Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 94. szám

390 polgárok keblében, annál kevésbbó lesznek pedig arra hivatva, hogy bármily alkotmányos törvényhozás bár ideiglen oly törvényeket fentartani ügyekezzék, melynek a lefolyt években annyi személy- és vagyonbiztonság csaknem büntetlenül ejtetett áldozatul, miután a fölül őrködni köteles absolut főhatóságok inkább azt tűzték ki vala czélul, hogy a jogtiprás és erőszak által a hnzai törvények és joguralom iránti rokonszenv a nemzet fiaiból merőben kiirtassék s valamint egyesek ugy az egész nemzet a jog eljátszás örvényébe sülyesztve, csak a fenálló önkényes uralomnak legyen kénytelen hódolni, ekként lehetségessé vállván az, hogy a nemzet ősi jogiintézményeit elfeledve a casuistika boldogító eldorádójába örök időkre bevezetésiek, honnan aztán mint Scipio Karthágó romjairól tekinthessen vissza azon szép vidékre, melyet a nemzet ellenségei adáz kezekkel letarolva kietlen pusztává — tabula rasava— tettek, hogy azon a magyar nemzet boldogabb korszakának alapját megvethessék. Egy intő példa jelen nemzeti törvényhozásunknak, hogy gyöngédkezekkel nyúljon a nemzeti élet, ugy alkotmányos függetlenség „ne bántsd." virágjaihoz, és midőn az 1848-ki vévmányok alapján ujabb és czélszerübb törvényeket hozni van hivatva, — igen gondosau kerülje ki mindazon vészponíokat, melyek a nemzeti önállóságot és független önkormányzatot alapjaiban megrenditheték és inkább arra igyekezzék, hogy az ősi jogintézményekből még használható lételemeket megmentve, az ujabb polgárosult kor sokoldalú fejlettségéhez képest kodifikáljon minél előbb és jobban ! A mi már a kérdés alatti bűntényt illeti: csodálatos, hogy eddigelé egyik bíróság is az e részben irányadónak fölvett büntető törvénykönyv 199.§-a szerinti fogalmát tüzetesen és higgadtan meg nem fontolta, mely szerint hamis eskü által csalás bűnténye csak az által elkövethető, — ki saját ügyében a törvényszék előtt hamis esküre ajánlkozik, vagy azt valósággal le is teszi, és ez által másnak tulajdonában vagy jogaibankárt okoz. — Miként következik tehát az, hogy valaki egy idegen ügyben mint tömeggondnok felperes által föesküre bocsáttatván, — azt tudtára és emlékezetére szabadon le is teheti, hogy ezen főeskü által a fenébb jelzett csalás bűntényét kövesse el, — sőt még egy ily bűntény kísérletéről sem lehet szó, és legfőlebb a 197-ik §. átalános fogalma alá lehetne egy ily esetet vonni, — ugy de akkor nem a hamis eskü saját ügyben, hanem másnak csalfa elóterjesztvénynyel vagy cselelekvénynyel tévútra vezetése lenne mint irányadó ténykörülmény szigorúan bebizonyítandó, Hogy pedig a jelen esetben tomeggondnok P. I. azon neki ítélt főesküt nem saját ügyében, hanem egy általa képviselt hagyatéknak érdekében volt jogosult és köteles elfogadni és letenni, ezen körülmény tekintettel az eskü szövegében előforduló tudtomra és emlékezetemre hozzalékra, önkint arra mutat, hogy a tömeggondnok másnak ügyében tette le azon főesküt és mint ilyen bűnvádi kereset alá nem vonható, — kivévén azon esetet, ha ezen fogalomtól eltérve máskint követett volna — el valamely csalást, mi azonban ellene tüzetesen bebizonyítandó lenne; a miért is megvagyunk győződve arról hogy valamint eddig főleg a kir. itélő tábla ezen ügyállását igen helyesen fogta fel, ugy ezután is bármely részrehajlatlan és igazságos törvényszék ezen ügyet máskínt nem foghatja fel, — mint hogy tárgyilagos tétiyálladék hiányában minden további vizsgálat jogosan megszüntetendő lesz. Mint értesülünk P. I. ezen tárgyban a legfőbb törvényszék biróküldési törvényellenes intézkedése ellen, a magyar kir. igazságügyérséghez