Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 11. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 4. [r.]

44 34. sz szerint az úrbér Beregszászba soha behozva nem volt, a föld tulajdoni jog pedig a város által mindenkor gyakoroltatott, mert a határban levő minden egyes darab földre nézve szabad adásvevés uralkodik, s ha ezen tulajdoni jog az uradalmat illette volna, akkor az örök eladási szerződéseket nem a városi tanács, hanem az uradalom erősítette volna meg, mert az 1836: V. t. cz. szerint a jobbágy telket a f. ur beleegyezése nélkül még csak elcserélni sem lehetett. Pedig a 13 — 28 sz. alattiak világosan bizonyítják, hogy az örök eladási szerződések mindig és kivétel nélkül a városi tanács által erősíttettek meg még a gróf részére is; mert alp. gróf a maga adásvevését is csak ugy tartotta jogerejünek, ha a városi tanács előtt váltott örök levelet. A városi birtok felett mindig a város gyakorlottá a biráskodást, s a szőlőket illetőleg a városi polgárokból állott mindig a hegyi tanács, melynek Ítélete mindig a törvszékre felebbeztetett; a város határozta meg, ki mennyi dézmát tartozik adni, a szőlő szabadságba helyezése mindig a hegyi tanácsnál fordult meg, s alp. gróf tisztjei is azoknak határozatát érvényeseknek elfogadták, sőt a 35. sz. szerint alp. gróf rendőri orvoslást is a városi tanács előtt keresett; mindezekből tehát világos, hogy a város IV. Béla királytól nyert tulajdoni jogának mindig gyakorlatában volt. Az 1. sz. a. kiváltság levél ellenében alp. még kir. adományát sem állithatja, mert abban a salvo jure alieno záradék benfoglaltatván, általa épségben hagyatott a városnak a város területére nézve még 1247-ben ajándékozott tulajdoni joga, s ha alp. állítás szerint a szőlők az ő majorsági szőlei, miért fizet ezen dézmától mégis a beregszászi plébánosnak évenkint 200 ftot? s akkor miért fizették a szölóföldtöl a beregszásziak az adót, hiszen 1848 előtt a majorsági birtok nemesi birtok levén, köz adó alá nem tartozott; akkor sem protestált alp. gróf, midőn ezen szőlők mint polgári birtok a járási telekkönyvbe bejegyeztettek, a mi által a telekkönyvi rendelet értelmében önkényt elismerte, hogy ahoz tulajdoni joga nincs. sat. A viszonválaszban alp. ismétli, hogy százados gyakorlata csak jogperrel levén megtámadható, miután az ily perek törvény szerint szünetelés alá vettettek, felp. keresetével ezúttal elutasítandó. Különben megyjegyzi, hogy a felp. privilégium elavult, s hogy ezen elavult stylusu okmány magyarázata, melyben sacerdos és parochus mint két különböző személy említtetnek, csak jogper utján történhetik, hogy felp. ki nem mutatta, hogy az alp. által szedett dézma ugyanazonos e azon dézmával, mely a privilégiumban a papnak ajándékoztatott. Alp. grófot a fentidezett törvények szerint a f. uri dézma illeti, s a beregszászi hegyen évszázad óta dézmált is. S midőn ezen törvények, melyekhez még a H. T K. II. H. 8. cz. is járul, oly világos szavakkal rendelkeznek a dézmáról, akkor mindazon szabadalmak, melyekkel némely községek a f. uri dézmára nézve akár privilégiumok, akár más engedélyek erejénél fogva bírhattak, ezen törvények által teljesen megszüntettek, s az óta minden jobbágy földes urának a kilenczedet, vagy ennek helyét pótló más termésrészt megadni tartozik. A birtoklási jogból sem következtethet felp. a papi dézmára, mert az 1 sz. alattinak e szavaiból: utilitates dictarum terrarum percipiant, legfeljebb haszonvételi, de nem tulajdoni jog következik, melyei Beregszász mint rustica communitas nem is bírhatott. Hogy pedig Beregszász ily rustica communitas volt, az az 1638 : 67 és 1659: 69 t. czikkekből világosan kiderül, melyekben Beregszász névszerint a jobbágyi állapotba visszahelyezett községek közé soroztatik. Nem tagadja alp hogy Beregszászban a szabad adás ve vés divatozott, de nem áll felp. azon véleménye, mintha ezen gyakorlat a puszta használati joggal ellenkeznék, s ennélfogva a birtoklási jog a várost illetné. Az e.r. alp. előadásaira azt mondja, hogy ha a kereseti dézma földes uri természetű, ugy alp. lelkésznek semmi köze hozzá, ha pedig papi tized természetű, akkor alp. lelkész kénytelen azt megszűntnek tekinteni és igy azt élelmezéséül szolgáló alapnak nem tekintheti. Alp. lelkészt a keresetből kihagyatni, s felperest keresetével elutasittatni kéri. (Vége köv.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. it. táblán 13 Németh Lászlónak Görög István ellen a kecskeméti 6381 számú tjkönyv kiigazítása iránt indított perében ítéltetett: Felperes keresetét még a hirdetményi határidő lejárta előtt indítván meg, s ennélfogva kereshetőségének sem az alperes, sem az ennek hitelezői részére eszközlött telekkönyvi felvétel, illetőleg bekebelezés ártalmára nem lehetvén, miután alperes ön maga is beismerte, hogy a kérdéses ingatlant helyszínelés alkalmával egyedül a keresetlevélben •/. alatt csatolt adásvételi szerződésre támaszkodva irattá saját nevére, e szerint pedig egyrészről a vételár teljes kifizetése előtt, másrészről pedig a felperes által fentartott felvallás nélkül maga nevére felvétetni jogosítva annál kevésbbé vala, minthogy abban még az is kiköttetett, hogy csak egy részletfizetésének is elmulasztása esetére a már teljesített fizetések elvesztése mellett alperesnek az ingatlanhoz minden joga megszünend, és a felperes által fentartott felvallás a bekebelezhetési engedélyei egy jogi tekintet alá esik: alperes azonban saját beismerése szerint a részlet a fizetéseket meg nem tartotta, s felperes az ingatlant részére fel nem vallotta, felperesnek tehát ennek során alperes nevének, s az ez ellen bekebelezett terheknek kitörléséhez teljes joga volna ugyan, minthogy azonban szóváltólag keresetét annyiban alább szállította, a mennyiben beleegyezett abba is, hogy hátra lévő vételári követelése jelzálogilag első helyen bekebeleztessék, s ezen alább szállított kérelem megtagadható még kevésbbé volna: ezeknél fogva az eljáró törvszék ítéletének megváltoztatása mellett felperes részére a vételárnak kétségbe sem vont 2800 frt. hátraléka kijáró kamatjaival együtt valamenyi bekeblezett hitelezők előtt s igy első helyen a kérdéses ingatlanra, mint a hivatkozott adásvételi szerződésben kikötött jelzálogra bekebeleztetni rendeltetik, stb. (1866. decz. 12-én 21535. P. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetekint kétszer— kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. — félévre 4 frt. negyedévre 2 forint ausztriai értékben.— Szerkesztői szállás: belváros, aldunasor és kalap-utcza szögletén 1. sz. a l'esten, ltit>7. Nyomatott Kocsi Sándor állal. yÉrkony, Oalgnc^y és Kocsi nyomdájában.) Hal-piaci és al-dunasor sarkán í). sz. a.