Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 92. szám

381 vezet nélkül, hanem épen ellenkezőleg a bírósági rendszert vették reform alá mi ndenenek elótt, a perrendi mun kálat elnapo1 ásá v a 1. Mi közel egy századdal vagyunk öregebbek, és az államférfiúi képzettség, s törvényhozói bölcsesség azon fokán sem állunk még, melyen a fr. constituante tagjai diszlettek Codificátoraink még annyira sem haladtak elóre hogy ismeretesek lennének előttük azon codificatiónalis kiindulási szempontok, melyek már a mult században, mint egyedül helyesek, s alaposak voltak elismerve. Ezen tanúságokat azonban nemcsak a páratlan, nagyszerű s dicső 1789-i hanem a későbbi, nevezetesen az 1848-i nagy nemzeti mozgalmak is, — és nemcsak a Franczia, hanem a többi államok mozgdmai is összhangzólag állítják élőnkbe. így a német államok legújabb jogtörténelme. Midőu 1848-ban a nyugoteurópai szabadságlendület a német sürü, lassú vért is mozgásba hozta, midőn a politikai szabadság magasb érzülete itt is hevülni kezdett, midőn a német nemzetgyűlés a hires ,Grr undre ch te' féle chartát szinte szentesitette — ebben a bírósági rendszer szabadabb, korszerűbb alapelvei szinte és pedig kitűnő helyet foglaltak el.9) Az oly jogosult — bár máig sem kielégített, politikai vágyak mellett legelső helyen állottak a bírósági szervezet reformelvei — tanúságául, mikép itt is a legkiválóbb fontosság mindenek előtt nem a törvénykezési eljárás — hanem a bírósági rendszer elveinek tulajdonitatott. Ugyanezen irányban azon törvényhozási mozzanatok, melyek a ,Grundrechte' féle charta alapján az egyes német államokban, Porosz, Bajor, Szászországban, Austriában, Hanovérában stb. előtűntek, s melyeket részletesebben jelen codiflcatiónalis tanulmányaink további folyamában fogunk megismertetni, mind legelőször is a bírósági szervezet reformjára intéztettek, és pedig vagy külön magokban önállóan vagy akkép, hogy az eljárási reform csak után következett. Épen ezen példát mutatja ismét Francziaország 1848ban is, épen ugy, mint 1789-ben. A februári forradalom legelső napjaiban újra nem a törvénykezési, hanem a bírósági rendszer reformja foglalkoztatta legelőször is az újra, annyi hő óhajtásoknak megfelelőlegismét életre jött respublicát. A kormány már mart. 2 án egy bizottmányt nevezett ki, 1") azon feladattal, hogy egy uj bírósági rendszer javaslatát dolgozza ki. Ennek nevében s megbizatásában a jeles Cremieux dolgozta ki ezen tervezetet, mely 1848. július havában az alkotmányozó nemzetgyűlés elébe terjesztetett.11) 9) Ilyenek: a patrimonialis hatóság eltörlése (§ 41.) minden kivételes bíróság megszüntetése (42. §.) a kiváltságos bírói illetőség eltávolítása (43- §.) szakiigyekben szakbiróságok válassthatása (45. §•), a bíróságnak a közigazgatás kezelésetőli elválasztatása (§. 48.), külön törvényszékek a közigazgatás s bíróságok közötti összeütközések eldöntésére; a közigazgatási bíráskodás megszüntetése (§. 49.) 10) Ezen bizottmány tagjai voltak : Martin, Cormenin államtanácsos, Isambert semmitőszéki tanácsos , J u 1 e s F a rreanagy hirü ügyvéd, Nachet fő államügyész, Portalis semmit, elnök, Landrin , B a r o ch e később minister, L i o n v i 11 e ügyvéd , H e 1 i e a jeles jogtudós s iró, V a 1 e 11 e párisi jogtanár, és Peaugeraz államtanácstól. ") Áll 114. czikkből. Kitűnőbb reformjai, bogy az első fokú s feltörvén yszékek számát tetemcsen leszállította, mi jövő codiíicaÉs ezen tény nagy jelentőségét különösen kiemeli azon körülmény, mikép a törvénykezés Francziaországban nemcsak a mult században, hanem a code d. proced. után sem olyan, hogy kirivó hiányokat, igen nagy hátrányokat fel ne mutatna. Nem rég egy jeles fr. törvényszéki elnök 12) tüzetesen kifejtette: hogy a fr. perrend (1806-i) azon törvénykönyvek közé nem sorolható, melyek a törvényhozás bölcsességéről tanúskodhatnak. „Az — mondja — a chikane valódi eszköze, melynek hosszas s költséges formaságai a perlekedést majdnem eltürhetlenné teszik. Az nincs többé összhangzásban az ujabbkor szokásaival és szükségleteivel." — Ezen nézetet több más fr. jogtudósok is osztják.33) Es mégis 1848-ban ismét nem ezen oly hiányos eljárási szabályzat, hanem a bir. szervezet vétetett reform alá, általunk védett fentebbi codif. irány elv ujabb bizonyítékául. — Vajha tanulnának az illetők ily nyomatékos külföldi példák után ! Jogirodalmi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta D i e 11 i c h Ignácz jogtudor köz- s váltóügyvéd I. Fúzet. Pécs 1867. — 63. lap. —- (Árát nem tudjuk.) TJeber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilproces-Ordnung für Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. (Folytatás.) A sommás eljárásról levén szó Dietrich ur alapos kritrika alá veszi azon egyes szabályokat, melyek a min. javaslatban arra vonatkoznak. A javaslat 60. §. elősorolja azon eseteket, melyek a sommás eljárás alá tartoznak, és bevezetésében azon átalános szabályt állítja fel: „m iszerint sommás eljárásnak van helye átalában oly ügyekben, melyek az illetőségi szabályok szerint különügybirósághoz utasítva nincsene k." — Ellenben a javaslat 8. §. igy szóll: „Az 1. §-ban 1. a 2. a. és 3. a. alatt emiitett bíróságok a 60. §. szerint a sommás eljáráshoz utasított perekben ítélnek. Minden egyéb ügyek aze1sŐfo 1 y a m odási törvényszékek hatósága alá tartoznak." Erre megjegyzi szerzőnk : „Ezekből aztán mondja meg valaki mi tartozik a sommás, mi tartozik a rendes eljárásra, a sommás vagy a rendes, azaz az egyes vagy a társas biróságok elé! A 60. §. szerint az a szabály, hogy a mi nincs az ügybirós ághoz utasitva, abban sommás eljárásnak van helye,a 8. § szerint pedig az a szabály, hogy a mi nincs a sommás bírósághoz utasitva, az a rendes birósághoz, vagy is a törvényszékekhez tartozik." (40. lap ) Mily szomorú jelenségei az elhamarkodásnak, a rögtönzésnek, mely a min. javaslat készítésén vörös fonalkint húzódik keresztül. ti ónk számára is fontos körülmény; továbbá a békebiróságok illetőségét nevezetesen kiterjesztette; ajuryDévsoralakitásánaklegszabadabb eszközlése; az első tszékek illetősége kezdete 1500 ftra emeltetett s azért a felebbezés minden Ítélete ellen megengedte' tett. — Ezt átdolgozva Marié minister ujabb alakban azon év oct. havában előterjesztette. 12)Croze. Recueildel'academie delegislation de Toulouse 1862. pag. 200. Ezen szakférfiú az 1806-i perrendet szinte elhamarkodásról vádolja. ") így L a v i e 11 e : Etudes surla proced. civile Paris 1862.