Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 11. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 4. [r.]

43 fent (1. lap. 5. sz.) már szólottunk, minden törvényhozása békebiráknál bizonyos életkort is jelöl ki feltételül. Ezen kellék rendesen 24—30 év között szokott meg.alapitatni.0)— Nézetünk szerint a 30 éves kort találjuk csak kielégíthetőnek, mert eltekintve fajunk természeti kifejlődésének sajátságaitól, — ismeretes, mikép a felsőbb iskolák bevégzése rendesen 22— 24 évkorra esik, mihez azon felül némi gyakorlat szerzés és vizsga letehetés végett még kell némi időnek járulni. De átalában nem is találnék czélravezetőnek, sem az alapul vett bizalmat kielégítőnek , megnyugtatónak , ha 24 — 25 éves fiatalság képe.-itethetnék reá, melynek már koránál fogva sem lehet még oly tapasztalata, s gyakorlati ismeret bősége, minőre épen a békebiróságnál nem csekély szükség van, miután annak fentebbi fejtegetéseink szerint egy fő alapjául épen a napi szükségek, a gyakorlati élet mozzanatai és a tényleges társalmi viszonyok kellő felismerése szolgál. Ezen két főkelléken kivül, helybeli viszonyok s körülmények részletes ismeretének szükségességéből, kívánatos, hogy a bókebirák csak a vidékbeliekből választathassanak. E mellett azonban még figyelmet érdemel azon kérdés is, hogy ezen vidékbeliek mily társalmi osztályból választathassanak? A franczia ábrándos törvényhozási politika ellenében, mely az eg}'edüli súlyt az e r é n y e k r e, az erkölcsi jellemre fektette, az angol törvények ily állomások betöltésénél a birtokra fordítanak ") túlnyomó tekintetet. —Ha figyelembe veszszük azon lényeges különlséget, mely a jogi szakképzettséget igénylő, tehát törvénytudói szak bíróságot képező törvényszékek, és a nép bizalmán alapuló békebirósíg lényege közt fenforog; el kell ismernünk, mikép a mint előbbiek betöltésénél az ügyvédi képzettség, tehát az ügyvédek veendők, mint látjuk Angliában is, legfőbb tekintetbe; ugy a békebiróságnál ezen tekintet — a hivatás természeténél fogva — mellőzhető. — A mennyiben tehát az ügyvédek, a törvénytudók hivatásának fő tárgyát a jogelmélet, a törvények tanulmányozása s fejtegetése képezi; inig másrészt a békebiróság hatályának főtár gyai: a napi élet szükségei, a társalmi élet részletes mozzanatai, nevezetesen a cselédi, gazdászati, mezei, m u nkási s birtok viszonyok sokféle árnyalataikkal, csak a gyakorlati életben felismerhető változataikkal, melyeknek kimerítőbb és részletesb ismeretével pedig leginkább az azokban élő, azokkal folytonosan érintkező s foglalkozó birtokosok bírhatnak; ezek alapján mi a békebiró ság betöltésénél túlnyomó tekintetet a birtokos osztályra kívánnánk forditatni. — A mezei birtok viszonyok hazánkbani túlnyomó jelentőségénél fogva, azon tekintet épen hazánkban kiváló figyelmet érdemelhet. Kétségtelen az is. mikép azon erkölcsi ') Angliában mind a békebiróságnál, mind a megyei — :> continens mai békebiráit helyettesítő egyes bíráknál csak nagy koruság kívántatik; Francziaorszában 30 év ; Hollandiában ugy mint Belgiumban is 25 év; Olaszországban szinte 30 év. 0 r o s z o r s zá g b a n pedig csak 25 év. A hollandi 1857-i thozás a törvény indokaiban helyesen fejtegeti, mikép az egyes biraknál — minők a békebirák — nagy tapasztalat, sokoldalú műveltség s ügyesség szükségeltetik, miért itt fiatal emberek, kik elégséges tapasztalattal még nem bírnak, czélszerüen nem alkalmaztathatnak. 