Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 19. szám - Törvénykezésünk átmeneti rendezése. Folytatás

74 nem tehet. Szőrszálhasogatásig terjedő válogatásra szellemi körülményeink ugy sem igen kedvezők.J) N e m lehet szó sem arról, hogy régibb jogtudósaink mellőztessenek, kik tapasztalatként az ujabb idők ben is kitűnő, s tán legkitűnőbb szerepet vittek folytonosan a jogélet mezején — ezeknél nagyobb nehézségül inkább az szolgálván, hogy hivatal vállalásra nem igen hajlandók. De nem lehet szó arról sem, hogy az ujabb nemzedék kizárattassék, mert erre gondolni is nevetséges lenne körülményeinkben.0) Azoknak aggodalmait, kik a bírósági választásoktól ez alkalommal törvénykezési fenakadást, zavart, tabula rását stb. várnak, s ettől jogbiztosságunk s hitelünk jogos igényei érdekében rettegnek, mi ez időszerint nem oszthatjuk. Nem oszthatjuk pedig főleg azért, mert az 1861-i időszak — melynek intő példája lebeg leginkább az aggódok szemei előtt — és jelenlegi állapotunk közt, mi lényeges, és eldöntő különbséget látunk. 1861 — és 1867 viszonyai közt e tekintetben majdnem semmi hasonlóság sem létezik. — Mig 1861-ben az egész magán jog rendszer felforgattatott, az austriai helyébe egy attól egészen idegen, a magyar jogrendszer hozatott vissza; megváltozott az egész bírósági szervezet, mint az illetőség is; az anyagi törvények épen ugy mint az alakiak ujakkal váltattak fel; az egész törvénykezési rendszer, polgárjogi ügyekben mint bűnvádiakban, köztörvényiekben mint a váltó kereskedelmiekben, szent székiekben stb. nj alakot vett fel; ellenben 1867-ben csak személy változásról van szó, meghagyatván az összes jogrendszer, minden jogintézményeivel, törvényeivel, szervezetével. Most az egész keret, melynek határai közt működik a joggyakorlat, érintetlenül marad, csak a működő fő személyek változván, kik azonban kész keretbe lépnek be, mi a tkezés folytonosságára eldöntő hatályú. 1861-ben a személyzet megtartása mellett is elkerülhetlenek voltak a tkezési hátrányok és zavarok, a jogrendszer teljes s rögtönzött átalakítása folytán; tehát 1887-ben az összes jogreudszer fentartása mellett a személy változástól többé hasonló, nagy mérvű bajoktól nem tarthatni. E különbség mutatja, mikép akkor midőn a választást sürgetjük, épen ,nem akarjuk a régi rozzant épületet lerontani' s) mert az épület maga minden gyönyörűségeivel megmaradna s csak személyzete változnék. Ehhez járul még azon különbség is, mikép 1861-ben politikai gyűlölség uralkodott a legnagyobb mérvben az Összes jogrendszer s személyzete, mint a Bach — uralom kifolyásai ellen, mig jelenleg nem ily gyűlölség, hanem csak elégületlenség van elterjedve a biroi személyzettel ; nem is politikai okokból, hanem a birák képtelensége, hanyagsága, s más hibáik miatt, és pedig ne palástolgassuk, nem csak lent, hanem a felsőbb forumokon is. Különben, hogy ezeken kívül, s a codificatio tárgyát képező rendszerváltoztatása nélkül,jelenleg az átmenetben, mikettartanánk alkalmas teendőknek, legközelebb elmondjuk. 5) Mi nem osztjuk BeliczayElek optimismusát az iránt, hogy szakavatott egyénekkel oly nagy mérvben dicsekedhetnénk. P. N a p 1 ó. nj a r t. 2. sz. fi) Mint ezek iránt a P. Napló mart. 2. szban a h. czikk irója aggódik. 