Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 98. szám

404 összetákolt férczinü mellett maradt; a törvénykezés is kevés haladást tehetett, annak hátrányai számosak, melyeket a tökéletesb rendszerű rajnai részeiben távolról sem ismernek.") Jogeset. Gr. Nádasdy Lipótnak mint néhai gr. Nádasdy Ferencz kalocsai érsek örökösének Kalocsa város községe mint alperes s néhai Kunszt József volt kalocsai érsek végrendelete végrehajtói mint szavatosok ellen. Közli : .1 a k a b f a 1 v a y Gyula k. táblai fogalmazó ur. (Folytatás.) Másod r. alp. további fejtegetésük ez. Akár a con cordatuin, akár a" magyar egyházi törvények vétessenek figyelembe, kétségtelen az, hogy néhai Kunszt József érsek minden tekintetben jogosítva volt az érseki uradalmakhoz tartozó községekkel egyességre lepni. Magyarországban az egyháznagyok nemcsak egyenlő szabadságokat birtak és birnak az országos nemesekkel, mint ezt H T. I. R. és II. R. 44. czime tanúsítja, nemcsak törvényt állani tartoznak világi javak tekintetében épen ugy, mint mas nemes(H.T. I. R. I2.jnemcsak halál esetére való rendel kezesük tekintetében birtak az 1703. jun. 15. úgynevezett Kollonits-féle kötés értelmében bizonyos csekély korlátok között és birnak a Concordatum értelmében jelenleg is korlátlan rendelkezési joggal, de életükben is felségi jóváhagyás mellett világi javaikkal, még azok állagának megváltoztatásával is rendelkezhetnek, annyival inkább, mert azon törvények, melyek a világi javakbani rendelkezés jogát korlátozták, minők a H. T. II. R. 45. 47 cz. s az 1567: 31. t. cz. csak a javaknak elidegenítéséről és elzálogitásáról szólanak, világos tanúságául annak, hogy egyéb irányban a kir. Felség mint a magas egyházi javak fővédnökének jóváhagyásával rendelkezhetnek, különösen áll ez az úrbéri birtokviszonyok kiegyenlítése tekintetében is, mely irányban a kötelezettekkel nem is szerződhetik jogosan más, mint épen az időszaki egyháznagy, — vagy pedip- az illető egyházi méltóság üresedésének idején — kormányszéke által maga a Felség, mit azon körülmény is tanusit, hogy az urbéri viszonyokat szabályozó 1853. mart. 2. cs. kir. nyiltparancs a volt jobbágyok és földesurak között létesítendő egyességekés birói eljárások tekintetében a világi és egyházi földesurakra nézve legkisebb megkülönböztetést sem tesz, sőt ezen egyezkedési jog az 183*5: 10. és 1840: 7. t. cz. által is meg van állapítva. Mind erről alperes község is meg van győződve, sőt maga felperes sem tesz egyéb kifogást, mint azt, hogy reá mint néhai gróf Nádasdy Ferencz örö7) „Zu einer Zeit, in der man (in Preussen) von der Unhaltbarkeit des altén Princips schon volkommen durchdrungen vvar wagte raan doch nicht völlig aufzuraumen, und ein neues Gebaude aufzurichten: daher kömmt es, dass mit der Reparatur des morsch gewordenen Gebáudes fortwahrend zu thun ist. Das veraltete zeigt sioh durch d. Gegensatz des frischen und lebenskraftigen nur noch mehr in seiner Sch wache; das neueist aber als Flickwerk unzureichend, und bedarf fortwahrend der Verbesserun g." P r e u s s Gerichtszeitung. 1860. nov. 10. Mintha csak a mi kormányunk codif. munkálatáról szólana; melynek jövőjét, sikertelenségét hűbben ecsetelni nem is lehetne. kösére nézve a kérdéses urbéri egyesség nem kötelező, — azonban ez iránybani érvei következőkben czafoltatnak meg. Ha néhai gf.Nádasdy Ferencz hagyatéka az urbéri egyesség megkötése előtt adatott volna is át felperesnek (mit különben a D. a. nem bizonyít, mert az nem hagyatéki átadási okirat) ebből felperes maga javára még mit sem következtethet, — mert elfogadva bár a D. alatti nyilatkozatot, az átadás csak a valóságosan meg volt tényleges hagyatékra vonatkozhatott volna, nem pedig egy virtualitásra, mely felperes tekintetében csak sokkal később 1862-ben vált valósággá — s mely hogy valósaggá válhatott, és teljesen el nem enyészett, épen néhai Kunszt József érsek gondoskodásának tulajdonítható, ki az urbéri egyességek megkötésénél elődeinek érdekeit is figyelembe véve, az eg^íjsséget megelőzött időre járható kamatokhozi jogát fentartotta, bár azzal legkevésbbé sem tartozott, — különben a D. alatti csupán azt tanusitja, hogy gróf Nádasdy Ferencz érsek végrendelete végrehajtatott, ezen végrehajtás és az 1862-ik évben megállapított kamatok között összefüggés épen nem lehet, és azon végrehajtás „ens non existens" nem tárgyalhatott. Felperes azon finom megkülönböztetésből akarna itt kiindul, ni, hogy nagybátyának hagyatéka néki már átadatván, annak ő teljes és korlátlan tulajdonossává lön, s igy Kunszt József érsek ő tőle lett volna köteles az urbéri egyesség megkötésére engedelmet, vagy meghatalmazást kérni , — azonban ezen meg különböztetés helytelen és lényegtelen , — mi az elmondottakon felül még inkább kiderül , ha figyelembe vétetik, hogy azon egyházi és világi törvények, melyek az egyházi javakbani rendelkezési jogát szabályozzák, nem csak az elődök örököseinek, de maguknak az elődöknek befolyását sem emiitik, és ily befolyáshoz az egyháznagyok sem törvény, sem gyakorlat által intézkedéseikben soha kötve nem voltak. Azon felperesi állitás, hogy néhai Kunszt József érsek a felperest illethető váltsági kamatokat az ő részére be nem hajtatá, sőt felperest főtisztje által külön perre utasitotta, valótlan, s a 2. a) alatti keresetlevéllel megczáfoltatik. Kunszt József érsek a m. kir. Helytartótanácsnak megkeresése folytán igen is akarta a szóban forgó kamatokat felperes részére is behajtatni, de ezen szándokában épen felperes gróf által benyújtott keresetek által gátoltatott, ez irányban tehát Kunszt József érsek mulasztással nem vádoltathatván, abból felperesre legkissebb előny vagy jog nem következtethetik. Tanúsítják az itt elmondottakat a keresethez Gr. és H. alatt csatolt Ítéletek, melyek igazolják, hogy az urbéri egyesség mindkét bíróság által teljesen jogérvényesuek elfogadtatott, a mint hogy ez másként nem is lehet, miután ezen egyességet az illetékes törvényhatóságok, valamint Ő cs. kir. apóst. Felsége legfőbb egyház védnöki hatalmánál fogva megerősítették, s igy mindenki ellenében megálló érvénvre emelték. Felperes válasza. E. r. alperes a kereset ellen semmi kifogást sem tevén, a kereset összes állításait beismeri, miért jelenleg a perkérdés csak a körül forog, ki fizesse meg felperesnek jogos illetékét, az ajándékot nyert község e vagy az ajándékozó érsek tömege? Nem akarja elfogadni 2-od r. alperes a szavatosságot, mert úgymond ez a szerződésben ki nem köttetett , a dolog természetéből pedig az nem következik, — azonban épen a szerződésnek ezen hiányánál fogva van helye a szavatosságnak arra nézve, mi abban felperes karára mellőz-