Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 29. szám

nyékre 1-ső r. alperes által felsorolt tényeket felperes észrevétel nélkül hagyta, — azok valódiságát hallgatag beismerte, — és e szerint az, hogy 1-ső rendű alperes mint egyik örökös, a kérdéses birtokból őt tulajdonjogilag illetett részt jogosan és szabadon eladhatta, — bebizonyult; — másod rendű alperesnek pedig a birtok jogi természetéről való felvilágosítás megszerzésére, — a nyilt telekkönyv mellett szüksége nem volt: — és midőn a vétel után az állítólagos zálog-szerződésekről tudomást véve 2-od r. alpere',R. szerint felperest járandósága felvételére megintette, az, — azonban S. alatti visszaintésében a pénz felvételét megtagadta, — a megtagadásnak más következménye nem lehet, minthogy 2-od r. alperes a pénzt birói kézbe leteszi, a T. alatti intésre az illető fogván megfelelni; — ezek folytán felperest keresetétől stb. stb. Az írásbeli tárgyalás ekként befejeztetvén, a kir. tábla által (1868. máj. 12-én) következő végzés hozatott: „Mielőtt ezen perben Ítélet hozatnék, a felek között fennálló vérségi viszonynál fogva a barátságos egyesség megkisérlése elrendeltetik, ennek eszközlése végett, jelentésük bevárása mellett, Jamniczky Lipót, Rozgonyi Bertalan és előadó Szalay Zsigmond kir. táblai birák megbízatnak, miről a felek a nevezett előadó biró által lesznek értesitendők." Az egyesség nem sikerülvén a kir. itélö tábla által ítéltetett: „Felperes keresetétől elmozdittatik, a perköltségek 1 azonban kölcsönösen megszüntettetnek. „Mert első rendű alperes, Szeutiványi Károly az M., alatti szerződésben elsorolt s eladott javaknak, az 5. szám alatti telekkönyvi kivonat szerint tulajdonosa volt, és miután a telekkönyvben semmi oly megszorítás vagy jog- j korlátozás, mely közös birtokosként bekeblezett elsőrendű ' alperes birtok illetményének bejegyzési állapota sz;rinti eladhatását akadályozta volna, nem foglaltatik, — másod rendű alperes ezeket jogosan megvehette, s ezen vevőnek rendes és törvényes szerződéssel nyert tulajdonjoga a fóméltóságu hétszemélyes táblának 14. szám alatti határozatával is elismertetvén, ugyanaz nevére telekkönyvileg is bekeblezve lőo ; „Mert felperesnek, a vele és első rendű alperessel közös nagyapa Szentiványi Ferencz A. alatti végrendeletére és a B. s C. alatti még az ősiségi törvények hatályban léte alatt létrejött családi egyességekre alapított keresete, vagyis ez alapon vitatott fiági ősiségi jog, másod rendű alperes, mint nem Szentiványi Ferencz végrendelkezötöl leszármazott, és igy idegen vevő irányában érvénytelenítő hatálylyal nem birhat s a felperesi kereset jog alapjául nem szolgálhat; nem pedig azért sem, mert az ősiségi nyilt parancs 5-ik §-a az A. alatti végrendeletnek a fiágiságra tett korlátozását megszüntette, — mit magi. felperes is tettleg > beismert azzal, hogy a rónyai uradalomnak az A. alatti végrendelet alapján fele részben volt tulajdonosa Szentiványi Anselmnek, a nagyapai végintézkedésektől eltérő 1-ső szám alatti végrendeleteben a 2. szám és P. alatt csatolt örökösi nyilatkozat szerint, többi osztályos véreivel együtt megnyugodott, és ennek folytán Szentiványi Anselmnek ezen intézkedése a főméltóságú hétsz. táblának 3. szám alatti határozatával, bíróilag is érvényesitve lóu ; „mert nem vétethetett birói figyelembe azon felperesi állítás sem, hogy első rendű alperes a rónyai