Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 92. szám

382 Erre vonatkozólag szerzőnek további észrevételei következőkép hangzanak: „A javaslat 60. §. 6. pont. összegre való tekintet nélküli követelésekről szól. Itt az onnan eredhető kételyt emelvén ki, mert nem világosan pénzbeli követelés említtetik, megjegyzi, mikép ,K ö v e t e 1 é s n e k- szoktunk nevezni mindent, mit követelünk, akár legyen az pénz, akár más dolog. Igaz ugyan hogy a javaslat e. pontjában összeg említtetik, ez alatt pedig pénzt értünk, de hány ember van, ki a birkák számát is összegnek tartja! Mennyi zavar támadhat majd ha mindenféle jószágra nézve, mit számlálni lehet, a soramás eljárás okmányszerüleg kiköttetik és sommás perek inditatnak, melyeket ez uton alaposan tárgyalni s megitélni lehetetlen. De — folytatja — ha a pénzbeli iránt nem lenne is kétely, kérdés : váljon az összegre s jogalapra nem tekintve, minden pénzbeli követelés sommás eljárás alá tartozik-e; ha az okmányszerüleg kiköttetett? Ha nem kell minden pénzbeli követelést ide érteni: akkor nem tudjuk, nem látjuk, melyek a kivételek. Ha pedig minden pénzbeli követelést ide kell érteni, akkor sajnálatomat kell kifejeznem a. törvény ily széles kiterjesztése felett." (lap. 43.) A jogbiztonság érdekében tehát azt sürgeti törvényileg kimondatni, hogy a törvényben világosan meghatározott eseten kivül a felek magokat a sommás eljárásnak s bíróságnak alá nem kötelezhetik. „A törvényhozásnak — mond — kötelessége gondoskodni arról, hogy a törvény éles fegyverét, nem ismerő együgyű ember meg ne vagdalhassa magát, s ne legyen kitéve az ügyes gonoszszivüségnek áldozatul" (45. lap.) A 60. §. c. pontjánál, mely a két éves kamatokat, életjáradékot stb. határozatlan összegig sommás eljárás alá sorolja, szinte azt mutatja ki, hogy a jelenleg érvényes törvények jobbak, kielégítőbbek, mert ezek a főkötelezettség kifogásolásánál megengedik, hogy az elutasított felperes rendes per uton érvényesíthesse mind fő mind járuléki követelését, mit a javaslat szerint nem tehet, mely szerint t. i. felperes azon bosszantó kényszerűségre van kár hoztatva (46. I.) hogy a kifogásolás folytán járuléki keresetével el utasitatván, a főkötelezettség iránt rendes pert kell kezdenie, s azt megnyerve a járulék iránt elvesztett perét meg kell ujittania. A két évnél nem régibb bér s haszonbéri keresetek átalában soramás eljárás alá soroltatván, (60. §. d.), ha a beforditások meg voltak engedve, tehát a haszonbérbőli levonások lehetővé téve, s viszonos összeszámítások történnek, méltán kérdi szerzőnk: váljon nagy bérletek, illetőleg haszonbérletek mellett, ugy a bérbeadó vagy bérlő elleni kártalanítási (60. §. g.) kereseteknél is előfordulható s ezrekre menő összeszámítások szintén a sommás bíróság elé fognak tartozni? Ily perben lehetséges, hogy öt száz tanút kell kihallgatni, az okiratok száma ezrekre mehet aztán ez sommás eljárás, az ilyen ügyet sommás biróság intézze el ? (47.1.) Es a mi talán még több, az ily ügyletekre vonatkozó betáblázott szerződések sem vétetvén ki a javaslat által, következik, hogy sommás bíróságok telekkönyvi jogok felett is bíráskodhatnának, mit alig lehetne helyeselni (51. 