Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 19. szám - Törvénykezésünk átmeneti rendezése. Folytatás

75 ténik említés. Igénytelen nézetem szerint a váltótörvény több rendeleteket foglal magában, melyek a kérdéses Hétszemélyes táblai határozatban foglalt elvet teljességgel helytelennek tüntetik fel, és minden kétséget elhárító módon támogatásául szolgálnak az ellenkező elvnek, annak t. i. „hogy al ej árat utáni átruházás a forgatmányos és elfogadó közti viszonyra nézve váltójogi természetét el nem veszt i.'' Ugyanis: a) a V. T. I. R. 29. §-ának első pontja és 30. §-a, melyben a váltójogi forgatmány fogalma és kellékei meghatározvák, és melyben egy szóval sem követeltetik, hogy a forgatmánynak lejárat előttinek kell lennie arra, hogy váltójoginak tekintethessék; b) a V. T. I. R. 31. §-a, melyben a forgatmányos joga a váltót váltójogilag tovább átruházni tisztán és kizárólag csak a rendelinényezés feltételéhez van kötve; c) a 29. §. második pontja, melyben a váltó jogi átruházás foganatja meghatároztatik, a nélkül hogy a törvény megkülönböztetné a lejárat előtti átruházást a lejárat utánitól; d) a V. T. 38. §-a, mely szerint az engedményes a váltót váltójogilag tovább átruházhatja; már pedig ha minden lejárat utáni átruházás csak engedménynek lenne tekintendő, az engedményesnek imént a törvényben megállapított joga az idézett törvény szakasz világos szövege ellenére megszüntetnék. Ezeket tartottam szükségesnek a szőnyegen lévő és a váltó üzlet és forgalomba oly mélyen beható és gyakran előforduló kérdés megvitatására nézve előadni. Örökösödési jogeset. ; Az özvegynö nevére tulajdonjoggal bekebelezett ingatlan tulajdonánl tekintendő, miről végrendelkezni jogosítva van. Ez áll mindaddig, mig a telekkönyvezés tévedésből történte nem igazoltatik. 1848 előtti törvényeink szerint a jobbágynök is birtokolhattak jobbágyi állományokat, mig terheiket viselni képesek voltak, j Papp — G-ovlya Mária Bács-Bodrog megye törvényszéke előtt 1862 szept. 25-én Papp János ellen egy ház és ahhoz tartozó 2/4 föld felébeni öröksége iránt indított keresetében előterjeszti, miképpen néh. attya özv. Papp Jankó 1848-ban Mihály, János és Péter gyermekek hátrahagyásával végrendelet nélkül elhalálozván, annak a B. a. községi bizonyítvány szerint 1 ház és 2/4 földből álló hagyatékát — minthogy egyik fia János örökségére nézve még az örökhagyó életében egy házzal és ty4 telek földdel kielégíttetett — Mihály és Péter vették birtokba és édes annyukat az örökhagyó özvegyét Michnyák Annát is eltartották. Miután azonban Péter 1849-ben, Mihály 1853-ban elhaláloztak, a nevezett özvegy ama örökségbe, mely a D. a. földkönyvben is az örökhagyó Papp János nevére volt irva, jogtalanul a már előbb kielégített János fiát beeresztette, ki azt egész az özvegynek 1859ben történt elhalálozásáig, mi közben ama birtok tévedésből az özvegy nevére lett telekkönyvezve, és azóta is törvénytelenül bitorolja, holott az a Mihály és Péter utódait illeti. Kéri felperes mint Mihálynak utóda, és igy az említett hagyatéknak felébeni örököse az alperest megidéztetni, és szóbeli tárgyalás után az attyáról Mihályról felperest illető keresztúri 58 sz. a. összeirt háznak felét és az ahhoz tartozó % telekből V4 telket az 1859. jun. 5-től számítandó időközi haszonvételekkel és perköltségekkel együtt magának odaitéltetni. Ellenbeszéd. Alperes tagadja, hogy a kérdéses ház és 2|4 telek ör. Papp Jankó tulajdona volt, és ennek halála után azt Mihály és Péter vették volna birtokba; mert azon vagyon nem Papp