Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 25. szám

9S helyt adva, az alsó birói végzéseket feloldotta, a hivatkozotttanukuak a beperesitett kérdő pontokra leendő hit alatti kihallgatását elrendelte és az eljáró váltótörvényszéket odautasitotta, hogy a kifejlendőkhöz képest ujabb határozatot hozzon. Előre bocsátván, miszerint én az alsóbb bíróságok felfogását osztom, legyen szabad a fentebbi hétszemélyes táblai határozatban kimondott elveket elemeznem, illetőleg megvizsgálnom, vájjon megegyeznek-e azok hazai váltótörvényeink rendeleteivel, és megegyeznek-e az általános európai váltójoggal? Érintett határozatban először is az mondatik, hogy : „o lejárat utáni hátirat csak engedménynek veendő." Van-e váltótörvénykönyvünkuek csak egyetlen szakasza is, melyben a fentebbi elv ki volna mondva, vagy melyből az legtávolabbról is csak következtethető volna? Határozottan mondhatni, hogy nincs, mit azon körülmény is tanusit, mert a kérdéses elv törvényre hivatkozás nélkül mondatott ki. Ha léteznék ily törvényi rendeletünk, arra hivatkozni akir. hétszemélyes tábla bizonyáráéi nem mulasztotta volna. De nem csak nem tartalmaz váltótörvénykönyvünk ilyen rendeletet, sőt ellenkezőleg annak több szakaszaiból a legalaposabban következtethető, hogy a törvény a lejárat előtti és lejárat utáni forgatmány közt semmi különbséget nem tesz. Ilyen a vtk. I. r. 29. §. mely szerint: „a forgatmány Írásbeli kijelentése annak, hogy a váltó másra álruháztatott.11 Ilyen továbbá a reá következő 30. §., mely a forgatmány kellékeiül csak o) a forgatmányos nevét b) az átruházás keltét, és a forgató aláírását állítja fel. A közlött esetbeli váltókon lévő forgatmányok a most idézett szakaszok rendeleteinek tökéletesen megfelelnek. Magukban foglalják ugyanis Írásbeli kijelentését annak, hogy a váltók másra álruháztatlak s ezen kijelentés tartalmazza a forgatmányos nevét, az átruházás keltét és a forgató aláirásat. A fentebbi törvény §§ ban — mint látjuk, a váltónak másra leendő átruházhatása minden megszorítás nélkül ki van mondva. A hétszemélyes tábla által kimondott elvnek még árnyékát sem találhatni fel azokban. Pedig, ha a törvényhozás ekkép akarta volna a forgatmányt megszorítani, nem kellett volna-e akár a 29, akár a 30 szakaszban határozottan kimondania, hogy: „a váltó váltójogilag csak a lejárat napjáig forgatható?" A 30. §. b) pontja minden megszorítás nélkül csak az átruházás keltét állítja fel a forgatmány egyik kellékéül, a forgatmány tehát mindaddig, míg a váltó váltóerejét el nem veszti, azaz mig el nem évül, jogosan és érvényesen bármikor keletkezhetik. A 30. §. csak a forgatmányos nevét, az átruházás keltét és a forgató aláírását állítván fel a forgatmány kellékeiül, lehet-e oly hátirattól, mely az imént elősorolt kellékekkel bir, a forgatmány erejét megtagadni? Elveszti-e a váltó lejáraikor váltóerejét? Nem tartja-e meg azt mindaddig, mig a váltó el nem évült, tehát a magyar vtk. szerint a lejárat után még két évig? Nem érvényesitheti-e a lejárat előtti forgatmányos teljes váltójogát, mely a váltóban alapszik, a lejárat után az elfogadó ellenében még két évig, s az előzök ellen, ha és a mennyiben a viszkereset feltételeinek eleget tett, a