Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 37. szám

147 erejéig teendő minden részletes utalványozásokat akadály nélkül valósíthassa." Ez okmány teljes bizonyerővel győzi be azon körülményt, hogy én mint kormánybiztos pénzt nem kezeltem, hanem a Pesten fennállott sóhivatal volt utasítva utalványaimra, melyeket az egyes vállalkozóknak kiadtam: 500,000 pfrt erejéig fizetéseket tenni, s igy utalványaimat számadásba is ugyanazon pesti sóhivatal vette. Menynyire szigorúan fenntartottam a pénzkezelésnek egyedül a pesti sóhivatal által vezetését: tanúsítja a 4NB. alatti eredeti levele veszprémi szolgabíró Csirke Károlynak, melyben az általam, mint kormánybiztos által megkeresett alispánjához jelenti, hogy a Deutsch Henrik palotai lakosnak 234 mázsa 5 ft. 30 krral szállított liszt 1287 ft. árába elvétve utalványozott 13S7 ftnak felülegét 100 fiba újra bevette, mely 100 frt. aztán nem hozzám küldetett, hanem utasításom folytán a vizsgálati iratok közt F. alatt fekvő veszprémi első alispáni — hozzám, mint kormánybiztoshoz intézett válaszoló jelentés s Gr. alatt fekvő az előbbinek a 4NB. alattival mellékéül szolgált veszprémi sóhivatali nyugta szerint, melyek eredetiéi a tárgyaláskor felmutattatni fognak — pesti sóhivatal javára lett könyvezve. A vizsgálati iratok közt E. alatt fekszik továbbá az országos honvédelmi bizottmánytól hozzám, mint kormánybiztoshoz intézett, s Kossuth Lajos elnök által aláirt, egyik jelentésemet válaszoló, s tárgyaláskor eredetiben felmutatandó redelet, melyben fölterjesztésemre megengedi a bizottmány, hogy a komáromi vár szükségére vásárolni rendelt 1290 mázsa rizs, hajdina vagy árpakásával pótoltassék. Ez okmány teljes bizonyerővel győzi be azon körülményt, hogy mint kormánybiztos, nem egyéni önkénynyel állapítottam meg Komáromvár élelmi fölszerelésének mérvét: — hanem a honvédelmi bizottmány utasítása szabályozta a beszerezni kellő árunemeket, s azok menynyiségót; mely szabályozást, ha a viszonyok követni nem engedték — azt nem önkényileg változtattam meg, — hanem minden egyes adott esetben — indokolt s javasló fölterjesztéssel kértem ki a honvédelmi bizottmány határzatát a szabályozottól eltérő intézkedésre. A vizsgálati iratok közt H. I. alatt feküsznek végre, s tárgyalásnál felmutatandom, a honvédelmi bizottmánytól 1848. deczember második felében nyert ujabb megbízatásaim, hogy mint kormánybiztos Bihar, Szabolcs, Szatmár postakerületeibe, s egyidejűleg a debreczeni n.-károlyi dohánybeváltó hivatalokhoz, bizonyos bepanaszlott visszaélések megvizsgálására küldettem, — s melyeknek e helyütti rendeltetése csupán azt jelezni, hogy 1848. dec. közepéig Komáromvár élelmi fölszerelésére nyert kormánybiztosi megbízatásom teendői már befejezve voltak. Ezen kormánybiztosi eljárásom folytán a Komárom vár élelmi fölszerelése érdekében tett utalványozásaimat részletező, s annak idején a honvédelmi bizottmányhoz tett számoló jelentésem fájdalom, a vizsgálati iratokhoz VI, IX, XIII. sz. a.csatolt ministeriumi értesítések szerint, feltalálható nem volt, hanem a pénzügymiuisteriumnak kérelmem folytán kelt, hozzám intézett, az ügyiratok közt VII. alatti értesítése folytán sikerült a vizsgáló bírónak