Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 16. szám

Pest, 1867. péntek febr. 32. 16. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, f Hi-tnlotn ; A polgárjogi biztositás kérdéséhez — Legf. bir. határozat szavatossági ügyben — Zálogváltási jogeset (Vége).— Hivatalos. A polgár jogi biztositás kérdéséhez. Kovács Zsigmond ügyvéd úrtól.1) Minthogy még jelenleg is vannak, kik főkép a felsőbb törvényszéki — habár nem csalhatatlan határozatokhoz, s az ezekben lerakott nézetekhez ragaszkodva téveszmének állítják azt, hogy a biztositás iránt hozott régibb magyar fövényeink mellőzésével, közpolgári ügyekben is az 1840: XV. t. cz. II: 145. 146. §§-aiban kerestessenek a biztositás alapjai; és miután a perlekedő közönség e magyarázat által tetemes kárt szenved s miután az igazságos követelései kijátszására igen kedvező alkalmat szolgáltat, ez okok folytán nézetünk szerint érdemes, hogy e tárgy tüzetesebben megvitattassék. Mi a csalhatatlanságot soha sem igényelhető főtörvényszéki határozatok ellenében nem késünk azon nézetünket kifejezni, mikép: a biztositás tekintetében alkotott régibb magyar törvényeket teljesen eltörlutteknek kellvén tekintenünk, polgárjogi peres ügyekben is az 1840: XV. t. cz. II, 145. 146. §§-aiban találjuk fel a biztositás alapjait Es ezen állításunkat következőleg indokoljuk. a) Az id. szab. I. 145. §-a szerint, az 1355. decz. 15. telekkönyvi rendelet hatályban maradása iránt kétség fen nem forog. Ennek 88. §. b) pontja szerint pedig az előjegyzés azonnal kérhető, mihelyt a követelés lejárt — egyszerűen az eredeti kötvény bemutatása mellett, s a nélkül, hogy előlegesen csak beperelni is kellene az adóst. Ugyan annak előleges elmarasztalása, vagy a marasztaló Ítéletnek fölebbezése, még kevésbbé kívántatik. Hogy az előjegyzés feltételes bekeblezésnek, s hogy a bekeblezés biztositásnak tekintendő: ez szintén tisztában van, s az 1840 : XV. t. cz. II. 174. §-a az utóbbi ál litást határozottan is kifejezi. Tehát világos, hogy közpolgári peres ügyekben a biztosításnak még oly esetekben is hely adatik, a midőn a kötelezett fél nem csak elmarasztalva, de beperelve sincs; s ez által a régibb magyar törvények, melyek a kötelezett félnek előleges meghallgatását, elmarasztalását], sőt a marasztaló ítéletnek még fölebbezését is megkívánták, a biztositás elrendelhetése végett, teljesen hatályon kivül tétettek. b) Ha pedig i n g a 11 a n vagyonra n ézve, s így oly esetekben is, midőn a kötelezett félnek csak egyedül ingatlan vagyona van, ujabb törvényeink megengedik az előleges biztosítást: fel lehet-e tenni, hogy a magyar tör vényhozás ott akarta volna ezt megtagadni, a hol a biztositás ingó vagyonra lenne elrendelendő; s a hol a kötelezett félnek talán egyedül csak ingó vagyona lévén, a hitelező követelése még nagyobb veszélynek van kitéve? „Ubi eadem est ratio, ibi eadem est etiam legis dispositio." „Non possunt omnes articuli singillatim aut legi') K u n s z t. M i k 1 ó s r ó 1.— Ezen fontos magánjogi kérdést már 1862. évben (1. lapunk 1862. 83. 