Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 99. szám

410 nál is, melyek közt seramí sem foglaltatik arról, hogy mi történjék, ba a közös okirat birtokosa az esküt letenni vonakodnék, hogy mi képezze a közös okiratok közlésére irányzott kereset tartalmat; valamint hallgat a törvényes képviselő általi eskületételről, a pertársak esküjéről, az eskü módosításáról, siketnemák általi esküvésről is stb. — Az eskütételre vonatkozólag midőn kimutatja annak alaptalanságát, hogy a javaslat az egyik felet feljogositja nemcsak arra, bogy a főeskü letételét megtagadhassa, hanem azt ellenfele részéről is lehetetlenné tehesse, habár az egyedüli bizonyíték lenne is (20. lap.) egyszersmind kiemeli azon különösséget, mikép a javaslat esen fontos tárgyat 15 rövid §§-ban elvégez, mig más perrendtartások annak 35—40. §§. szentelnek. „D i e s e tacitus-scheKürze — mond — wird sicb in der Praxis durch tausende vonApellationen, Recursen, und Nichtigkeitsbeschwerden rachen,und die armenProcessführenden werden dafür büssen" (21.1.) Ez iránt valóban semmi kétség sem lehet. A perorvoslatok szabályozásánál helyesen jegyzi meg, mikép a 224. §. a törvénykezési jog összes elveivel merően ellenkezik, midőn az felhatalmazza a másod bíróságot, bogy a tárgyalás kiegészítését hivatalból eszközöltethesse, miután átalánosan elismert elv, bogy a polgárjogban mindenki szabadon rendelkezhet jogairól, azokról tetszésként lemondhat, előadbat s bizonyíthat tetszése szerint és a bíróság csak arra lehet hivatott, hogy azok felett határozzon, azokat megítélje vagy elutasitsa. (22. 1.) A semmiségi panasz, eljárás s fórum elválasztását a felebbezésitől szinte helyteleníti, azt a gyakorlati szükségeknek meg nem felelőnek tekinti, s az ügyvédek 300 ítig terjedhető bírságolását, a jogorvoslat használata igazságtalan korlátolásának nyilvánítja. (23. lap.) A ,perujitás' s az ,igazolás' fejezeteiről azt jegyzi meg, hogy azok — mint több egyebek is, a Bach-féle osztrák perrend lenyomásait képezik, és pedig lényeges javítás nélkül, sőt több tekintetben azt még elrontva, rosszabbá alakítva. (25. 1.) Ugyanezt mondja a ,végrehajtás' szabályozásáról is, mely az osztráknak számos kinövéseit lenyeste ugyan; de a jogtudomány követelményeit teljes érvényre még sem emelte, (26.1.) mik közül mint nagy szükségü különösen létesitendő lett volna az, hogy a végrehajtás az ország bármely bíróságánál — puszta bejelentésre — eszközöltethessék — mi temérdek idő 3 költség veszteséget elháríthatna. (27. lap.) Midőn végre szerzőnk ezen részletes kritikai fejtegetéseiben — melyeket sajnálatunkra a helyszűke miatt, bármily tanúságosak s minél nagyobb elterjesztésre méltók is, részletesebben s bővebben nem közölhetjük t. közönségünkéi —sajnálkozását fejezi ki aziránt, hogy a min. javaslat az ügyvédi rendszabályozásáról megfeledkezett, mit a közel 10,000-ből álló magyar ügyvédi testület, mely a tkezés lényeges alkatrészét képezi, csakugyan megvárhatott volna azon javaslattól, mely 32. §-t szentelt a 100—20O nemesi birtokos által képviselt hitbizomány ügyének, melyet pedig fontosabbnak a tkezésben csakugyan nem tekinthetni; — továbbá midőn tiltakozik a 476. §. ellen, mely az igazs. ministeriumot felhatalmazná a telekk. csőd. s bányászati ügy raotu proprio való ideiglenes rendelésére — ezt következőleg indokolván. „D as Justizministerium hat seirie Fahigkeit, praotische G-esetze zu entwerfen duroh vorliegenden E n t w u r f so glanzcnd desavouirt; dass wir ihm unterkeinerBedingung in so wichtigen Fragen freie Hand lassen möchten. Lieber das jetzige scblecbte, als ein neues Werk im Geiste und derRedaction dervorliegendenneuen Civilprocessordnun g." (33. 