7) Az angol rendszer lebeghetett a legújabb orosz törvényhozás szemei előtt is, midőn 1862-i szervezésében a békebirák egyik kellékéül azt alapitotta meg, hogy ingatlan birtokosai legyenek. — Ezen kellék azonban, mint később látni fogjuk, nem zárja ki a fizetésre nézve egyedül helyes szabályok alkalmazhatását, és közöttük épen nem forog fenn az incompatibilitás esete tekintély s befolyás következtében, melyei birtokosaink vidéken bírnak, a nép bizalma, mely a békebiróság természetszerű alapjául szolgál, melyre épen azért mindig legnagyobb fontosságot is kell helyeznünk, a birtokosok köréből választandott békebirák iránt legnagyobb mértékben nyilvánulna. Bordézma megszüntetése iránti jogeset. Beregszász városa sgr. Schönboru közti ügyben. A szőlők a bordézsma tartozásra nézve az úrbéri viszonyon alapult s tettleg már megszüntetett tartozásoktól különböző tekintet alá nem eshetnek, s igy mint ily tartozások az 1848: IX. t. cz. értelmében eltörlötteknek tekintendők ; ha valamely községben a birtokosok a volt földes ur részéről az úrbér behozatala előtt s utána, tartozásaik és szolgáltatásaik tekintetében mindig nrbért pótló szerződéses bánás módban részesültek s ez lejfőbb hatóságilag is fentartatni rendeltetett ; ha ezen bánásmód a község határában létező minden fekvőségekre kivétel nélkül kiterjesztetett, miért ezen bánásmód alól a szőlőket sem lehet kivenni; ha ezen az úrbér behozatalát megelőző s követő, urbért pótló szerződéses bánásmód 1816-tól 1848-ig folytonos gyakorlat által fentartatott. és ennél a szőlőkre nézve eltérő — ellenkező bánásmód ki nem mutattatott; tehát ha a szőlők is ily úrbér pótló szerződéses bánásmód alá tartozóknak bizonyultak te. (Folytatás.) Gr. Schönborn részéről Beregszász város keresete ellenében felhozatott, hogy a jelen' per jogper levén, az tárgyalás alá sem lenne bocsátható, mert felp- az 1-sö Lajos király alatt alkotott 1351 : 6 és II. Ulászló 1. Decr. 47 czikkében gyökerező s alp. grófra kir. adomány utján századok előtt jött földes uri jogot támadja meg, s azt állitji, hogy ezen jog alperesre csak 17ő3-ban jutott. E szerint fdp. beismeri, hogy az uradalom már egy század óta szedi a dézmát, és magából a 31. sz. tractatusból is kitetszik, hogy az uradalom már ezen tractatus keletkezte előtt szedett dézmát fildes uri jognál fogva, a mely dézmából mint egyházi patrónus a lelkésznek in sortéul talarii adott, mely azután a tractatus szerint kész pénzbeli fizetésre változtatott át. Felperesnek igazolni kellett volna, hogy az 1. sz. privilégium ünnepélyesen kihirdettetett, hogy valósággal életbe lépett és háboritlanul gyakoroltatott, hogy az abban érintett dézma nem földesúri hanem papi tized, hogy a Lampert, vagy Luprechtháza részére szóló privilégium Beregszászra alkalmizható, hogv az uradalom a dézmát a lelkésztől szerezte meg, mert a 31. sz. ennek ellenkezőjét tanúsítja, és hogy azon dézma, melyet az uradalom századok óta szed, ugyanazonos azzal, melyet mint állítólagos papi tizedet Béla király a Luprechtházi lelkésznek ajándékozott. Mindezek igazolása nélkül nem lehethivatkozni az 1848iki törvény re, s a jelen jogper nem is folytatható. A hegyvám gyakorlatban van s ennek eltörlése iránti keresetével felp. már 1804-ben /. szerintelmozdittatott. Különben ez is jogper tárgya, mely perek pedig szünet alá vannak vetve. Felperest viszautasittatni kérte. Alp. lelkész ellenbeszédileg a város által idézett szabadalom erejénél fogva a tizedet fentaitatni kérte. Válasz. Azon kifogás, hogy a jelen per jogper levén nem tárgyaltathatik, figyelmet nem érdemel, mert itt a törv. által megszüntetett dézmának erőszakos megvétele ellen kér orvoslást a város. Előadja továbbá, hogy a