Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 27. szám

Pest, 1869. kedden april 6. 27. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreezeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Esküdtszék-illetékességi kérdés sat. — Az ősiségi pátens sat. — Min. rendelet. Esküdtszék-illetékességi kérdés a KAllay-Borszemjankó-féle sajtóvétségi ügyben. Ezen ügy lapunk előbbi közleményeiből (1. lapunk 17. 20. sz.) már ismertes. Ezen ügy legújabb állása az, ruikép a hétszemélyes tábla közlött határozata folytán a debreezeni sajtóbiróság, az azon határozatban kifejezett szabályoknak megfelelőleg, ujabb tárgyalást tartott tisztán az illetékességi kérdés megalapítása végett, és a debreezeni esküdtszék illetékességét — ez ügyben— ujolag megalapította, kimondotta. — Vádlott fél ez ellen ismét felfolyamodássrl élt, s így most megint a hétszemélyes tábla határozata alá került azon kérdés eldöntése : váljon ez esetben a debreezeni, vagy a pesti esküdtszék tekintendő e illetékesnek ? A kérdés lényege itt abban öszpontosul, váljon a magán vádló jogosítva van-e az ellene sajtóvétségei elkövető vádlott ellenében a pert saját hatósága esküdtszéke előtt megindítani, vagy köteles-e azt a vádlott hatósága esküdtszéke előtt tenni? Ezen kérdés ujabbi megvitatását mi nemcsak azért tartjuk időszerűnek, mert érvényben lévő törvényeink világosan a magán vádló azon jogosultsága mellett szólnak, mert tehát törvényeink érvényét, tiszteletét ez esetben is fentartatni óhajtjuk; hanem azért is, mert jövő, rendszeres, állandó esküdtszékicodificatiónkban is szentesitetni kivánnók azon elvet: hogy a magán vádló sajtó vétségekben eltérőleg a vádlott illetőségi szabályától — jogosíttassák a vádlott, mint sértője ellen, a sajtó pert nem a vádlott, hanem saját hatósága esküdtszéke előtt megindíthatni. Mielőtt e mellett saját érveinket felhoznék, vizsgálat alá kívánjuk venni azon érveket, melyek az ellenfél részéről felhozatnak. Ezek az 1867. maj. 17. első minis, rendelet 5. §. és ezen rendelet jul. 25-ki felvilágosító, pótmagyarázatának 1. §-ra alapítják azon nézetet, hogy nemcsak a köz, hanem a magán vádló is a vádlott hatóságának esküdtszéke előtt köteles az ellen a sajtóvétségi pert megindítani. Az ellenvélemény elismeri, hogy az 1848-i sajtótörvény a magán vádlónak azon jogosultságát világosan szentesitette; de azt állítja, hogy az 1867-i min. rendele tek azzal ellenkező szabályt állítottak fel; már pedig szerinte a későbbi törvény derogat priori. Ennek czáfolatára, a lex posterior derogat priori-féle elv — kétségbe vonhatlan — érvényének ezuttali mellőzésére!, mi legelőször is magát az idézett min. rendeletek szövegét idézzük; mert már magában ebben is elégséges czáfolatát találjuk az ellennézetnek. Az idézett 1867-i máj. 17. rend. 5. §. igy szól: Mindazon sajlóvetségben, mely a 4. §-ban felsorolt törvényhatóságokban megjelent nyomtatványok, s ugyanazokban lakó egyének által követtetik el, azon esküdtszékek fognak Ítélni, s azon táblai bíróságok fogják az esküdtszéki eljárást vezetni, s a törvényt alkalmazni melyek a 4. §-ban, mint illetékesek kijelöltettek. Abból, hogy ezen §-ban, mely kapcsolatban a 4. §-sal, mely 5 esküdtszéket alapit, elősorolván az egyes megyéket, melyekre mindenik esküdtszék illetékessége kiterjed, — az ezekben megjelent nyomtatványok, azokban lakó egyének által elkövetett sajtóvétségekről tétetik említés; azt következtetik, hogy a vádat mind magán — mind közvádlónak mindig azon esküdtszék előtt kell támasztani, mely alá tartozik azon törvényhatóság, hol a vádlott lakik, vagy hol a nyomtatvány megjelent. Ezen következtetés azonban oly erö'szakolt, mikép azt lehetetlen elfogadni. Ha ugyanis ezen §-t vizsgáljuk, azt látjuk, mikép abban csak az van kifejezve: hogy ha sajtóvétség követtetik el, azon esküdtszék fog bíráskodni, mely a 4. §. szerint illetékes, azaz mely alá az illető törvényhatóság soroltatott. — Azon kitétel: hogy a sajtóvétség a 4. §-ban elősorolt törvényhatóságukban megjelent nyomtatványok vagy ott lakó egyének által követethetik el, csak azt jelenti, hogy sajtóvétség csak akkor létezik, ha a nyomtatványok az elősorolt hatóságokban jelentek meg, vagy szerkesztőik azokban laknak, mert valóban sajtóvétség különben elő sem fordulhat. — De azt, hogy a magán vádló is köteles legyen vádját azon jury előtt emelni, melyhez tartozik azon törvényhatóság, hol a nyomtatvány megjelent, vagy a panaszlott fél lakik, — ezt az 5. §. legtávolabbról sem érinti. Ha a min. rendelet ezt czélozta volna megalapittani,akkoraz5.§-nak ekkép kellett volna szerkesztve lenni: Ha sajtó vétség követtetik el, a 4. §. szerint illetékes esküdtszék fog Ítélni, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a per magán vagy közvádló panaszára indíttatik, mindig az előtt, hová tartozik azon thatóság, melynek körében a nyomtatvány megjelent vagy a sértófél lakik. Ezt pedig az 5.§. legkevésbé sem tartalmazza. Azonban, ha abból valamikép következtetések által azon értelmet lehetne is vonni, ez még sem alapithatná meg az ellenvélemény jogosultságát. Mert ott, hol a magán vádló kérdéses jogosultságát világos törvény — az 1848: XVIII. cz. 23. §. — megalapította, ily világos törvény ellen a puszta