viszkereset megindítására kiszabott határidő alatt? S ezen teljes váltójog nem szállna a lejárat utáni forgatmányosra, kire a forgató, — habár csak lejárat után — minden jogait átruházta? Elveszett-e ezen jogok egy része az átruházás közben, s nincs, ki azt a váltókötelezettek ellen érvényesíthetné, kik közül az elfogadó a lejárat után még két évig, s az előzök, ha és a mennyiben az óvás kivétele és közlése megtörtént, bizonyos ideig szintén váltóilag kötelezve vannak? Nem-e anomilia, hogy ezen váltójogi kötelezettség, melynek az el fogadó s előzök magukat alávetették, csak a lejárat előtti forgatmányos irányában érvényben maradjon, a lejárat utáni forgatmá\ nyos irányában pedig részben elenyésszek, uoha a teljes i váltójoggal biró forgató a váltóval minden abban alapuló jogait utóbbira átruházta? Tehát a váltó lejárat után már nem adható el a váltójogok részben feláldozása nélkül? Nincs már azon rendeltetóss a forgalomban a készpénzt helyettesíteni? Fog e a váltójognak ily megszorítása mellett ezen rendeltetésnek megfelelhetni? Tehát csak azon jogokat ruházhatja valaki másra át, melyekkel bir ugyan, de melyek még nem érvényesíthetők, és nem azokat is, melyek már érvényesíthetők? (Vége köv.) Hg- Karagcorgievich-fVle ügy. (Folytatás). A hg. védője beszédjét következőkben fejezte be: A tiszti ügyész arra is hivatkozott, hogy Rad. Baziásou 2000 db. aranyat kapott, hogy a fejedelem meggyilkoltatásán működjék. En bocsánatot kérek, hogy ily gyanuokot kénytelen vagyok felemlíteni. Mert vájjon el lehetne-e azt hinni, hogy Rad., ki első adta a gondolatot a hg. meggyilkolására és a felforgatásra, ki republicánus institutiókra törekedett, a kí különben vagyonos ember, Belgrádban első ügyvéd volt, hogy 2000 db. arany foglalót vegyen egy ily terv végrehajtására? A tiszti ügyész azon körülményből is gyanúokot merített, hogy Sztank. a hg.-tó'l 500 db. aranyat kapott kölcsön; de ez oly jelentéktelen dolog, hogy uem is maradok tovább e gyanuoknál, hanem áttérek a nagyobb gyanuokokra, melyeket talán ezen előttünk fekvő nagy halmazban itt-ott találni foguk. A tiszti ügyész Rogicsra hivatkozott. Mit tehet arról a hg., hogy Rogics miket beszólt és Stank. miket hallott ? A tiszti ügyész felhozza, hogy Trifk. ésahg. ellentmondásban vannak. Mit tehet arról a hg., hogy Trifk. mit mondott Vil.-nak? A tiszti ügyész az ellentmondásban, hogy a berezeg nem tudja: kapott-e nyugtát Vil.-töl, vagy nem; jelenté keny gyanuokot talál; de én részemről megvallom, hogy gyanuoknak azt nem tartom. l)e az tény, hogy Trifkov. azon 27,800 frtot Baziásra vitte és Vil. átadta, hogy a hg utasitása szerint vegye meg azon török telkeket és házhelyeket, melyek a hg. háza körül vannak, s ha ezt nem tehetné, adja át Major Nisáuak, hogy az a bukaresti kamaráziába szállítsa. Hogy ez igy történt, bizonyítja Trifk., ki megmondja, hogy Vil.-tői levelet kapott, mely irományai közt van, s a házhelyekről szól. Midőn ily körülmények szólanak a hg mellett, hogy t. i. ő a pénzt a házhelyekre küldte, hogy Trifk. által küldte, hogy az át is adta, s a pénz meg van egészen: akk or a legkisebb kétség sem lehet a felől, hogy a hg. e tekintetben is tökéletesen igazolva van; mert, ha Trifk.