Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 25. szám

Pest, 1869. péntek inárcz. 26. 25. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbrcczeni ügyvédcgylet közlönye. Lapunk jelen számával a jan.—inárcziusi évnegyed lejárván, tisztelettel kéretnek az évnegyedes előfizetők, hogy előfizetésük megújítása iránt mielőbb intézkedjenek. — Az előfizetési di j. mely alulírott szerkesztőséghez (Pest. dohány n. <">. sz.) küldendő, évnegyedre 2 frt. félévre 4 frt., egész évre S frt. Azon helybeli tisztelt előfizetőinket, kik lapunk valamelyik újabb szamát nem kaptak, tisztelettel kérjük, hogy jelen lakásukat nekünk haladéktalanul tudtul adni szíveskedjenek. A lejárat utáni forgatmányról. Kü 11 e y Ede váltó tszéki ülnök úrtól. Mily joghatálylyal bir a váltónak lejárat utáni átruházása, az azt tartalmazó hátirat forgatmánynak vagy csak engedménynek tekintendő-e? ez iránt egymástól eltérők a külföldi törvények, eltérők hazai bíróságaink határozatai, sót a kir. hétszemélyes tábla váltóosztálya is e kérdést különböző időben különbözően döntötte el. E kérdés eldöntésével a vájtóforgalom terjedelme szoros kapcsolatban állván, czélszerünek tartottam azt egy legközelebb előfordult eset alkalmából tüzetesb fejtegetés alá venni. Bródy Dávid váltóforgatmányos Reményfy József elfogadót két rendű, összesen 331 ft. 94krról szóló váltó alapján a pesti első bir. váltótörvény izéknél beperelvén, alperes kifogásképen előhozta, hogy a kereseti váltók az előbbeni váltótulajdonos Herczfeld Áron és fia czég által jelenlegi felperesre csak a lejárat után forgaltatván, ezen átruházás nem váltójogi forgatmány, hanem csak köztörvényi természetű engedmény erejével bir, mihezképest alperes felperes ellen mindazon kifogásokkal élhet, melyek öt az engedményező előző ellenében megillették. Ezen szempontból kiindulva előadja, hogy alperes nevezett Herczfeld Áron és fia ügyvédje lévén, tőle egy ügyet vállalt el oly kikötés mellett, hogy ha azt megbízója elveszti, ez esetben a költséget maga a megbízott alperes viselendi, valamint munkadíjra sem tarthatand igényt. Nehogy azonban a per vitelére szükségelt költségelőleg hiánya miatt az ügy lefolyása késleltetést szenvedjen, e czélból a megbizó a megbízottnak két ízben összesen 300 ftot előlegezett, mely összegről, valamint a megbizó részére más ügyben behajtott, s a megbízottnál szintén költség-előleg fejében hagyott 31 ft. 94 krról az utóbbi két rendű váltót fogadott el, melyeket azonban Herczfeld Áron és fia czég ellene csak azon esetben érvényesíthet, ha a kérdéses ügyben pervesztessé válik. Ezen ügy azonban még jelenleg is folyamatban van, nincs tehát még eldöntve, vájjon a megbízott ügyvéd tartozik-e a költséget viselni s ennélfogva köteles-e a nyert előleget, melynek fedezésére a két váltó kiállíttatott, visszafizetni ? A beperlett váltókon a kelet és lejárat, vagy Herczfeld által vagy felperes által lett utólag megállapodás ellenére kiLapnnk következő száma a hasvéti szt. ii töltve. Mindezeknek bebizonyítására alperes két tanút kért kihallgattatni. Az eljáró első bíróság azonban 1868. évi nov. 19-kén 50,429 sz. a. kelt végzésével a két tanú kihallgatásának mellőzése mellett alperest a kereset terhében elmarasztalta, mert : „alperes a kereseti váltókon létező elfogadási aláirásának valódiságát kétségbe nem vonván, a felperes előzője Herzfeld Áron és fia közti viszonyokból merített kifogásai jelen felperes forgatmányos irányában a vtk. I. r. 29 §. szerint figyelembe nem vétethettek, s e tekintetben a törvény az iránt, hogy a forgatmány lejárat előtt vagy utáu kelt-e? mi különbséget sem tesz." Ezen végzés ellen sem miségi panaszszal egybekapcsolt felfolyamodás adatván be, a magy. kir. váltó feltszk által 1868. évi decz. 15-én 5217. sz. a. végeztetett: „Az alaptalan semmiségi panasz elvetése mellett a pesti kir. e. b. váltótörvényszék 1868. nov. 19 én 50429. sz. a. kelt végzése — tekintve, hogy a váltókon látható forgatmányok a vtk. I. r. 30. §-ban megirt kellékekkel el vannak látva, és a váltótörvénykönyvnek az anyagi váltójogra vonatkozó I. részében a lejárat előtti vagy lejárat utáni forgatmányra nézve mi különbség sem foglaltatik, és tekintve, hogy z vtk. I. r. 38. §. értelmében is csak is az, ti a váltót közönséges engedmény mellett ruházza át másra, van az engedményes ellenében a váltójog szigora alól kivéve, az engedményesnek azonban fenn van hagyva, hogy az elfogadó ellenében a forgatmányból származó váltójogokkal élhet; és e szerint, ha felperes valósággal közönséges engedményes volna is, még ez esetben is védelmét a váltójogra alapithatja, és ellenében az elfogadónak csak ir a váltójogból merített kifogásai vétethetnek figyelembe, alperes pedig azt, hogy a kereseti váltók jelenlegi felperes által töltettek volna ki utólagosan és megállapodás ellenesen, bizonyítani meg sem kisértette, sőt ezt határozottan nem is állítja, és e szerint a hivatkozott tanuk kihallgatása helyesen mellőztetett, — indokolásánál fogva helybenhagyatik." Ezen határozat ellen is alperes semmiségi panaszszal élvén, a kir. hétszemélyes tábla váltóosztálya 1869. évi jan. 26-án 27. sz. a. kelt határozatával a semmiségi panasznak: „Tekintve, hogy a lejárat utáni hátirat csak engedménynek veendő, és igy a lejárat utáni forgatmányos ellenében a később megállapodás ellenesen történt kitöltési kifogás is érvényesíthető léyén; tekintve továbbá, hogy ez oknál fogva alperes által felhívott tanúk,melyek (kik) a becsatolt kérdő pontok szerint nem lényegtelen körülményekre nézve hozattak fel, nem mellőztethetnek" miepek folytán april 2-án fog megjelenni.