8) Mint a P. Napló febr. 16. sz. állítja. EUeoézet a lejárat utáni forgatmány kérdéséhez. Dr. W. F. ügyvéd úrtól.]) A „Törvényszéki Csarnok" f. évi 10. számában egy jogeset közöltetett, melyben a Hétszemélyes tábla váltóosztálya 1866. nov. 24. 566. sz. a. határozatában kimondotta „mikép a váltónak lejárat utáni átruházása csak engedmény nem pedig forgatmány erejével b i r," vagy is más szóval, mikép a V. T. I. R. 29. és 123. §-ai tisztán és kizárólag csak lejárat előtti átruházásra érthetők. Eltekintve attól, hogy a Hétszemélyes tábla váltóosztálya több korábbi esetekben éppen az ellenkező elvet fektette határozatainak alapjául — én a fentebbi határozatában kimondott elvet nem tekinthetem sem a váltóintézmény természetével összeférhetőnek, sem a váltótörvény rendeleteivel megyezőnek. A váltó magában véve a készpénzt helyettesítő forgalmi eszköz, egy bizonyos nemű papírpénz, melynek lényege s értéke nem egyes személyekben vagy azoknak egymáshozi viszonyaiban, hanem tisztán és kizárólag aváltóban, annak képességében és tehetségében forgalmi eszköz gyanántszolgálhatni, fekszik. A váltónak ezen értéke csak azon perezben szűnik meg, a melyben ezen forgalmi képesség a váltó megsemmisítése, azaz annak beváltása által elenyészik ; de éppen azért addig, mig a váltó érvényében megmarad, változatlanul fenáll. A beváltásig a váltó sértetlenül megtartja absolut vagy isaszemélyek viszonyaitól független jogi hatályát, nem különben a készpénzt helyettesítő forgalmi eszköz minőségét. A váltóintézmény ezen természetéből tehát önkényt folyik, hogy a váltó beváltásáig annak váltójogi átruházása megengedendő. Ezen nézet helyessége mellett a német jogtudósok legjelesbbikei szóllaltak fel, így Mittermaier, Einert, Liebe, Biener, v. Martens stb. és ez törvényesen felvétetett az általános német váltó rendszabályba, és ezután az osztrák váltó rend. 1 6. czikjébe is. (Hogy ezen czikk második pontja szerint a* fizetés végetti megóvatoltatás után történt átruházás csak engedmény erejével bírónak mondatik, nem áll ellentétben a vitatott nézet helyességével, minthogy a váltó a fizetés végetti megóvatoltatásával a fizetés megtagadása által forgalmi tehetségéből kivetkőztetett, annak készpénzt helyettesitő minősége megszűnt, és a váltójogi forgalom berekesztetett.) Áttérve a szőnyegen lévő kérdésnek a V. T. szerinti megbirálásához, felemlítem, hogy a jelen értekezés elején idézett Hétszemélyes táblai határozat azzal indokoltatik, „hogy a váltó a V. T. 1. R. 104. §-ánál fogva a kiszabott fizetési határnapon fizetés végett bemutatandó." Nem lehet ki nem mondanom, hogy ezen indokolást teljességgel helytelennek tartom, és felfogni nem birom, mi következtetést lehet a 104. §-ból a lejárat utáni átruházások jogi minőségére tenni. Hiszen a 107 §-nál fogva a fizetés végetti bemutatásnak elmulasztása az intézvényezettnek az elfogadásból származott kötelezéseit legtávolabbról sem bántja, mi okból állapíttatnék meg még is azon jogi következmény, hogy a bemutatáselmulasztatván, a váltó (tekintve az elfogadót) váltó jogilag át ne ruháztathassák? A fizetés végetti bemutatás elmulasztásának következményei a V. T. I. R. 107. §-ban szabatosan meg vannak jelölve, arról azonban, hogy ez által a váltónak váltójogi átruházása is lehetlenné válik, egy szóval sem tür')Debrcczenből. Szerk.