Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 95. szám

393 Jogeset. Gr. Ifádasdy Lipótnak mint néhai gr. Nadasdy Ferencz kalocsai érsek örökösének Kalocsa város községe mint alperes s néhai Kunszt József volt kalocsai érsek végrendelete végrehajtói mint szavatosok ellen. Az, hogy a maradványföldek váltsági értéke csak részletes s telkenkénti kiszámítás mellett lenne megalapítható, — a torvényben mellőzhetlen s az egyezkedő felek szabad tetszését korlátoló feltételül nincs előírva. Az illetők tehát az egyességben bár csak átalánosan kitett összegnél többre nem kötelezhetők; a váltsági egyesség érvényére csakaz úrbéri községnek földesurával való szerződése szükségeltetik, s nem azé is, ki a javadalomra nézve végrendeletileg időleges haszonélvező. Az egyesség ily alapokon való fentartásával alperesek felmentetvén, a szavatossági kötelezettség alapja s oka magától megszűnik. Közli : J ,'i kabfalvay Gyula k. táblai fogalmazó ur. GrófNádasdy Lipót a kalocsai polg. törvényszékhez 1866. évi jan. 13-án 112 sz. a. benyújtott rendes szóbeli keresetében előterjeszti, hogy Kalocsa városának volt jobbágy közönsége az úrbéri maradvány földekre nézve a kalocsai érseki uradalommal mint volt földesurával 1856. évi martius 6 án az A. alatti egyességre lépvén, annak e 1 ső pontjában a nélkül, hogy a maradvány földek valódi mennyisége kitétetett, és az 1853. évi martius 2-ki cs. kir. nyiltparancs 6. §-ához képest a telkesitendő holdak mennyisége után pontosan kiszámíttatott volna, — átalábati H4,00(J pfrt. vagyis 119700o. ért. váltsági tőke s ennek 5°/0 kamatai 10 év alatti törléssel egybekötött egyenlő részletekben-! megfizetésére, a kalocsai érseki uradalom, mint volt földes ur részére magát egyetemlegesen kötelezte, de különösen kötelezte magát emiitett város volt jobbágy közönsége a váltsági tőke után 1848. évtől számítandó :.)°/0 kamatoknak megfizetésére a 4-ik pontban is. Néhai gróf Nádasdy Ferencz volt kalocsai érsek és felperesnek nagybátyja B. szerint 1351. évi július 22-én elhalván, hagyatéka felperesnek mint a C. szerint végrendeleti átalános örökösnek a D. alatti nyilatkozat tanuságaként az úrbéri egyesség megkötése előtt által adatott, mégis a mostani érsek Kunszt József az A. alatti egyességet megkötvén, minthogy erre őt felperes néhai nagybátyja befejezett hagyatéki tömege részéről meg nem hatalmazta, a kérdéses egyesség reá nézve kötelező erővel nem birhat, — s ámbár felperes néhai nagybátyja érseki idejére az 1862. évi sept. 15. 15491. sz. a. kibocsátott E. alatti magyarázó cs. kir. nyilt parancs rendeletéhez képest 1848. évi máj. 1-től 1851. július 22-ig 3 év, 2 hó és 22 napra a váltsági tőke után felperest jogosan illető 5°/0 kamatjövedelmek fentartattak, de miután a mostani kalocsai érsek ezeket felperes részére be nem hajtatá, sőt az F. a. fötisztségi nyilatkozata által különperre utasította, feljogosítva érzi magát, a maradvány földek valódi mennyisége után az 5°/0 kamat jövedelmek tökéletes kiegészítését követelni. Felperes egyelőre kiindulási pontul elfogadta az A. alatti egyességet, de világosan fentartotta azon jogát, hogy a pontosan kimutatandó maradvány földek menynyisége után, a kellő váltsági tökétől őt jogosan illető 5°/0 kamat jövedelmet követelhesse. Ez érdemben a mostani érsek, és Kalocsa város telkes közönsége ellen pert is inditott, melyben a Gr. alatti Ítéletet