Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 97. szám

Pest, 1867. kedd decz. 17. 97. szám. Kilenezedik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Igazs. perrend javaslat VII. — Gr. Nadasdy féli; kalo Az igazságügyi perrend-tervezet el nem fogadhatása. VII. B e 1 g i u m s H o 11 a n d i a jogkifejlődése hasonlóan nem kevéssé igényelheti minden jurista s államférfiú komolyabb figyelmét. Abban különösen bő tanúságot találhatunk azon szoros kapcsolatelőtüntetésére, mely az alkotmány, politikai szabadság s a bírósági intézmények között létezik.3j Midőn 1830-ban azon kedvező politikai fordulat állt elő, mikép Belgiumban is egy a nemzeti szabadságnak megfelelőbb alkotmány szervezése szőnyegre kerülhetett, az alkotmányozás gondjai azonnal a bírósági rendszer kellő reformjára is irányultak. A íranczia törvénykezési eljárás nagy hiányai Belgiumban is eléggé éreztettek; annak reformja még is nem lett sorolva a legelső feladatok közé.2) Mindenki tudja, mikép N. Britannia mellett Belgiumban a valódi alkotmány, a politikai szabadság érvényesítésére és szilárdítására continensünkön — legfőbb, leghatályosabb biztosítékok léteznek. És ezen biztosítékok között a bírósági intézmények nem csekély helyet foglalnak el ; a nép jog és szabadság érzülete legalább azokban is jelentékenyebb biztosítékokat keresett. Ennek tulajdonítandó mikép a bírósági rendszernek leglényegesebb alapelvei magába az alkotmány alaptörvényébe felvétettek, melyben a nemzet 1830. szabadságának legfőbb biztosítékait kereste. Nevezetesen abba iktattatott : hogy a birói hatóság minden más egyéb hatóság s különösen a politikai hatalom beavatkozásától mentesítessék, hogy ez okból a bírák élethoszra alkalmaztassanak, akaratjuk ellenére más állomásra át ne tétessenek, s csak birói ítélet folytán legyenek hivatal vesztesek vagy felfüggeszthetők ; továbbá hogy a politikai jogosultságok körüli jogviszályok is a bíróságok hatáskörébe tartozzanak ; és hogy a bírák kinevezése ne legyen kizárólag a ministeri hatalomtól függő, utóbbi tekintetben az alkotmányi törvényben kimondatván, mikép a kinevezés azon kijelöltekre legyen szorítva, kik magok a biróságok és a senatus által ajánltatnak. Ily alapokon készült az 1832-i bírósági szervezet, melyben politikai biztosítékul jelenik meg azon szabály is, hogy a semmitőszék tagjai a kamarák tagjai ne lehessenek; de a mely szervezet kielégítőnek nem találtatván ') „So bemerkt man leicht — mond a nagy emlékű M i 11 e rmaier — dass die Geset ze über die Organisation der richterlichon Gewalt ím nachsten Zusammenhange mit den politischen Zustiinden des Landes stehen." Die neuesten Leistungen der Civilprocesgesetzgebung. Archív f. die Civ. Praxis 40. B. pag. 95. 2) N eu t: La constitution belge expliquée 1842. D e s t i v ea u x Traité du droit public Bruxelles. 1855. — Vanderpeereboom Du gouvernement répresentatif en Belgique Bruxelles. 1856. csai jogeset (Folyt.) — Jogirodalmi szemle. — Hivatalos tudnivaló. 1856. ujabb törvényhozási reformok eszközöltettek, melyek magasb politikai érdekekből arra is irányoztattakr hogy az államügyészség hatósága korlátoltassék, nevezetesen, hogy az ne a politikai hatalom, hanem a birói hatóság közegéül tekintessék. Nem csekély politikai súly van fektetve azon szabályára is — mi különben a bíráskodás függetlenségének biztositékául is szolgál — hogy a fegyelmi hatóságot ne a politikai hatalom, hanem magok a törvényszékek, illetőleg feltszékek gyakorolják — es pedig nyilvános ülésekben. — Mivel azonban ezen reformok törvény erőre nem emeltettek, a bírósági szervezés tovább is a kormány legelső feladatai közé tartozotts így keletkezett az 1862-i javaslat, mely az ügyrendről, végrehajtókról, birói fegyelmi eljárásról s ügyvédi rendszabályzatról is részletes s kimerítő rendelkezéseket tartalmaz; megjegyezvén különösen azt, hogy az alsó tszókek elnökei s a feltszékek tagjai csak az illető tszék s a tartományi tanács kijelölése alapján neveztethetnek ki. Ezek mind oly tények, melyek a bírósági reformnak kiváló fontosságát, s a perrend feletti törvényhozási elsőbbségét világosan tanúsítják. És ezeket hazai viszonyainkra alkalmazva, ugy hisszük nem vonható kétségbe sem az, hogy államéletünk jelenleg nevezetes s lényeges politikai átalakulásokon megy keresztül, melyek ősi közjogi rendszerünket lényegesen érintik; sem az hogy uj politikai rendszerünk, melynek kifolyása lenne a politikai szabadság, minden lehető biztosicékoknak hasznát veheti,- szükségét érezheti. — A mi pedig birósági rendszerünket illeti, ha Belgiuméról az igazságügyminister alaposan azt mondhatá hogy: „commencé depuis 1790, successivement réparé, demoli, réconstruit, et dont tous les élémens offrént des anomalies, qui releventla diversité des époques, et ses circonstances variables" — akkor kevesebbet nem mondhatunk a mi birósági rendszerünkről sem, melynek lényeges alapjai még mindig az ősi hűbéri rendszerben gyökereznek, de a melyen időszakonkint — másfél század óta — folytonos változások, foltozások, s módosítások eszközültettek. Hogyan lehetne tehát józan törvényhozási politikának tekinteni, hogy akkor, midőn alkotmányi rendszerünk lv48 s 186'7. gyökeres átalakuláson ment keresztül, a birósági rendszer régi hűbéri alakjában érintetlenül hagyassék? hogyan lehetne helyeselni, hogy az alkotmány biztosíték egyik főtényezóje, a birósági szervezet, azon alkotmányos kifejlődésnek megfelelőleg mindenekelőtt átalakítás,reform alá ne vétessék? Hollandia jogélete, melynek alapjául szinte a franczia jogrendszer szolgál, hasonló tanúságokat állit élőnkbe. Jogintézményei nem voltak a mieinkhez hasonló elavultak, nem küzépkorbeliek; a reformok még is erélyesen sürgetettek, főleg 1848 óta, mikor a politikai viszonyok, az uj életre emelkedett alkotmányos szabadság hatása ez államban sem maradhatott befolyás nélkül. És 97