azért-e,mert rokonuk püspöki méltóságra emeltetett, vagy ezen felemelkedés ily befolyások s nem magasb érdemek folytán eszközöltetett-e, minek ismét a j jelzett befolyás szükségképi, de szomorú következménye. Szerk. t