Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 26. szám

Pe *t, lfctiö. pétitek april 2. 26. száui. Tizenegyedik évfolyam. TORVENiMEKI INARYOk, Debreczeni ügyYédegylet közlönye. Tartalom : A lejárat utáni forgatmányról.— Észrevételek a jelen közszerzeményi jog sat.— Min. rendeletek. A lejárat utáni forgatmányról. Kü 11 ey Ede váltó tszéki ülnök úrtól. (Vége.) Nézetem szerint a váltókötelezetteknek a váltójogban alapuló teljes váltókötelezettségök az elévülés beálltáig áll fenn a váltóíulajdonos irányában tekintet nélkül arra, vájjon utóbbi egy lejárat elótti, vagy egy lejárat utáni forgatmány által jutott a váltó birtokába. S igy egy lejárat utáni forgatmányos is a teljes váltójogot érvényesítheti rz elfogadó ellen a lejárat útán még két évig, az előzőt ellen pedig, ha és a mennyiben a viszkereset feltételeinek elégtétetett, a viszkereset megindítására kiszabott határidő leteltéig. Ámde a teljes váltójog érvényesítése nem csak azt hozza magával, hogy a váltókötelezett a váltótörvényszék előtt s a váltóeljórás szabályai szerint bepereltessék, hanem azt is, s ebben fekszik a váltójog főjelentősége, hogy az igénybe vett váltókötelezettség' megbirálásánál azanyagi váltójog rendeletei alkalmaztassanak. S én nagy ellenmondást látok abban, egyrészről a váltókötelezettnek a váltótörvényszék előtti beperlését megengedni, a pert alakszerüleg a váltóeljárás szabályai szerint elintézni, és más részről a váltókötelezettség megbirálását az anyagi váltójog mellőzésével tisztán köztörvényi felfogásra fektetni. Pedig ez történt a fentközlött. esetnél, hol az elfogadó egy váltóbiróság előtt bepereltetvén s a per a váltóeljárás szabályai szerint elintéztetvén, mégis az alperes és felperes közti jogviszony nem a vtk. I. r. 29. §. szerint, hanem akkép döntetett el, mintha a beperlett okmány már megszűnt volna váltó lenni, s mintha az elfogadó nem váltó, hanem i köztörvényi biró illetékessége alá tartozó köztörvényi adósnak tekintendő voln;?. Ily eljárást nem tudok össszeegyeztetni a törvénynek sem betűivel sem szellemével. Ily eljárás ellenkezik a váltótürvényszékek illetőségével. Ily eljárás mellett a fősuly a formákra, nem pedig a lényegre fektettetik. Az igy értelmezett váltójogban nincs köszönet. Ha a váltóbiró az érdemre nézve csak ugy határoz, mint határozna a köztörvényi biró azon esetben, ha a váltótulajdonos hozzáfordulna, mi értéke van akkor a váltóeljárásnak V Igazolt-e oly ügynek kivételes bírósághoz leendő utasítása, mely köztörvényi fogalmak szerint eldöntendő? A fentidézett 29. és 30. szakaszokon kivül a vtk. I. r. 38. §. is, melyre a vábófeUörvényszéki határozatban hivatkozás történt, hatalmas érvül szolgál annak kimutatására, hogy a magyar váltótörvény lejárat előtti és lejárat utáni forgatmányok közt különbséget nem tesz. Ezen szakasz szerint ugyanis oly váltótulajdonos is, ki a váltó birtokába nem váltójogi forgatmány, hanem csak köztörvényi engedmény utján jutott, úgy az elfő • gadó, mint az engedményezőt megelőző forgatók és kibocsátó ellen a forgatmányból származó váltójogokkal élhet. Nem jelent e ez annyit, hogy a váltóadós ellen még a köztörvényi tekintet alá eső engedményes is magát a vk. I. r. 29. szakaszával védelmezheti, hogy tehát a váltóadós oly kifogással, mely egy harmadik személyhezi viszonyból ered, még az engedményes ellenében sem élhet. Miként lehet tehát egy rendes forgatmány által a váltó birtokába jutott váltótulajdonostól csak azért, mivel a forgatmány a lejárat után kelt, oly váltójogot megtagadni, melyet a 38. §. még a köztörvényi tekintet alá eső engedményesnek is megadott? És ha állana is az mit a hétszemélyes tábla kimondott, hogy t. i. „a lejárat utáni hátirat csak engedménynek veendő," nem volna e még ekkor is az idézett 38. § értelmében a hátiratos feljogosítva magát a váltóadósnak oly kifogása ellen, mely egy harmadik személyhezi viszonyból ered, a 29. szakaszszal védelmezni ? A hétszemélyes táblai határozat tehát szerintem nem csak a vtk. I. r. 29. és 30., hanem a 38. §. rendeletébe is ütközik. Hasonló tekintet alá esik a kir. hétszemélyes tábla által kimondott azon második elv is, hogy: „a le járat utáni forgatmányos ellenében a később megállapodásellenesen történt kitöltési kifogás is érvényesíthető.1' A váltó kitöltetien^égének megbirálásában bíróságaink eltérőleg az előbbeni felfogástól, mely szerint az kívántatott, hogy a váltó mindjárt annak kibocsátásakor minden kellékekkel elláttassék, ujabb korban elfogadták az általános európai váltójog azon szabályát, mely szerint: „azon kifogás, hogy a váltót akkor, midőn az elfogadás, vagy más kötelező nyilatkozat reá vezettetett, a kibocsátó aláirása vagy a többi lényeges kellékek egyike még hiányzott, s csak később tétetett a váltóra, a váltónak harmadik jólelkű birtokosa ellenében soha sem, azok ellen pedig, kik az utólagos kitöltésben résztvettek, csak akkor tétethetik, ha bebizonyittatik, hogy a még ki nem töltött okmánynyal jogtalan, vagy megállapodásellenes kitöltéssel visszaélés történt." A váltónak harmadik jólelkű birtokosa nem csak forgatmányos, hanem engedményes is lehetvén, szerintem kétséget nem szenved, miszerint a váltó kitöltetlensége iránti kifogás az engedményes ellen sem tétethetik, ha ez ugyanis 3-dik személy, ki az utólagos kitöltésben részt nem vett. E szerint ha állana is az, mit a hétszemélyes tábla