János, hanem neje MichI nyák Anna tulajdona volt, ki azt szóbeli végrendeletéhen némü terhekkel alperesnek hagyományozta, s igy tehát az most alperesnek oly jogos tulajdonát képezi, a mely felp. által meg nem támadtathatik. Ezen körülmény igazolására tanukra hivatkozik s azokat kihallgattatni kéri. De hogy maga felperesnő is elismerte az özvegynek ezen birtokhozi tulajdoni iogát, abból is kitetszik, hogy az 5—6. és 7. sz. szerint 1860 decz. havában az özvegy hagyatékáról megkezdett, de a törvénykezés változtával elintézetlenül maradt hagyatéki tárgyaláskor, melybe ő is befolyt, az itt szóban forgó vagyon az özvegy hagytékához tartozónak tekintetett Ily körülmények között tehát az, hogy a földkönyvben a birtok régebben ör. Papp Jankó nevén állott, ennek törvényes jogczimet nem adhatott és pedig annál kevésbbé, mert ama birtok a későbbi telekkönyvezésitől- mint az özvegy kizárólagos tulajdona vétetett fel, és az ellen soha felszólalás nem történt. Válasz. Felp. tagadja, hogy a kereseti ház és telek Michnyák Anna tulajdona volt, mert azon időben az özvegy úrbéri telket nem is birtokolhatott, minthogy az avval járó szolgálatokat nem teljesithette. E szerint az említett urb. telek is, mely Michnyák Anna első férjéé volt, ennek halála után nem a munka képtelen özvegyre, hanem földes uri adomány folytán annak 2-ik férjére ör. Papp Jankóra szállott. Az özvegy tehát tulajdonos nem levén, a birtokról a törvényes örökösök sérelmével nem is rendelkezhetett, ezért tehát a végrendelet érvénytelen. De a telekkönyvi birtoklás sem dönti meg a felp. keresetet, mert az 3 évig nem tartott, egyébiránt felp. mint kiskorú gyermek a telekkönyvezés ellen felszólalni sem képes, sem köteles nem volt. Kéri mint fentebb. Visz on válaszban alperes valótlannak mondja azon felp. állítást, hogy törvényeink az özvegyet a jobbágyi telek használatában nem tűrték, sőt számos törvényeink éppen ellenkezőleg azt rendelik, hogy az özvegy a férj vagyonában benhagyandó. Kéri tanúinak kihallgatását. Erre az alperesi tanuk kihallgatása elrendeltetvén: Abonyi Antal, Szalontai Mihály és Varga Miklós hit alatt egyezőleg bizonyítják, hogy az özvegy meghívására annál együtt jelen voltak, midőn ép elmével előttük, élőszóval azon végrendeletét nyilvánította, hogy a keresztúri ház, melyben ő lakott és az avval járó 2/4 urb. telek legyen ifj Papp Jánosé, a ki G-ovlya Máriának 1000 vtóítot, és kiházasitást adjon, Papp Petronak pedig azon Vt telket, melyet Papp János birt. Ennek folytán Papp Petro már át is vette ezen V4 telket. A végrendelet idejére nézve, két tanú azt mondja, hogy az azon évben, melyben az özvegy meghalt, halála előtt mintegy őt héttel történt, a 3-ik tanú azonban az időre nem emlékezik stb. Ezek után Bács Bodrog megye törvszéke által 1863 jun. 13-án 4060. sz. a. ítéltetett: .,Felperes keresetével elmozdittatik, s tartozik alperesnek ezennel bíróilag 25 ftokra mérsékelt perköltséget jelen Ítéletnek jogerejüvé váltától számítandó 15. nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni. Indokok: Felperes a keresetbe vett örökségre s nevezetesen a keresztúri tj könyvben 63-ik sz. a. jegyzett 58-ik sz. a. ház és ahoz tartozó 2/4 telek földre nézve alperes ellenében azt vitatta, hogy az, nem a néhai Michnyák Anna: hanem néhai Papp Tanyi Jankó tulajdonát, és igy hagyatékát képezi, ki 1848-ik évben végrendelet nélkül elhalálozván — hagyatékára nézve, őt, mint unokáját fele részbeni örökösödés a törvénynél fogva illeti, s ebbeli állításait bebizonyítandó, keresetleveléhez B. és