Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 31. szám

\ 122 első helyen áll ugyan a jogi tanulmány és jogismeret, sőt ez „conditio sine qua non" de emellett szükséges sőt elmellózhetetlen, kivált a fenyítő törvényszéki bírónál: a gyakorlati élet és nép jellemének ismerete; szükséges, hogy a bíró értse a nép nyelvét, mert noha polgári ügyekben egyedül magyar nyelven szerkesztett és irotulált actakból ítél a bíró, a fenyítő törvényszéken érteni kell a vádlott és tanúk anyanyelvén előadott vallomásaikat, sőt nem egy esetben kell a vádlotthoz és tanúkhoz anyanyelvükön kérdést is intézni. E mellett a birónak szeplőtlen jellemmel, magasabb fokú lelki miveltséggel, — kifogástalan családi élettel, — vallásos érzettel, — nyájas, leereszkedő bánásmóddal, — és nemes szívvel kell birni, mert csak ez által tarthatja fenn tekintélyét és függetlenségét, és csak igy szerezhet nem csak magáuak, de a biróságnak is felülről becsülést alulról tiszteletet, és minden részről az igazság kiszolgáltatás iránt határtalan bizodalmat. A törvényszékek szervezetének második részét czélszerii ügyrend által kell megállapítani, mi csak ugy lehetséges, ha a törvényszékek — mint önálló bíróságok — a megyei municipális viszony bilincseiből felszabadittatnak, és azon anomália, mely a törvénykezés folyamában és a bíróságok működésében számtalan esetben felmerül, megszüntettetik. Ez által nézetem szerint a megyék önkormányzati jogai is, — melyeknek hive vagyok — csorbulást nem szenvednének, mert a két testület közötti viszony ugy sem normális, sőt annyira viszás és complicált, hogy az tovább alig fentartható, és csudálkozni lehet, hogy ily szerkezet mellett eddig oly rendben mentek a torvényszéki ügyek, mint a mint mentek, mi a magyar birák jelleme és tehetsége mellett igen fényes tanúság. Nem tagadhatom meg magamtól — bár „ciceró pro domo sua" szólok — hogy itt kifejezést ne adjak azon meggyőződésnek: miként nincs az államban hivatalnok, ki fontosabb ügyben és többet dolgoznék, mint a felső bíróságok és megyei törvényszékek tagjai; ugyanis statistikai adat, miszerint a mult évben a kir. tábla bírái egyenkint 700—900, a megyei törvényszékek legnagyobb részénél az egyes birák 800—1000 ügydarabot dolgoztak fel, mi valóban csak erőfeszítéssel minden élvezet és kényelem megtagadással történhet; mert tekintetbe kell venni, hogy az ülések mennyi időt vesznek igénybe, de fontosabb Ítéletek hozatala rzinte nagyobb combinatiót ós több phisioai időt kiván, és mindemellett eddig a birák voltak aránylag más tisztviselőkhöz képest legroszabbul fizetve. De tovább megyek és felveszem előadásom elejtett fonalát, elsorolva röviden legalább egyrószét a fent jelzett viszás állapotnak, melyben a megyei törvényszékek léteznek. Először is lássuk a birák állapotát: a) a biró választására nézve függ a közönségtől; — b) jogi tekintetben a felső bíróságtól; — c) hivatalos teendőire nézve saját elnökétől; — d) fegyelmi tekintetben első fokon a közigazgatási elnöktől; — e) másod fokilag a megyei bizottmánytól. A törvényszék mint testület: a) hivatalos helyiségeivel sem rendelkezhet, mert ezeket csak mint zsellér használja, annak czélszerü berendezése tehát ha'áskorén kivül esik; söt ínég szolga személyzettel sem rendelkezhet függetlenül, mi sokszor hátrányára van az ügy folyamának; b) semmi alappal nem