1.) Záradékul a 2-ik mü tisztelt szerzője összpontosítja véleményét a min. javaslat felett, és az saját szavai szerint következőleg hangzik: „Ungarn wird so oft als das Land der Juristen bezeichnet, und vvir hörten so viel von der Absicht reden, sicb in jeder Beziehung den cultivirtesten Nationen gleicbzustellen, das wir schon deshalb von dem ersten gesetzgeberischen Werke der neuen Epocbe Vorzügliches, wirklich in jeder Beziehung Entsprechen des erwarten konnten. Und namentlich auf Hr. von Horváth batten wir gebaut, ihm schlugen die Herzen d. Juristen besonders freudig entgengen, und begrüssten Sie in den andern MinÍ3tern ehrli'ch constitutionelle Mánner, so hoíFten sie in ihm einen Mann der That, des Werkes der bürgerlicben Arbeit gefunden zu habén. Doch welche Enttauscbung harrte unser! Als erstes Werk wird uns ein Flickwerk aus veraltetenEinrichtungen, B a c h-'s chen und Hofkanzlei-Reminiscenzen geboten, ein Werk das selbst abgesehen vom Inhalte, schon dem Style und der formellen Redaction nacb von Volkommenbeit nur zu weit entfernt ist. „Getáuscht im Minister, wenden wir die einzige Hoffnuog dem Reiehstage zu. Möge er uns nicbt wieder — Stein statt Brod bieten, möge er uns erlösen von d. Last neuer jurid. Provisorien. Der Minister selbst erklárt: sein Operát entsprecbe nicht der Höhe der Wissenschaft. „N un wohl, so gebe es ihm derReichstagzurück,mit dem Auftrage bis zur nüchsten Session ein entsprecbendes Werk auf Grundlage voller Oeffentlicbkeit und Mündlichkeit vorzulege n." Hivatalos tudnivalóA főmlt. hétszem. tábla I. tanácsában decz. 19-én s a következő napokon előadatnak: Kenessy Perencz s társai, László Sándor e. haszonbér. Dr. Manheimer Ignácz, Oesterreicher M. A. e. ügyvédi dijjak. Ilits János, Kálits Simon e. 1050 frt. Vantura Judith, Nyisztor Pál e. gyermektartás. Az I m. at. bizt. társaság, Bencze Bálint e. 2250 ft. Elő : L e n d v a y kt. titkár. Ugyanott és ugyanakkor a II. tanácsban. Rascbkovits Persida, Becker Henrik e. zárfeloldás. Máté Ferenczné, Molnár Vendel e. telekkönyv. Barthodeiszky Imre számadási ügye. Hiegl Anna hagyatéki ügye. A. nváradi 1. sz. püspökség, udvardi községe e. telekkönyv. Berger Izidor, Roszman Mihály s társai e. foglaló kétszerege. Sugár3zky Mária, Mága Ferencz e. zárlat. Kovát9 Jáuos, Pelle Mihály e. végrehajtás. Gyalokay Teréz s társai, Darzson Alajos e. árverés. Friss Sára s társai, ifj. Friss Andrásné e. végrehajtás. Kallós Károly telekkönyvi ügye. Elő: Németh ktb. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap betenkint kétszer — kedden és pénteken.—Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. fél évr« 4 frt. negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szálas: belváros, aldunasor és kalap-utcza szögletén 1-ső szám a. Pest, 1867. Nyomatott Kocsi S á nd • r állal. (Erkövy, tia/góciy es Kocsi nyomdájában.) Hal-piaci ís al-dunasor sarkán 9. i». a.