Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 19. szám - Törvénykezésünk átmeneti rendezése. Folytatás

70 D. alatti községi bizonyítvány és föld könyvnek kivonatara hivatkozott, mely védveinek még nagyobb érvényt szerzendő, azok megszilárdítására régi hazai törvényeinkből válaszában azt. kulcsolta ki, hogy jólehet Michnyák Anna a telekkönyvbe, mint egyedüli tulajdonos levén vezetve, mégis miután mint jobbágynő gyermeke, ki a jobbágy terhek viselésére neménél fogva képes nem volt, nem bírhatott úrbéri telek állomány nyal, de azt épen fentebbi oknál fogva sem szülői, sem férje után nem örökölhette, következőleg a később, telekkönyvi rendezés alkalmával tévedésből Papp Tanyi Jankó úrbéri telek állománya, mint ki a hazai törvények szerint neménél fogva hivatva volt — attól az urb. terheket viselni, s ki azokat élte fogytáig viselte is, ennek özvegye Michnyák Annára mint tulajdonosra vezettetett be. Eltekintve attól, hogy hazai törvényhozásunk 1848 év előtt az 183G és 1840-diki években hozott törvényeinknél fogva miként intézkedett, jobbágyi telek állományok birtokolhatására s az urb. terhek viselésére, nem különben az örökösödésre nézve, és eltekintve attól, hogy épen az idézett években hozott törvényeinknél fogva a nőnemhez tartozó jobbágyok is birtokolhatták a jobbágy állományokat mindaddig, míg azoktól a terheket viselni képesek voltak, — elég az hozzá, hogy a jelen esetben fő kérdés az hogy a peres tárgyat képező ház és % tel-k föld jelenleg kinek a tulajdonát képezi? — Az orsz. bir. sz. XII. fej. 145. §. rendeleténél fogva érvényben fentartott 1855 decz. 15 telekk rendelet és azzal kapcsolatban álló és még jelenleg is e részben érvényes osztr. p. tkönyv 431 § értelmében ingatlanokra nézve a tulajdoni jog igazolása a telekkönyvbe ni bejegyzés, illetőleg bekeblezés által történik, alperes a kereset tárgyát képező ingatlanokra Michnyák Annának tulajdoni jogát, mint kinek kizárólagos örököse az alperes, II. f. a. 3 számmal jegyzett telekkönyvi kivonattal igazolta, minek ellenében felperes a tulajdoni jog igazolására nem alkalmatos B. és D. okmányokkal lépett fel, mi a tulajdonjog bebizonyítására nem elégséges akkor,midőn ki van tüntetve, hogy a telekkönyvbe nem Papp Tanyi Jankó, hanem Michnyák Anna kizárólag s egyedül van tulajdonoskint bekebelezve, a minek mind addig állania kell, míg annak utján az illetékes telekkönyvi hatóság előtt be nem igazoltatik az, hogy a telekkönyvbe Papp Tanyi Jankó helyett Michnyák Anna tévedésből vezettetett be tulajdonosnak. ,,De Michnyák Annának a kérdéses ingatlanokb.ini tulajdoni joga a telekkönyvi kivonaton kivül igazolva van azzal is: hogy a 4. sz. a. kérdő pontokra kihallgatott tanuk vallományaikban azt adják elő: hogy az érintett ingatlanok Michnyák Annának Kutzurán eladott ingatlanai bejött vételárából vétettek meg, tehát be van bizonyitva azon ténykörülmény, hogy Papp Tanyi Jankónak ama Michnyák Anna pénzén megvett ingatlanokhoz semmi jogczime nem volt, miután felperes alperes tagadása ellenében be nem bizonyíthatta azt, hogy azon összeg Papp Tanyi Jankónak Michnyák Anna által oda kölcsönöztetett, és hogy Papp Jankó azon ingatlanokat kizárólag magának vette meg; de felperes azt sem bizonyíthatta be, hogy az közös szerzemény lett volna, következőleg a kereseti ingatlanokhoz világos próbák ellenében Papp Jankónak tulajdon jogát be nem bizonyíthatván, az a most nevezettnek hagyatékát nem képezheti, de igen is képezi a telekk. bekeblezett tulajdonos néhai Michnyák Anna hagyatékát, melyre nézve az festen, 1867. Nyomatott Kocsi jogérvényesen rendelkezhetett, a