84. számait.) kitűnő szakképzettségű törvénytudónk Dietrich [gnácz ügyvéd ur (Pécsről) tüzetesen s nagy szakavatottsággal tárgyalta; és ugyanazon értelemben nyilatkozott mint K ováts ur a jelen ezikk írója — t i. a biztosítási végrehajtás polgárjogi ügyekben való érvénye és szüksége mellett. Nagyon is megérdemli e tárgy törvénytudóink figyelmét. S z e rk. bus, aut senatus consultis comprehendi; sed cum in aliqua caiísja sententia eorum manifesta est, is, qui jurisdictioni praeest, ad similia procedere, atque ita jus dicere debet" — mondja Julián, a romai jogtudós (fr. 12 Dig. I. 3.) Ha tehát az ingókra intézendő biztositás tekintetében nem volnának is világos törvényeink : ott van az ingatlanokra nézve a világos törvény, s ennek rendelkezését az ingók tekintetében is alkalmazni, a bírónak, a jog analógia elvénél fogva kötelessége. c) De mi azt merjük állítani, hogy e részben a törvények épen ugy rendelkeznek, hogy azt el nem érteni nem is lehet. Az id. törv. szab. I. 52.57. 11 l. §§. az ]840. XV. t. cz. rendelkezését a végrehajtásra nézve átalános zsinór mértékül fogadják el — csupán azon módosításokkal, a melyek az I. XI. fejezetében foglaltatnak.Önkényt értetik tehát, hogy az 1840 XV. t. cz. végrehajtásra vonatkozó szabályai átalában szem előtt tartandók, s mind a perlekedő felek, mind a bíróságok által követendők. Kivételképen csak ott kell e szabályoktól eltérni, hol az idézett XI. fejezet azokat módosítja. Azonban bár mint keressük, itt a biztosítási végrehajtásra nézve semmi kivételt, semmi eltérő intézkedést nem találunk; s igy ebből önkényt következik, hogy az 1840. XV. t. czikknek a biztosításra vonatkozó szabályai teljesen fentartattak. Nem rontja le ezen meggyőződésünket az 1836. XV. t. cz. mely az idézett §§-okban szintén zsinórmértékül vétetni rendeltetik a végrehajtásoknál: mert alább a 115. 116. §§. megmagyarázzák, hogy e tör. czikket mennyiben kívánják az id. törv. szab. alkalmaztatni. Epen ugy nem vezethet más meggyőződésre az id. szab. I. 88. §-a; mely az 1840: XV. t. cz. II. Il ik fejezetét hallgatással mellőzi. Nem pedig azért, mivel a mellőzés a fentebb kiemelt s határozottan rendelkező §§. ellenében semmi jelentőséggel nem birhat. De meg itt ép ugy, mint az V. fejezetben az 56 § rendelkezvén a befoglalt pontokról, a végrehajtásról említés csak azért nem tétetett, mert az erről való rendelkezés, valamint az V. fejezetben a következő 57. §. ugy itt a Xl-ik fejezet számára tartatott fen; a hol aztán a végrehajtásra vonatkozó módosítások tüzetesen elősoroltatnak. így tehát az id. törv. szab. 1. 88. §ában a végrehajtás hallgatással csak azért mellőztetvén, hogy az arra vonatkozó módosítások egy külön álló fejezetben annál világosabban adathassanak elő: ebből azt következtetni, mintha az 1840: XV. t, cz. II. 11-ik fejezetének a végrehajtásra vonatkozó szabályai nem egész terjedelműkben, hanem csak bizonyos részben léptettek volna hatályba, épen nem lehet. Tudjuk, hogy némelyek előtt (kik a tekintély rabjai) talán merészségnek is tűnik fel oly vélemény nyilvánítása, mely az ország főtörvényszékeinek határozataival egészen ellenkezik: de csak kontár jarista lehet az, ki át meg átgondolt véleményét alaposan indokolva nyíltan, szabadon előadni nem meri. Az ily indokolt vélemény nyilvánítás csak niéltánylást igényelhet. Annyival inkább, inert a legtökéletesebb biró is csak ember; s ezek is ki16