Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 27. szám

106 következtetések által levont szabály érvényesnek el nem fogadtathalik. Világos törvény ellenébe, csak azt világosan megszüntető törvény,jogszabály állitathatik. Különben ajogbiztosság legnagyobb veszélyére, a birói önkénynek ha tártalan tér nyittatnék, miután okoskodások, fejtegetések által a következtetések végtelenig terjesztethetnek. Hasonló tekintetek alá jön a jul. 25-i min. pót rend. 1. §. is, melynek egész lényege oda irányul, hogy az illetékességre nézve a nyomtatvány megjelenési s a vádlott lakási helye vagylagosan veendő. Midőn azonban ezen §. világosan azt mondja : „e (illetékességi) tekintetben az 1848 i törvény szava szolgáljon irányadóul" — akkor abból, hogy a min. rendelet csak a nyomtatvány megjejenési — s vádlott lakási helyét hozza fel, nem szabad következtetni többé azt, hogy a magán vádló lakásának illetősége megszüntetni czéloztatott volna; mert ez merően ellenkeznék az 1848-i sajtótörvény világos szavaival, melyeket pedig maga a min. rendelet is alapul jelölt ki; ebből egyedül csak az következik, hogy a min. rend. az illetékességet csak a közvádló irányában kívánta említeni, mig a magán vádló ebbeli jogviszonyát érintetlenül hagyta. Tehát azt, hogy itt a min. rendeletek mint későbbiek derogáltak az 1848-i sajtótörvénynek, legkevesebbé sem állithatni, mert azok a magánvádló illetőségi jogosultságát egy szóval sem szüntették meg. Annál kevésbé, mert maguk azon rendeletek — a máj. 17. rend. 15. §. s a jul. 25. rend. 1. §. — határozottan rendelik, hogy az illetőségre nézve az 1848. XVIII. cz. 23. §. követendő, melyben a magán vádló lakási illetékessége szentesitfetetl. Hozzá teszik ugyan : és a jelenrend. 4. 5. §§. szerint; de ezek csak az esküdtszékek számát szabályozták s csak ehhez képest rendezék az illetőséget, a nélkül, hogy a magán vádló abbeli jogosultságát eltörlenék. Azonban ezen nézet jogosultsága mellett mindenek felett az harczol, hogy itt azon elv: lex posterior derogat priori, nem is alkalmazható, miután jelen esetben nem törvények egymásközti, hanem törvény s rendeletek közti összeütközésről lehetne crak szó. Már pedig az alkotmányos törvényhozás alapelveit támadná meg, ha megengedtetnék, hogy a törvényhozásból emanáll törvény ministeri rendeletek állal megváltoztathatnék, eltörültethetnék. Az 1848-i törvény ebbeli szabályának érvénye tehát kétségbevonhatlan. Ez ellenébe az hozatik fel, hogy anomália megengedni vádlottnak vádló hatósága elébei idéztethetését, hogy ez a büntetőjog átalánosan követett egyik alapelvével ellenkezik. Mi azonban azt hisszük, hogy 1848-i törvényhozásunkat igen alapos nézetek vezették a magán vádló abbeli jogosultsága megalapítására. Mert nézetünk szerint ezen kérdésre nézve a sajtóvétségek s a közönséges bűnesetek közt fontos különbség forog fenn. Nevezetesen az, mi kép utóbbiakuál vádlott lakása, illetőleg büntette elkövetésének helyével vaunak szoros kapcsolatban a bíráskodást, irányzó legfontosabb ténykörülmények, ott pontosul össze a legbonyolultabb viszonyok megfejtése; mig ellenben a sajtóvétségeknél azon illetékességhez, mint legfőbb ténymozzanat csak a nyomtatvány van kötve, a minek pedig megbirálása semmi nehéz s bonyolult feladatot nem képezhet. Ellenben itt a legfontosbs legnehezebb megoldású bíráskodási