nyervén, ezen Ítélet a kir. itélő tábla által H. szerint megerősíttetett, s miután az a felek által tovább nem felebbeztetett, itélvénynyé is vált. (Folyt, köv.) Jogirodalmi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta D i e t r i c h I g n á c z jogtudor köz- s váltóügyvéd I. Füzet. Pécs 1867. — 63. lap. — (Árát nem tudjuk.) Ueber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilproces-Ordnung für Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. (Folytatás — lásd lap. 92. számát.) A másik mű — Dauscher ügyvéd uré — mely szinte határozottan az önálló kritika, és független vélemény nyilvánulásául tekintendő, hasonlóan kiváló figyelmünket igényelheti. A vélemény szabadságra, függetlenségre — főleg ez időszerint hazánkban — nagy súlyt fektetünk, mert nálunk a közszellem, a parliamentáris jellem korántsem képez még oly erősen kifejlődött virágot, melynek illatját a hatalom légkörének, a ministeri légkörének kigőzölgései el ne fojtanák. Nagy mérvben tapasztaltuk ezt jelen, tárgyra vonatkozólag a hirlapi értekezéseknél, melyek a miuisteri javaslat kritikájául kívántak szerepelni, s nem voltak legnagyobb részt egyebek, mint azon munkálat lekötelezett tömjénezése, a szakférfiúi meggyőződés világos arczulcsapdosásával. — Ezen szolgai tömjénezésektől, vagy ha akarja k véleményezésektől, mint Dietrich, ugy Dauscher értekezése is dicséretes kivételt képez. Utóbbi is a codiücatió, tehát az európai előhaladott codificatió magasb szempontjaiból indult ki, azok elvei és szabályaiból vizsgálja a ministeri javaslatot, s ezt azok szempontjából határozottan elitéli. Nem tekinti azt egyébnek mint az elhamarkodás, codificatiónalis rögtönzés s járatlanság müvének, saját nevén nevezve férczraünek, mely soha sem lehet hivatva arra, hogy törvénykezésünket rettenetes pocsétájából valaha kisegíthesse. Ezen szakférfiú nézete is abban összpontosul, hogy a minist, javaslat a jelenlegi törvénykezési szabályoknál tökéletesebbet nem képez, hogy attól valódi javulás nem várható. És ezen vélemény annál nagyobb sulylyal bír, minthogy való igaz, mit Dauscher ur értekezése kezdetén mond : hogy mindazon törvények közül, melyeket Magyarország az Andrássy-ministeriumtól, az ország számos társalmi sebei orvoslására vár, egy uj perrend tervezete mindeddig az első és egyedüli eredménye a ministeri teremtő tehetségnek. (1 lap.) Valóban sajnos és szomorú, hogy ennek sem lehet sikerre ! Miután szerző értekezése folyamában részletesen kimutatja, hogy a min. javaslat teljesen hiányos, elhamarkodott, azért el nem fogadható mű; természetes, hogy szinte azon nézetet nyilvánítja, mikép:egy pótszabályzat az or. bírói szabályokhoz, mely összeállítva néhány §§-ból annak legkiválóbb, főleg a végrehajtási eljárásra vonatkozó hiányait —eltávolittaná; továbbá a bíróságok szigorú ellenőrzése, hogy megszüntetessenek azon végnélküli késedclmezések, melyek az ügyek elintézésében s kiadmányozásban előfordulnak — és a melyekben rejlik a rosz igazságszolgáltatás iránti panaszok fö alapja — továbbá a törvény minden kímélet nélküli alkalmazása a vakmerő felfolyamodások s felebbezések irányában; stb. stb. ily s hason rendeletek néhány évre elégségesek lennének, hogy a hiányos eljárás legfőbb panaszait megszüntessék. Ily reform csak néhány heti munkát igénylett volna, ide számítva az or. gyűlési keresztülvitelét is, s így azt már hóna-