szándékszik folyamodni azon kéréssel, hogy ezen hiányosan tárgyalt kérdés ujabb tanácskozás alá vétessék, és a kir. itélő tábla által jogérvényesen kiküldött maroszéki id. törvényszék ezen bűnügy teljes keresztül-vitelére meghagyassák, — mely eljárásnak további eredményét később közlendem. Egy székely. Hivatalos tudnivaló. A főmlgu hétszem. tábla I. tanácsában decz. 4-én s a következő napokon előadatnak: Zachariás Gergely, özv. Czinkás Józsefné e- becsületsértés. — Szauter Miklós, Deutsch F. János e. 1168 frt. 66 kr. — B. Podmaniczky Ármin mint a gf. Keglevich nőágbeli család meghatalmazottja, Horváth Ferencz s társai e. 30335 frt. 99 kr. — Lisziák Ferencz, Rajkay Ignácz s neje e. egy bútorzat vagy annak becsértéke. — Özv. Kováts Máténé, Vidakovits János e. ingatlanságok iránt. — Badrlicza Páva, Naragyanin Brankó e. 630 frt. hagyomány. — Weisz József, Groschmidt Antal s társa e. 98 frt. 50 kr. — Visztritz Antal s Margit, Pölcz Mátyás s Antal e. Örökösödés. — Özv. Mözy Johanna, Staits Miklós e. igény. Elő: D i m i t s ktb. Wolf Bernát, Kozalek Glazer Rézi e. 49 frt. 96 kr. — A közalapítványi czeglédi uradalom, Hof Márton s többek e. három rendbeli haszonbéri tartozás. — Klein Lajos, Bottenstein Dávid s Jakab e. 153 frt. 68 kr. — Páslek József közgyám, Stern Mór e. 262 frt. 50 kr. — Spitz Henrik s társa, Rozenberg Izrael s neje e. 300 frt. — Brodnyánszky Zsuzsanna, Brodnyánszky András e. 439 frt. — Guzmiís István, Hatsek Mór e. 223 frt. 73 kr. — Muntyán Péter, Gutuj János e. 40 frt. Rúzsa Imre, Kováts István e. 63 ft. Elő: Osváld kt. titkár. Politzer Mór, br. Seckendorf Oszkár s neje e. 1500 frt. — Nitsch János György, Brener Márton e. 306 frt. 71 kr. — Bródy Mózes, Fried Ignácz e. 314 frt. 16 kr. — Mauthner Antal, Skultéty Ede e. 2679 frt. 27 kr. — Höffinger Ida, Veltz Teréz e. becsületsértés. — Özv. Fazekas Jánosné, Balogh Józsefe, gyermektartás, — Schlesinger Hermann, Mészöly Lajos e. 500 frt. — Gengel Ferencz, Róth Mór e. számadás hiányolása. — Fischer Gusztáv, Bodánszky Lipót e. 40 frt. 10 kr. — Tauber Sebestyén, Lichtl Jozefa e. sommás visszahelyezés. — Bánóczky Eva, Szelke Kristófé 85 frt. 67 kr — Mészáros Ferencz, Otott Imre s neje e. 52 ft. 46. kr. Elő: Marschalkó ktb. Sréter Lajos, néhai id. Sréter László hagyatéki tömege iránt. Fischer Ferencz, Schlezinger Dávid e. adósság. Fisch Hermann, Grosz Lajos e. hasonló. Mellinger Hermann, Csák Ferencz e. hasonló. Ferenczy Pál, Altmann Sámuel e. hasonló. Ambrus Mihály, Baranyay Dávid e. újított per. Scotti Bertalanné, Berger Miksa e. adósság. Czik Jakab, Ajtay Dávid e. hasonló. Strensz Zsófia, Klein Jakab e. bekeblezés érvénytelenítése. Dékány Imre, Kiss Kristina e. örökösödés. Wagner Anna, Diczgen József e. adósság. Elő: Tölgyessy ktb. Gf. Pongrácz Arnold, hg. Windischgrátz Alfréd s többek e. a korlátkői uradalom l0/36 részének kiváltása. Matejkó Skultéti Anna, Hanzely József e. ingatlanság kiadatása stb. Glonek József, NagyBabrócz és Nádasd községek e. 218 frt. 57% kr. Fippner Emma, Moravcsik Jakab s Klára e. haszonbér. Smrzik Anna, Tapolcsányi Anna e. telekkönyv. Özv. Sponcz Amália, Führer Sándor e. egy gyalog ösvényhasználatának megszüntetése. Kleiny Janka s Róza, Bendik Mihály s társai ellen kártérités. Minczér János, Vallus Jánosné e. 400 frt. A temesvári pénzügyészség, Bugarin András s társai e. 1459 frt. 635/IO kr. Kosztelny János, Kosztelny Katalin s társai e. kisebb hatalmaskodás. Elő: Bcrnolák, ktb. Felelős szerkesztő és kifutó-tulajdonos SZOKÓ LA Y ISTVÁN. Fest, 1867. [\y /malotl K o c s t S á nd o T által. (Ériíóvy, UtJgvc.y és (\ocs\ nyomdájában.) Hní-piacz es al-dvnasor sarltan i>. si