mégis adatokat találni, melyek az ügyiratuk közt VIII. alatt közhiteles másolatokban láthatók. Ezen közhiteles adatok, melyek a buda-pesti honvédségnek, s Komáromvár élelmezésére együtt 4,222,939 ft. 34 kr. kiadásai számvizsgálatát tárgyazzák — elkülönzötten a Komáromvár élelmi fölszereléséről vezetett számadásokra vonatkozásban következő tényeket igazolnak: 1) hogy 1859. május 17-én a cs. kir. magyar államkönyvvivőség számvizsgálta a pesti volt kir. sóhivatalnak Komáromvár élelmi fölszerelésére 1848. nov. s deczember hóban tett kiadásairól vezetett számadásait, — és 2) találta, hogy a fennállott központi főfizetó' hivatalnál e czélra kirendeltetett . . 385,000 ft. valósággal kiadatott 380,880 „ 45 kr. a felmaradott 4,119 „ 15 „ pedig 1849-ben a központi főfizetó' hivatalhoz visszaszámittatott. 3) hogy mind a kétnemű fölszerelésre, a cs. kir. főpénztárnál utalva volt, s még a pesti sóhivatal terhére vezetett tett 4,222,939 frt. 34 kr. kiadási összegé onnét lejegyzendő s a legyőzött forradalom kiadásai számlájára átvezetendőnek véleményeztetett, — mely vélemény az 1859. január 6-kán határozati erőre emelve foganatosítva is lett. Ezeket kellett előreboosátanom teljes bevilágitására azon mély sérelemnek, melyet polgári becsületemre nézve szenvedek azon rágalom által, mely az 1848. XVIII. tcz. 11-ik §-ba ütközően elkövettetett irányomban, a „Borsszem Jankó" czimü élczlapnak f. 1869. márcz. 22-én kelt, s a vizsgálati iratok között C. alatt levő 12 ik számában a 132-ik lap jobboldali hasábján: „Mindent elvesztettünk" rovat alatt ily szerkezetben „kérdés: megmaradt-e mégis valami." Felelet: meg még pedig a következő raritások a következő uraknál;" az ötödik czimezésben „Kállay Ödönnél" e szavakkal „az 1849-ik évben Komárom várában felszámított 40,000 pft. áru paprika. E czikk az, melyre nézve következve terjesztem elő a vádlevelet: A „Borsszem Jankó" czimü élczlapnak vádlott Cíikke, ugy szerkezésében, mint szavai egyenes értelmében oly becsületsértő rágalmat tartalmaz, mely nekem, önhasznomra visszaélőleg túlzó felszámítást tulajdonítva, engem a közvélemény előtt czélzatosan erkölcsileg megbélyegezni törekszik. Bár miként akarnók ugyanis értelmezni a vádlott czikket, — annak tartalma mindenesetre az, hogy 1848-ik évszám helyett tévesen hivatkozott 1849-ik évben Komárom várában oly felszámítást tettem, melynél fogva 40,000 pengő forint áru paprika maradt nálam, tehát felvettem olyan 40,000 pengő forintot, melyért felszámitott czikket, a paprikát át nem adtam. Akár igy vegyük tehát a betű szerinti értelmet, akár leszámítsuk a képtelenséget, mely a képzelmi 40,000 pft. érték, s az általa képviselt paprika mennyiség arányai közt van: nyilvános a vádlott czikk iránya, mely a rágalomban erkölcsi életemre nehéz árnyékot vető gyanúsítás magvát elvetni czélozza. Ha már e czélzatnak egyéniségem, s polgári életem folyamának ismerete nélkül is mindenki előtt feltűnni kell, — mennyivel élesedik az azok előtt, — s ilyenekül számítom hazám értelmiségét, kik az 1848/9-ik évi események egykorúi, s tényezői voltak — kik tudják emlékezetből, s azon kor sajtó utján nyilvános adataiból, hogy 1848. végén, mint kormánybiztos Komáromvár élelmi