mozzanatokat épen a vádló viszonyai képezi k, azon bizonyítékok, melyekkel az ellene szórt .rágalmat megczáfolhatja, becsületességét, jellemét, mely megtámadva lett, igazolhatja, és a melyek természetszerűleg magán életével, tehát lakhelyével állnak szoros kapcsolatban. Lehet mondani, mindaz, mi itt a birói subsumtiót irányozhatja, a vádló létezésének helyén, környezetén vannak öszpontosulva ; minél az igazságos bíráskodásra lényeges, hogy a bíróság azokhoz közel álljon, hogy a körülmények részletes ismeretével bírjon. Azért mi ezen elvet jövő codificatióukban is fentartatui óhajtanék. Az ősiségi pátens 5. 0. §§. jogi alkalmazása. (Szentiványi félő táblai per). Az ipolyrónyai uradalom a Szentiványi család tulajdonához tartozik. Ezen jószágból a család egyik tagja Szentiványi Károly,az őt illető birtokrészt 1864, év nov. 8. kelt adásvevési szerződéssel eladta Szentiványi Johannának, férjezett Szentiványi Ferencznének. A család bizonyos tagjai ezen elidegenítés által, ősi családi jogigényeiket sértve találták. Ez okból Szentiványi László a kir. tábla előtt azon szerződés érvénytelenítésére 1865. aug. 12. nevezett szerződő felek ellen táblai pert indított. Szentiványi László ezen a kir. itúló táblához beadott Írásbeli keresetlevelében előadta, miszerint, néhai nagyatyja Szentiványi Ferencz 1821. márcz. 29-ikén kelt A. alatti végrendeletében, az ipolyrónyai uradalomhoz tartozó összes javairól akkép rendelkezett, hogy azok mindvégig osztatlan állapotban kezeltetvén, azok jövedelmeiben az örökhagyónak egyedül fiágoni örökösei — ágak sserint osztozzanak, — és hogy a végrendelet ellenére cselekvők összes szerzeményi javaikból kizárassanak. — Ezen, — a reá vezetett törvényes bizonyítvány szerint 1823. máj 10 én kihirdetve lett végrendeletet az illető örökösök minden ellenmondás nélkül elfogadván, ugyanazt az 1825. jun. 23-án tartott nemzetségi gyüles alkalmával, a nemzetségi tagok a B. jkönyv szerint újból is megerősítették, — sőt 1837. aug. 7 én, a D. származási táblából kitünőleg az akkor életben volt nemzetségi tagok a C. jegyzőkönyv szerint, alapul ismét az A. végrendeletet vévén, maguk között ujabban is többrendü lekötelező intézkedéseket tettek, — elhatározván egyszersmind, hogy a C. alatti egyességet a nemzetség majdan nagykorúságukat elérő két tagja által is aláíratják és elfogadtatják. — A rónyai uradalom mind ez ideig az A., B., C. alatti intézkedésekhez képest kezeltetvén, néhai Szentiványi Anselmnek azon intézkedésekkel összeütközésben levő végrendelkezéseit, — az életben levő összes nemzetségi tagok, támaszkodva az A., B., C. alattiakra, E. alatti felebbezésükben 1860-baii megtámadták. Sőt az F., G. ítéletek által az A., B., C. alatti intézkedések jogérvénye bíróilag is megállapittatott, a rónyai uradalom jövedelmének a C. alattiban stipendiumokra szánt bizonyos része felperes fiai javára ítéltetvén meg. A rónyai uradalomhoz tartozó birtok részek haszonélvezeti jogát, 1847. jan. 9-ikén kelt, törvényes átadással megerősített H. alatti zálogos, s ugyanazon évi apr. 11-én kelt I. alatti superinscriptionalis, K. alatt telekkönyvileg is bekeblezett szerződések szerint Szentiványi Károly 38737 pfttal megterhelvén, ez összeg erejéig illetőségét, nevezetesen nógrádmegyei: Marczali, Varbó, Drati pusztabeli — ugy az Ettesi birtok részét, zálogos birtókukba a