Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 37. szám

Pest, 1809. kedden május II. 37. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczcni ügyYédcgylct közlönye. Tartalom : Észrevételek a Szentiványi féle pert s: A szerkesztő jelenlegi szállása, kalap-utcza II. sznm2-ik emelet balra. Ide intézendők minden­nemű megkeresések és levelek. Észrevételek a Szenti ványi-féle perben hozott leg­főbb tszéki Ítéletre. M i h aj I o v i cs Miklós úrtól. (Folytatása.) A legf. tszéki Ítélet indokaiban az mondatik, hogy „az A. alatti végrendelet hatályának megbirálására az ősiségi nyilt parancsnak nem a kir. táblai ítéletben idé­zett 5-dik, hanem 6-dik §-a alkalmazandó, és igy az oszt. polg. tkönyv hatályba lépte előtt meghalálozott örökha­gyó végrendeletének érvénye az ennek keltekor fen­a11 ott törvények szerint megítélendő lévén, erre az 5. §-nak sem korlátozó, sem enyésztető hatálya ki nem terjedhet." A hétsz. táblai Ítélet indokaiban a fentebbiek szerint ezen két szó „hatály és érvény" használtatik a nélkül, hogy e két szó között jogi különbség tétetnék ; mert a hétsz. tábla abból, hogy a végrendelet hatályának megítélésére a 6. §-t tartja alkalmazandónak, azt következteti, hogy a régi végrendelet érvénye a 6. §. szószerinti értelmében a fenállott törvények szerint megitélendó'. Én azonban e két szó között „hatály és érvény" nem csak a 6. §. szövegénél fogva, melyben ezen két szó különböző érte­lemben fordul elö, hanem az 5. §. szövegénél és az ősiségi nyilt parancs szelleménél és czéljánál fogva is lényeges különbséget látok, és azt tartom, hogy a mennyiben fen­tebbi nézetem ellenére az ös. ny. parancs jöhetne alkalma­zásba az, A. alatti nagyapai végrendelet hatályának megítélésére az 5-ik, érvényességének megítélésére pedig a 6. §. alkalmazandó volna. Ugyanis az 5-ik §. megszüntetvén a különbséget az öröklött, és s zer ze tt javak között, és az oszt. polg. tkönyv életbeléptetésekori birtokost szabad rendelkezési joggal felruházván, oly javak birtokosának, melyek fiagra voltak szabályozva, hasonló szabályozhatási jogot enge­délyez. Nem következik-e ebből világosan, hogy az oly végrendeletnek, vagy szerződésnek, kir. adománynak vagy bármily más intézkedésnek, mely szerint az örökö­södés a távolabb utódokra isszabályoztatott, hatályos­ságát az oszt. p. tkönyv életbeléptetésével elvesztette? hiszen ha az ós. pátens azt akarta volna, hogy az ily régi intézkedések hatályukat továbbra is megtartsák, s ha csakugyan a 5. §. igy volna értelmezendő, akkor annak, hogy a fiágra szabályozott javak birtokosának hasonló szabályozhatási jog újból engedélyeztetett, nem volna at. — Esküdtszéki tárgyalás sat. — Min. rendeletek. értelme, miután ily concessióra a birtokosnak nem lenne szüksége. Világos tehát, hogy az A. alatti végrendeletnek hatálya az 5. §. szerint megítélendő lévén, az meg is van szüntetve. Ellenben az érintett végrendeletnek érvénye a 6. § szerint, és pedig annak világos szavai szerint csak a végrendelkezőnek rendelkezési, és az örökösöknek örökö­södési képességükre nézve megítélendő lévén, a két külön intézkedést tartalmazó §-nak egybevetéséből kitűnik, hogy az A. alatti végrendelet, miután a javak szerzőjétől szár­mazik, a magyar törvények szerint érvényes, és azt ma­guk a jelenlegi birtokosok kell hogy érvényesnek ismer­jék el: azonban az 1853. évi május 1-je óta nem hatályos, a mennyiben általa az örökösödési rend, eltérőleg az élet­belépett oszt. polg. tkönyvszabályaitól, szabályozva van, és a mennyiben az örökösök szabad rendelkezhetési jogát korlátozza, mivel az utolsó birtokosok az 5. §. szerint sza­bad rendelkezési jogot nyertek; s mivel az ős. nyilt pa rancs 13. §-a csak a kir. jóváhagyással ellátott hitbizo­mányokat hagyta meg továbbá hatályukban ; mert to­vábbá, ha a 6. §. úgy volna értelmezendő, mint azt a hét­személyes tábla értelmezi, akkor az 5. §. illusorius, a 13-ik §. pedig felesleges lenne; mert végre ily értelmezés mel­lett az ősiségi pátensnek azon czélja, hogy a javak feletti rendelkezhetési jogra, és az örökösödési rendszerre nézve az oszt. polg. tkönyvnek szabályai alkalmaztassanak, el nem érethetnék, a mennyiben az örökösödési rendet iva­dékról ivadékra szabályozó végrendeletek hatályukat megtartván, az ily javakbani örökösödésre az oszt. p. tör­vénykönyv szabályai soha, vagy legalább a család kihal­táig nem jöhetnének alkalmazásba. Azt kérdhetné valaki, hogy miért intézkedik a 6. §. a régi végrendeletek érvényességének mily törvények szerinti megítéléséről, ha azok hatályukat elvesztették ? hiszen ily értelemben a 6. §. egészen felesleges, mert az érvényesség hatály nélkül mit sem ér. Ily kérdésre kö­vetkező példaesetet hozok fel. Az 1853. május 1-je előtt elhalt végrendelkező ősi, tehát a magyar törvények sze­rint szabad rendelkezése alá nem eső javairól törvényes örököseinek megrövidítésével intézkedett, és a javakat emezek kizárásával egy idegen személynek hagyomá­nyozta, ki a javakat a végrendelet alapján birtokba is vette. A törvényes örökösök a végrendeleti örökös ellen az ős. pátens 9-ik §-a által kitűzött határidő alatt pert in­dítottak a végrendelet érvénytelenítése végett, és ezen pert, ha az a telekkönyvek felvétele alkalmával eldöntve nem volt, feljegyeztették. Ezen perben jő a 6. §. alkal­mazásba, a mennyiben a végrendelkező rendelkezési ké-

Next

/
Thumbnails
Contents