Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 36. szám

142 A' által megszüntettetett-e vagy nem? az első esetben a felperes elmozdítandó, ós a perfeljegyzés kitörülendő, az utóbbi esetben pedig a felperesnek örökségi joga megállapítandó, és ő egészben, vagy részben mint tulajdonos bekebelezendő lévén. Oly esetben azonban, midőn a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos ellen a tel. k. törvény szerint kitűzött felszólamlási határidő alatt a 3-ik §. értelmében semmiféle igény, vagy a tulajdonjogot korlátoló valamely megszorítás bejelentve, és feljegyezve nem volt, és az későbben sem történt, sőt, midőn az ily korlátlan joggal bekeblezett tulajdonos az ingatlant már egy harmadik személynek eladta, és a vevó'nek tulajdonjoga is minden megszorítás nélkül bekebleztetett, kérdés alá sem jöhet az, váljon egy harmadiknak valamely köz- vagy magáuirattárban heverő végrendeleten, vagy családi egyességen alapuló örökségi joga szenved-e az eladás által sérelmet, vagy nem, azaz a végrendeleti intézkedés megszüntettetett-e vagy nem? Helyes azon indok is, hogy az l-ő r. alperes a közös javakbóli illetményét a 2-od r. alperesnek annál inkább adhatta el, minthogy ez a családhoz nem is tartozik; azonban a Szentiványi-féle perben ezen körülmény is közöuös; mert nem arról van a kérdés, kinek, hanem mit adott el az l-ó' r. alperes; sőt ha az 1-ső r. alperes valamely fiutódnak adta volna el birtokilletményét, a többi családtagok a végrendeleti és családi egyességi intézkedésnél fogva épen úgy nem szenvedtek volna jogsérelmet, mint nem szenvedtek az 1-ső rendű alp. illetményének zálogba adása által. Utolsó indoka a kir. táblai Ítéletnek, hogy t. i. az 1-ső r. alperes illetményét csak a családtagok zálogjogával terhelten adta el a 2-od r. alperesnek, szinte helyes ugyan, de felesleges, mivel önként értetődik. Én ezeknél fogva a kir. táblai Ítéletnek első, általam fentebbi módon kiegészített indokát elegendőnek tartom arra, hogy az ítélet igazoltassák; azonban felteszem, hogy a többi indokok csak az ügyfelek nagyobb megnyugtatása végett vétettek fel. A mi a hétsz. tábla ítéletét és indokait illeti, már fentebb mondottam, hogy a kérdéses perben az ősiségi pátens nem jöhet kérdés alá, hogy tehát annak sem 5-dik, sem 6-dik §-a nem jöhet alkalmazásba, s igy szükségtelen volna észrevételeimet arra is kiterjeszteni; de miután a hétszemélyes táblai ítélet főleg az ősiségi pátensre alapíttatott, nem tartom feleslegesnek indokainak czáfolatába is — de lehető rövidséggel, miután a fókórdésre nézve kimondottam nézetemet — bocsátkozni. (Folyt köv.) A végrehajtásilag eladott ingatlanra bekebelezett de fizetésre nem jutott teher a vevő, de egyuttal adós ellen, hivatalból meg hagyandó-e vagy nem! Kókay Károly tszéki ülnök úrtól. A végrehajtás, mint az ítéletek szentesitóje, a törvénykezés zárkövét képezvén, az ítéletben foglalt jogokat megtestesíti. A telekkönyvi intézmény természeténél fogva azonban a végrehajtási eljárás nem szorítkozik csak is az ítéletben foglalt jogok és kötelezettségekre, hanem általa rendesen harmadik személyek jogviszonyai is érintetnek, melyek épen a végrehajtás által nyerik megoldásukat. Ilyen még pedig mindennapi esetet van szerencsém közleni, melynek megoldása iránt sem a telekkönyvi rendelet, a hová különben nem is tartozik, sem az országbírói értekezlet, sem az új perrendtartás tüzetes szabályokat nem tartalmaz. Ugyan is : A és B házastársak ingatlanaikra mind a ketten egyenlő részben mint tulajdonosok bekebelezvék. Az ingatlan terhelve van, részint csupán a férj adósságával, részint közössel. Az első tétel közös adósság, a második csak a férj adóssága. Ezen utóbbiért az ingatlan árverés alá kerül, mely a nőnek mint vevőnek leüttetik. A vételárból azonban, akár fizesse le azt a nő mint felében tulajdonos csak felében, akár egészben, az első sor alatt bekebelezett küzös teher, a költségek, adók és egyéb illetékek levonása után, ki nem kerül. Vannak már most jogászok, kik a tényleges szabályokra utalva azt állítják, hogy a vételár elosztása után, az ingatlan minden akár ki, akár ki nem fizetett terhektől megszabadulván, az a vevönóre tehermentesen átírandó. A fizetésre nem jutott hitelezők, a kiknek a nő is tartozik, elvesztvén régi zálogjogaikat, személyes hitelezőkké válnak, és ha követeléseiket újra bekebeleztetni óhajtják, újból folyamodni kötelesek. Mások ellenben, elismervén a fentebbi eljárás szabályszerűségét, azt állítják, hogy ugyanaz maradván a hitelező, ugyanaz az adós, ugyanaz a jelzálog, ugyanaz a jogczim, miért ne lehetne a ki nem fizetett, de a nőt is | terhelő összegeket továbbra is bekebelezve hagyni, de ( sőt a zálogjogot már most az egész ingatlanra kiterjeszteni; mert könnyen megtörténhetik, hogy a hitelező minden serénység és elővigyázat mellett, épen a szabályszerű eljárás megtartásánál fogva károsodhatik. — A vevő nő ugyan is, alig hogy ma átiratik, holnap valamely valódi, vagy tán színlett követelést első helyre bekebeleztet vagy az ingatlant eladja; régi hitelezője csak '/4 órával késsék, vége, pénzét soha sem látja. Továbbá, ha a hitelező személyes hitelezővé válván, mindeneket csak ugy megtenni köteles mint az első bekebelezés alkalmával, akkor nekiuj bekebelezési engedélyt kell uyerni, mit ha a vevőnő megtagad, nem marad egyéb hátra, mint — ha még nem késő, — a régi kötelezvényt újra előjegyeztetni és beperelni. Mennyi lótás-futás, felesleges munka és költség, de hát ha a kötelezvény még le sem járt, ekkor kétséges, hogy azt beperelni lehetne. Az első nézet mellett a tényleges törvény, a második mellett a józanész, az eszélyesség, és azon nobile officium \ harczol, melylyel az állam az önvédelem jogától megfosztott egyén iránt jó törvényekkel tartozik. Jó lenne, ha illetékes helyről ezen hiány pótoltatnék. Igazs. rendelet a birói ügyvitel tárgyában. (Folytatása.) 16. §. A hivatalos helyiségen kívül és a zárórán túl semminemű beadványt nem szabad elfogadni. A zárórán túl posta utján érkezett ügydarabok a következő kelet alatt vezetendók be az iktatókönyvbe.