1.) — Az elhamarkodásnak, kellő megfontolás hiányának ezen s több más tényei elősorolása után szerzőnk azon kivánatot tolmácsolja: vajha gondoskodtak volna oly kimerítő szabályzatról, mely a bérlet - s haszonbérletből keletkező perlekedésről, a felmondási s bérlemény visszabocsátási eljárásról tüzetes szabályokat tartalmazott volna — azon kiváló fontosságnál fogva, melylyel ezen ügyletek — különösen hazánkban ujabb jogi átalakulás s gazdászati kifejlődés következtében birnak. (50 1.) Figyelemre méltók szerzőnk azon alapos észrevételei is, melyeket a min. javaslatnak, a mezei rendőri esetekkel foglalkozó részére tesz - itten is kirivó elhamarkodás tényét tüntetvén fel, midőn kimutatja, hogy a mezei rendőri eljárás valódi értelmét és szellemét a javaslat készitői fel sem fogták. Mert a javaslat szerint ezen rendőri esetekre vonatkozó biraskodás s eljárás tisztán polgárjoginak tekintetik s mint ilyen szabályoztatik ; mig ellenben az itt kezdeményező s most még érvényben levő törvényhozásunk ezen ügyeket mindig fenyitőknek, eljárásukat is tehát szinte fenyitőjoginak tekintette, mint kell is hogy tekintessék. ,,A fenálló törvény és a javaslat között — mond az 52. lapon — nagyon is kirivó különbség az, mikép a fenáltó törvény szerint a biróság a netalán szükséges tiszti vizsgálatot is teljesítheti (1840. IX. t. cz. 4. §•) nemcsak a kár mennyiségét bírálja s ítéli meg, hanem büntetést is szabhat, mi a kár másodszori megvételében, vagy egyébkénti pénzbeli fenyítésben, testi büntetésben, és fogságban is szabathatik (1840 : IX. 4. 6. 8. 9. stb. §§.) Es ezt bővebben is indokolja és kifejti. — „Az 1840: IX. t. czikkben egyetlen egy eset 9Íucs mely.re azt lehetne ráfogni, hogy abban az eljárás polgári birósági. A legcsekélyebb mulasztás, a legkisebb fokú gondatlanság, mely mezei kárt okozott, mindig kihágás marad, s a tiszta igazságszolgáltatási fogalom szerint fenyítő eljárásra tartozik. Azért a felügyelés s bíráskodás megyékben a szolgabirák, városokban a kapitányság tiszti kötelességévé tétetett (3. §) mert a szolgabirák nemcsak polgári hanem fenyítő hátóságot is képeznek. Ha tehát — mond — a törvényhozás polgárjogi eljárást czélozott volna, akkor azt városokban nem a kapitányra, hanem a városi szóbeli bíróságra bizta volna. (53. 1.) Nagyobb bizonyságul hivathozik még Pázmándy Dienesnek az 1840. mart. 12 az országos ülésben tartott beszédjére is, melyben a kérdésben forgó mezei rendőri esetek világosan a mezei rend elleni vétségeknek neveztetnek, és azok politikai uton megfenyitendőknek állíttatnak. (54. lap) Végre kiemelvén, mikép hazánkban a későbbi törvényhozások is ezen rendőri ügyekel oly fontosaknak tekintették, hogy azok mindig fenyítő jogi értelemben vétettek, szerzőnk így szól: „Nagyon röstellem, de ki kell mondanom, miként a miniteri javaslatban itt nem haladást, hanem visszaesést látok. Az 1840: IX t. c z i k k e t átvizsgálni, röviden javítani, de nem megrontani kellett volna! (56.1.) Végre miután a min. javaslatnak még több más gyöngéit elősorolja, melyek az elhamarkodásnak s hiányosságnak mindannyi jelenségeiül szolgálnak, s miután kiemeli, hogy a javaslat teljes perrendtartás akar lenni; egy teljes perrendnek pedig különös szabályokat kellene tartalmaznia a birtok rend fentartása által szükségelte kivételes eljárásra nézve — milyenek pedig a min. javaslatban nem léteznek (58. 1.) — szerzőnk a sommás eljárás alá tartozó esetek szabályai körüli vizsgálódásait következő szavakkal fejezi be: „Azért ismételve oda nyilatkozom, tanácsosabb lesz e tekintetben a fenálló törvény mellett a mélyebben átgondolt rendszeres (codificationalis) munkálatok elkészültéig még maradni (61. 1.) (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN, Megjelen e lap hetenkint kétszer - kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidék-e egész évre 8 frt. — félévre 4 frt. negyedévre 2 íonnt ausztriai értékben. — S ze r k e s z t Ö i szálas : belváros, aldunasor és kalap-utcza szögletén 1-ső száma. fest, 1867. Nyomatott K o c * i a" ndoT által, (mrkötf, tittigícly és Kocsi nyomdajahan. j Hm-piaci es ai-