rendelkezik, melyből a legszükségesebb kiadásokat fedezhetné, mint tanúk díjazása, szükséges nyomtatványok beszerzése sat.pedig a törvényszók utján jósommá bírság szokott a házi pénztárba befolyni; — c) a testület kiegészítésében, jegyzőinek választásában sőt az alárendelt irodai személyzet kinevezésében sincs befolyása, és igy a felelőségnek nincs semmi értelme ; — d) a rabok feletti befolyása a törvényszéknek csak addig tart, míg feletök az Ítéletet kimondja, azután erkölcsi oktatásukról,egészségök fentartásáról, napi foglalkozásukról, munkáságukról, és javulásukról a közigazgatás gondoskodik ; — e) még az árvástörvényszéknek az árvák pénztárára sincs egyéb befolyása, minthogy a felett igazi lélekismerettel és a bíráknak saját zsebeikkel való felelőséggel őrködik; — f) vizsgálatokat, tanúk kihalgatását, és egyéb intézkedések végrehajtását, közigazgatási közegek által lévén kénytelen foganatosíttatni, a késedelmezés és mulasztás esetében pedig nem bír más remediummal, mint a kétes eredményű felterjesztéssel a bizottmányhoz; — g) a fenyítő ügyekben noha a vizsgálóbíró eljárása a legnagyobb foutossággal bír az ügy állására nézve, mégis a hivatalos kapocs a vizsgálóbíró és a törvényszék között egészen szabálytalan ; — h) noha a fenyítő — polgári — telekkönyvi és árvatörvényszék egy kalap alá van helyezve, mégis egy és más törvényszék közötti viszony oly nehézkes és az ügyvitel oly késleltető, hogy már ez elég ok, hogy szabatos és czélszerü ügyrend kidolgozását óhajtsuk, miről egy külön czikkben kívánok értekezni. Hétszem. táblai ítéletek sajtó vétségt ügyekben. 1. A m. k. hétszemélyes tábla mint sajtóügyekben semmitőszók, a királyi ügyek igazgatója, mint közvádló által Román Sándor a „Federatiunea" román idó'szaki lap felelős szerkesztője ellen a sajtótörvény 9.§-ába ütköző sajtóvétség elkövetése miatt a pest-kerületi esküdtszéki sajtóbiróság előtt indított sajtóügyben, melyben az 1869. márczius 18-ikán tartott nyilvános tárgyalás nyomán az esküdtszéki vádlottat a bepanaszolt sajtóvétségben „vétkesének kijelentette, a sajtóbiróság pedig egy évi fogság elszenvedésére, 500 ft. bírság, 29 ft. 4 kr. eljárási költség és 8 ft. tolmácsi díjfizetésére ítélte; tekintve, hogy a vádlott kihallgatása alkalmával a bepanaszolt számos közleményeknek csak egyikére nézve hárította el magától a szerzőséget, de ezen egy czikknek szerzőjét sem nevezte meg; a vizsgálat befejezte előtt hozzá intézett utolsó kérdésre pedig határozottan kijelentette, miszerint védelme tekintetéből további nyomozást nem kiván; ekként tehát jelen — a vád és nem a vallatás elvén nyugvó eljárásnál a vizsgálat hiányossága miatt emelt panasza törvényes alapot nélkülöz; tekintve, hogy a vádlevél személye ellen intéztetett, s ő a közvádló kereshetősége ellen az 1867. július 25-én kelt ministeri rendelet 1. és 2. § ában kiszabott zárhatáridő alatt kifogást nem nyújtott be; tekintve, hogy az esküdtszéki tárgyalásnál megjelent védőjét már előzőleg a 91. számú kórvényéhez csatolt meghatalmazásban képviseletével minden korlátozás nélkül megbízta; tekintve végül, hogy az esküdtszóki kijelentés érdeme ez uton a megbirálás tárgyát nem képezheti, valamint azon körülmény sem képez semtniségi okot, hogy a sajtóbiróság az 1867. május 17-én kelt ministeri rendelet 71. §-át a fenforgó esetben nem tartotta alkalmazandónak;