uradalomból reá eső illetményt a H. alatti okirai szerint a család tagjainak elzálogosítván, s annak L. szerint csak haszonbérbeni birlalója levén, azt el sem adhatta, — nem pedig azért, mert a zálogba adás által tulajdonjoga meg nem szűnt, sőt az 5. szám alatti telekkönyvi kivonat szerint annak továbbá is tulajdonosaként volt bevezetve, s annak tettleg is birtoklásában volt, de különben is az M. alatii szerződéssel másodrendű alperesre több jogot, mint a mennyivel maga bírt, nem is ruházott. „A perköltségek a íelek között fennálló viszonynál fogva kölcsönösen megszüntetendők voltak. — £1868. jul. 7-én 12.581. sz. alatt). *) További felebbezés folytán a kir. hétszemélyes táblán Ítéltetett. „Felperes az M. alatti adásvevési szerződést azon in dókból kéri érvényteleníteni, mert ez oly birtok elidegenítése iráfit köttetett, melyet a felperes és eladó Szentiványi Károly, első rendű alperesnek nagyatya Szentiványi Ferencz 1821-ik évi márczius hó 29-én kelt végrendeletében kizárólag fi-Jrökösei által mindenkor osztatlan állapotban birtokoltatni s közösségben kezeltetni rendelt, és ezen nagyatyai intézkedést a végrendelkező flörökösei s kőztök maga az eladó első rendű alperes is B. szerint 1825-ik évi Szentiván hó 25-én, s C. szerint 1837-ik évi kisasszony hó 7-én kötött magán szerződésükkel is megerősítették. „És miután nz A. alatti végrendelet jogi hatályának megbirálására nem az ősiségi nyilt parancsnak alperesileg védelmül idézett s a tekintetes kir. tábla ítéletében is döntő alapul felvett 5-ik, hanem ugyanazon nyiltparancsnak 6-ik § a alkalmazandó, és igy ezen, az osztrák átalános polgári törvénykönyv hatályba lépte előtt meghalálozott örökhagyó által kiadott végrendelet érvénye az ennek keltekor fVnállott törvények szerint levén megítélendő, erre az idézett ősiségi nyilt parancs 5-ik §-ának sem korlátozó, sem elenyésztető hatálya ki nem terjedhet; — a B. és C. alatti szerződések pedig, a szerződő felek örököseire, annyival inkább a saját személyében is szerződött első rendű alperesre nézve mind addig, mig az erre jogosítottak másképeu nem intézkednek, feltétlenül kötelező erővel bírnak. „Miután továbbá az A. alatti végrendelet és B., C. alatti szerződések tárgyát képező birtok, az 5. szám alatti telekkönyvi kivonat szerint, az adásvevésig, a végrendelkező flörökösei által osztatlan közösségben birtokoltatott, s a fiörokösok és köztök maga az első rendű alperes is E. szerint 1861 -ik évi márcz. hó 29 én, és így az ősiségi nyilt parancs hatályba lépte után több évekkel, az A., B., C. alatti okiratokon alapuló jogaikhoz szorosan ragaszkodtak, sőt a kérdéses nagyapai osztatlan birtokot az 1866-ik évi decz. hó 17-én és igy jelen pernek folyama alatt kelt O. alatti családgyülés jegyzőkönyv igazolása szerint jelen ideig folytonosan a B. és 0. alatt kötelezett és megállapitott szabályok megtartása mellett kezelték; „miután végre az F. és G. alatti jogerejü ítélet szerint a felperes fiait megillető iskolai ösztöndijak kiadásában is, az A. alatt végrendelkező Szentiványi Ferencz flörökösei, a B. alatti szerződés alapján marasztaltatván elánnak kötelező s mindig is fennálló hatálya már jogérvé, nyes Ítélettel is kimondatott, — a telekkönyvezés kérdé*) Ezen fontos ügyben előadó volt jogtudósaink egyik legjelesbike, a kir. curiának egyik legmunkákasabb, legtehetségesebb tagja, Szalay Zsigmond ur. Szerkeszt.