Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 37. szám

Pest, 1809. kedden május II. 37. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczcni ügyYédcgylct közlönye. Tartalom : Észrevételek a Szentiványi féle pert s: A szerkesztő jelenlegi szállása, kalap-utcza II. sznm2-ik emelet balra. Ide intézendők mindennemű megkeresések és levelek. Észrevételek a Szenti ványi-féle perben hozott legfőbb tszéki Ítéletre. M i h aj I o v i cs Miklós úrtól. (Folytatása.) A legf. tszéki Ítélet indokaiban az mondatik, hogy „az A. alatti végrendelet hatályának megbirálására az ősiségi nyilt parancsnak nem a kir. táblai ítéletben idézett 5-dik, hanem 6-dik §-a alkalmazandó, és igy az oszt. polg. tkönyv hatályba lépte előtt meghalálozott örökhagyó végrendeletének érvénye az ennek keltekor fena11 ott törvények szerint megítélendő lévén, erre az 5. §-nak sem korlátozó, sem enyésztető hatálya ki nem terjedhet." A hétsz. táblai Ítélet indokaiban a fentebbiek szerint ezen két szó „hatály és érvény" használtatik a nélkül, hogy e két szó között jogi különbség tétetnék ; mert a hétsz. tábla abból, hogy a végrendelet hatályának megítélésére a 6. §-t tartja alkalmazandónak, azt következteti, hogy a régi végrendelet érvénye a 6. §. szószerinti értelmében a fenállott törvények szerint megitélendó'. Én azonban e két szó között „hatály és érvény" nem csak a 6. §. szövegénél fogva, melyben ezen két szó különböző értelemben fordul elö, hanem az 5. §. szövegénél és az ősiségi nyilt parancs szelleménél és czéljánál fogva is lényeges különbséget látok, és azt tartom, hogy a mennyiben fentebbi nézetem ellenére az ös. ny. parancs jöhetne alkalmazásba az, A. alatti nagyapai végrendelet hatályának megítélésére az 5-ik, érvényességének megítélésére pedig a 6. §. alkalmazandó volna. Ugyanis az 5-ik §. megszüntetvén a különbséget az öröklött, és s zer ze tt javak között, és az oszt. polg. tkönyv életbeléptetésekori birtokost szabad rendelkezési joggal felruházván, oly javak birtokosának, melyek fiagra voltak szabályozva, hasonló szabályozhatási jogot engedélyez. Nem következik-e ebből világosan, hogy az oly végrendeletnek, vagy szerződésnek, kir. adománynak vagy bármily más intézkedésnek, mely szerint az örökösödés a távolabb utódokra isszabályoztatott, hatályosságát az oszt. p. tkönyv életbeléptetésével elvesztette? hiszen ha az ós. pátens azt akarta volna, hogy az ily régi intézkedések hatályukat továbbra is megtartsák, s ha csakugyan a 5. §. igy volna értelmezendő, akkor annak, hogy a fiágra szabályozott javak birtokosának hasonló szabályozhatási jog újból engedélyeztetett, nem volna at. — Esküdtszéki tárgyalás sat. — Min. rendeletek. értelme, miután ily concessióra a birtokosnak nem lenne szüksége. Világos tehát, hogy az A. alatti végrendeletnek hatálya az 5. §. szerint megítélendő lévén, az meg is van szüntetve. Ellenben az érintett végrendeletnek érvénye a 6. § szerint, és pedig annak világos szavai szerint csak a végrendelkezőnek rendelkezési, és az örökösöknek örökösödési képességükre nézve megítélendő lévén, a két külön intézkedést tartalmazó §-nak egybevetéséből kitűnik, hogy az A. alatti végrendelet, miután a javak szerzőjétől származik, a magyar törvények szerint érvényes, és azt maguk a jelenlegi birtokosok kell hogy érvényesnek ismerjék el: azonban az 1853. évi május 1-je óta nem hatályos, a mennyiben általa az örökösödési rend, eltérőleg az életbelépett oszt. polg. tkönyvszabályaitól, szabályozva van, és a mennyiben az örökösök szabad rendelkezhetési jogát korlátozza, mivel az utolsó birtokosok az 5. §. szerint szabad rendelkezési jogot nyertek; s mivel az ős. nyilt pa rancs 13. §-a csak a kir. jóváhagyással ellátott hitbizományokat hagyta meg továbbá hatályukban ; mert továbbá, ha a 6. §. úgy volna értelmezendő, mint azt a hétszemélyes tábla értelmezi, akkor az 5. §. illusorius, a 13-ik §. pedig felesleges lenne; mert végre ily értelmezés mellett az ősiségi pátensnek azon czélja, hogy a javak feletti rendelkezhetési jogra, és az örökösödési rendszerre nézve az oszt. polg. tkönyvnek szabályai alkalmaztassanak, el nem érethetnék, a mennyiben az örökösödési rendet ivadékról ivadékra szabályozó végrendeletek hatályukat megtartván, az ily javakbani örökösödésre az oszt. p. törvénykönyv szabályai soha, vagy legalább a család kihaltáig nem jöhetnének alkalmazásba. Azt kérdhetné valaki, hogy miért intézkedik a 6. §. a régi végrendeletek érvényességének mily törvények szerinti megítéléséről, ha azok hatályukat elvesztették ? hiszen ily értelemben a 6. §. egészen felesleges, mert az érvényesség hatály nélkül mit sem ér. Ily kérdésre következő példaesetet hozok fel. Az 1853. május 1-je előtt elhalt végrendelkező ősi, tehát a magyar törvények szerint szabad rendelkezése alá nem eső javairól törvényes örököseinek megrövidítésével intézkedett, és a javakat emezek kizárásával egy idegen személynek hagyományozta, ki a javakat a végrendelet alapján birtokba is vette. A törvényes örökösök a végrendeleti örökös ellen az ős. pátens 9-ik §-a által kitűzött határidő alatt pert indítottak a végrendelet érvénytelenítése végett, és ezen pert, ha az a telekkönyvek felvétele alkalmával eldöntve nem volt, feljegyeztették. Ezen perben jő a 6. §. alkalmazásba, a mennyiben a végrendelkező rendelkezési ké-