mint rendelkezett is; mert a 2. sz. a. kérdő pontokra kihallgatott tanuk hit alatt egyhangúlag állítják, hogy Michnyák Anna halála előtt néhány hetekkel előttük azon szóbeli rendeletet tette, hogy a tulajdonát s jelenleg per tárgyát képező ingatlanokat, azaz Kereszturon levő házát és 2/» telekföldjét fiának alperes Papp Jánosnak hagyta, oly kikötéssel, hogy alperes tartozik felperesnek kiházasitásán kivül 1000 frt. fizetni. Jóllehet felperes ezen tanuk ellen azon kifogást tette, hogy azok a végrendelkezés idejére egyetértőleg nem vallottak, és hogy mind a hárman egyszerre, és egy időben együtt jelen nem voltak, felperesnek ezen kifogása nem áll, mert a tanuk egyhangúlag azt vallják, hogy a végrendelkezés nagy csütörtök — péntek közti éjszakán történt, azaz akkor, midőn vallásuk szertartásai szerint az éjjeli ájtatosság után haza jöttek, mi éjfél után volt, innen azon látszólagos különbség, hogy egyik csütörtök éjjeléről, a másik pénteki napról beszél, miután a végrendelkezés csütörtök — péntek közti éjjel volt; de nem áll továbbá felperesnek azon kifogása sem, miszerint a tanuk egyszerre, és ugyan azon időben a végrendelkezésnél jelen nem voltak, mertvallományaikból az tűnik ki, hogy a végrendelkezésnél egy időben, együtt és pedig hárman voltak, mi nem zárja ki tehát a lehetőséget, hogy többen is léteztek, és hogy voltak, világos onnan is, mert Szalontai Mihály az időközben elhalálozott Julik Jankóról is tesz említést; de feltéve és meg nem engedve, ha állana is felperesnek a fentebbi kifogása, az a Michnyák Anna által tett végrendelkezést meg nem döntené, minthogy a végrendelkezés idejekor érvényben volt o. p. tk. 586. §. értelmében a mennyiben a harmadik tanú ki nem hallgattathatnék, arra nézve, hogy a szóbeli végrendelet meg állhasson, annak valóságos létre jöttét, másik két tanuak kell bizonyitnia, mi a jelen esetben csakugyan meg is történt. Mindezeknél fogva tehát, miután felperes a kereseti ingatlanokhoz néhai Papp Tanyi Jankónak tulajdoni jogát alperes tagadása ellenében be nem bizonyította; alperes ellenben a telekkönyvi kivonat és kihallgatott tanuk által néh. Michnyák Annának azon ingatlanokhozi tulajdonijogát kétségtelenül kitüntette, mi által azon ingatlanok néhai Papp Tanyi Jankónak hagyatékát nem képezhetik, ennélfogva felperest keresetétől elmozdítani, s mint pervesztes felet az 1840: XV. 128. §. értelmében bíróilag mérsékelt perköltségekben az o. b. é. IX. fej. 98. §-hoz képest elmarasztalni kellett. Miért" stb. Ezen Ítélet ellen felperesnő törvényes időben főlebbezést nyújtott be, melyben az id. törvénykezési és telekkönyvi szabályokba ütközőnek mondja azon indokot, hogy azért nem lehetne keresete, mert a birtok nem öreg attyának, hanem öreg annyának nevére van írva, hisz e szerint bármi rosz hiszemü fortélylyal nyert tulajdoni jog a törvényes örökös ellenében egy telekkönyvi kivonattal igazolható volna. Egyébiránt hiányos az ítélet a részben, hogy a perben vitatott azon lényeges kérdést, hogy a kuczurai birtok kinek tulajdona volt, el nem határozta. Azon indok pedig, hogy a keresztúri birtok a kuczurainak árán vétetett, a határozatlan és csak hallomásból beszélő tanuk vallomására tévesen alapíttatott. Kéri az e. b. Ítéletet megváltoztatni. Hivatalos tudnivaló. A főmlt Hétszem. táblán az í. tanácsban mart. 4-kén s a következő napokon előadatik: Vörös Jánosné a néhai Mandl József féle csődtömeg e. végrehajtás. Elő: Babos ktb. Felelősi szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. dor által. \Érkovy, üalgóc^y ét Kocsi nyomdájában.) Hal-piaci, és al-dunasor sarkán 9. ss.