Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)
1867 / 94. szám
Pest, 1807. péntek decz. 0. ÍÍ4. szám. Kilenezedik évíolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Nyilt levél.— Igazs. perrend javaslat IV. Nyílt levél Szokolay István árhoz. Ön a „Törvényszéki Csarnok'1 f. é. nov. 29-én kiadott 92-ik számában, a főczikkhez csatolt csillag alatt, egy czikkre hivatkozólag, mely az „Esti Lap" hasábjain jelent meg, s a melyben Ön eljárása a eritica terén rakonczátlankodásnak neveztetik, — azt mondja: ,,oly ministerialis terminológia, melynek olvasásánál egy Horváth Boldizsárnak pirulnia kellene. E megjegyzés azon feltevésből látszik kiindulni: mintha az ,,Esti Lap" most érintett czikke tőlem, vagy sugalmaim folytán eredt volna. Ennek ellenében kénytelen vagyok kijelenteni: hogy az érintett czikkel egyáltaljában semmi solidaritásban nem állok, arra sem közvetlen, sem közvetett befolyásom nem volt, sőt szerzőjét sem tudom. Ha kell nyilatkoznom: megteszem azt a magam, vagy a vezetésem alatti igazságügyministerium nevében nyilt sisak alatt; de mióta a kormány tagja vagyok, egyetlen egy czikk sem jelent meg eljárásom védelmére, a melyre impulsust vagy befolyást gyakoroltam, vagy a melyről csak tudomásom is lett volna. Valamint azonban Ont a birálatban nem akadályozhatom, s még akkor sem akadályoznám, ha erre feljogosítva volnék : szintoly kevéssé van jogom elzárni a nyilvánosság sorompóit azok előtt is, a kik az Önével ellenkező nézetben vannak. Az ügy, a melyet képviselek, nem az én ügyem, hanem az országé; ahoz joga van'mindenkinek hozzászólani, s nagy elfogultság volna azt hinni: hogy mások nem lehetnek a ministerrel egy véleményben, s hogy minden czikk , mely a megtámadott minister védelmére kel, szükségképen a minister vagy megbízottja tollából eredt. Nyugodtan tűrök minden bírálatot, ha az még oly éles vagy méltatlan volna is, sőt a szenvedély mentes bírálatot őszinte köszönettel fogadom; de ugy hiszem a eriticus sem követelhet oly kiváltságot, hogy az ellenbirálat alól felmentve legyen. Egyébiránt, ha Ön bármely czikk miatt sértve érzi magát, szabadságában áll az illetőktől elégtételt követelni; de hogy engem tegyen felelőssé oly dologért, a miről még csak tudomásom sincs : ez ellen egyszer mindenkorra tiltakoznom kell. Bizom Ön lovagiasságában, hogy e nyilatkozatomat közölni fogja ugyanazon lap hasábjain, a melyben ön a helytelen gyanúnak irányomban helyt adott. Kelt Pesten 1867. évi nov. 30-án. Horváth Boldizsár s. k. Midőn a fentebbiekben igazságügyrainisterünk minden solidaritást megtagad azon ,E s t i La p' féle czikkektől, melyek tudományos érvek helyett egyedül elferditésekre , piszkoló - ! Hamis eskü általi csalás (Vége.J— Hivatalos tudnivaló. dásokra és személyeskedésekre fektetvék — ezzel nem nekünk, hanem önmagának s hivatásának válik becsületére. — Midőn azonban kinyilatkoztatjuk, mikép sohasem hittük, hogy azon czikkek a minister ur tollából vagy sugalmazásából eredhetéuek; egyszersmind csudálkozásunkat kell kifejeznünk, hogyan lehető az, hogy egy parliamentáris minister alárendelt hivatalnokai, kiket a közvélemény azon czikkek szerzőiül bélyegezett, az ő codificationalis eljárásának védelmét odáig terjeszthessék, hogy annak eritikai, szaktudományi birálását, mint vétkeset a közvádlónak denunciálják — ha a minister helyeslésére, elnézésére nem számithatának, vagy legalább rosszallását nem feltételezheték — ? — Egyszersmind tiltakozunk azon ministeri feltevés lehetősége ellen, mintha, mi, — kik a divatos jargon szerint csak kritikát űzünk, az ellenkritikát nem türhetnők. Mert nemcsak nem adtuk soha jelét, mintha mi az ellenvéleményt nem türhetnők, sőt egyszer mindenkorra mi is kimondjuk, mikép az eszmecserét, a szabad vélemény küzdelmet a szabadság, szabadelvüség valódi bölcsőjéül tekintjük, mi tehát szabadsági elveinkkel teljes összhangzásban van. Tiltakozunk azonban az ellen, hogy ellenvélemény s kritikának oly czikkek tekintethessenek, melyek a tárgyhoz nem is közeikének, melyik tárgyilagos vitatást legkevésbbé sem tartalmaznak, hanem e helyett csupán piszkolódásokkal, személyeskedésekkel vannak telve, melyekre csak a zsoldosok lehetnek képesek. Ha az igazságügyministerium egyénei azon állitásunk ellenében, hogy közel egy év múlik el a nélkül, hogy az igazságszolgáltalás legégetőbb bajai enyhítésére bármi is történt volna, tényeket állitottak volna, melyek az ellenkezőt igazolhaták ; ha kimutattatik, hogy a minister a codificatió vezetésére s kezelésére oly egyéneket állított, kik ezen hivatásnak képesek megfelelni: tehát, hogy azon perrendtartási mű, mely kezeik közül került ki alapos és helyes, és olyan, melyet az alsóházi bizottmánynak elejétől úgyszólván végéig gyökeresen át nem kellett alakítani, el nem kellett vetni stb. — ily czáfolatban igen is elismernők az ellenkritikát s annak hódolnunk kellene. Mig azonban — mint eddig történt — senki sem akad ki a ministerium mukálata mellett lándzsát törve, a tudomány s európai codificatió szabályaiból, tapasztalataiból meritett érveinket — a tudomány ellenérveivel czáfolná, — mig azokra csak személyeskedések felelnek, — ezektől az ellenkritika s ellenvélemény nevét kereken meg kell tagadnunk. — Szokolay IstvánAz igazságügyi perrend-tervezet el nem fogadhatása. IV. Nagy fontosságot kell tulajdonitanunk azon már érintett ténykörülménynek, hogy a nagyobb politikai mozgalmakban az államférfiak s törvényhozók figyelme, s gondoskodása különösen a bírósági intézmény átalakítására szokott irányulni, hogy a gyökeres politikai reformok s a bírósági reformok közt legerősebb solidaritas legerősebb kapcsolat létezik. Fontosnak tartjuk ezt azért is, mert a megrázkódtatóbb politikai átmeneteknél kimaradhatlan, hogy a polgároknál a jog s törvény körüli fogalmak kisebb nagyobb mértékbenmegnezavarodj inak,hogy a törvényesség és honpolgári loyalitás közti kapocs meg 94