Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 92. szám

Pest, 1N(Í7. péntek nov. 29. 02. szám. KiJenezedik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSATOK, Tartalom: Igaza, perrend javaslat III. — Jogirodalmi szemle (Folyt.) Az igazságügyi perrend-tervezet el nem fogadhatása. III. Korunk legjelesb jogtudósai s államférfiai mint láttuk — a mellett nyilatkoznak, hogy a törvénykezési rendszerben a bírósági szervezet bir legnagyobb fontossággal, hogy a nélkül a törvénykezési reformok kellő sikerre el nem vezethetnek, tehát hogy a bírósági rendszer szabadelvű átalakításának a törvénykezési reformok közt legelső helyen kell állani. Természetes tehát, hogy ugyanezen irányban működtek s alakultak a nyugot európai codificatiók is, melyek t. i. nem a tudománynak ellenére, hanem segélyével szoktak kidolgoztatni ; melyek nem mellőzik ugyan a joggyakorlat tanúságait, de mindenekfelett a tudomány vivmányaialapján készíttetnek. Tnnen van, miképaz ujabbkor elóhaladottabb codificatiójainak ebbeli adatai, az érintett s mindenütt átalánosan nralkodó irány kifolyásai levén, mindannyi vádat, s elmarasztaló ítéletet képeznek igazságügy ministeriumunk, s az alsóházi bizottmány jelenlegi eljárása ellen, mely a tudomány vívmányait megvetette, s az átalános codif. gyakorlat példáit nem követte.1) Mert az annyira előhaladt európai codificatiók mind ') Jelen czikk sorozatunk, mely a ministeri codiíicatio alaptalanságát s fentarthatlanságát ujabb oldalról fejtegeti, a kormány közegek legfiatalabbika s legkissebbikének az „Esti Lapnak" tetszését meg nem nyerhette (lásd nov. 25-ik számát). Ertjük s nem csodáljuk. Hogyan lenne kellemetes annak s ministerialis czikkezőinek, midőn uraiknak, kiknek szolgálnak, baklövéseik deritetnek fel. Aggódnak, hogy ily baklövések táreza változást is eredményezhetnek, mi megfosztaná őket a koncztól. melyet most élveznek. — Azért nem csodáljuk kifejezéseiket sem, melyek bármely szabadelvű, alkotmányos életnek szégyenére válnának. — Egy — nyilvánosságnak — tehát korlátlan kritikának átadott munkálat bírálatát— bármily éles is az — rakonezátlankodásnak nevezni, oly ministerialis terminológia, melynek olvasásánál egy Horváth Boldizsárnak pirulnia kellene. — Még jobban kellene azonban pirulnia, hogy javaslata ürügyét felhasználva, akadnak kik elég aljasak bennünketannak legkomolyabb, legrészrehajlatlanabb, számos jogtudós általosztotta helyeselt kritikájáért a közv ádlónak denunciálni, arra annak figyelmét felhívni, ugy szólván azt egyenesen ellenünk provocalni. Mi Bach alatt is húztuk a szakirodalom nehéz igáját s usjy tudjuk, hogy akkor csak a szentesitett törvények s intézmények szabadabb kritikája járt no hézségekkel. Most azonban — aparliamentáris rendszer alatt — még az eiubryob.in létező kormány javaslatok kritikája semtüretnék el, — azértis perrel fenyegethetnek? Dicső egy állapot! valóban sokra vittük. — A dolog érdemét a codifieatiót illetőleg, természetes, hogy a Marezius. 15. egykori szerkesztőjével, ki mo3t báró Wcnkbeim, vagy nem tudjuk kinek szolgalatjába állott, komoly vitába nem bocsátkozhatunk, mert ő s ugy látszik czikkezőjei is ahhoz annyit értenek, mint hajdú a harangöntédiez ; miért szorítkozunk azon irányból indulnak ki; hogy a bírósági reform nélkül törvénykezési reform nem is képzelhető, de legkevesbbé sem eszközölhető sikeresen. csak némely tévedései, s elferditései felvilágosítására. Ily elferdités egyszersmind tudatlanság azon állitása, mintha, mi azzal vádolnok a ministert, hogy a jót — t. i. a bizottmány módosításait — elfogadja. Először mi ezzel egy szóval sem vádoltuk a ministert ezt czikkjeinkben nem is érintettük; de arról nem is lehet szó, mert az átdolgozott javaslatnak nem a minister, hanem az or. gyűlés általi elfogadtatása fogja csak a kérdést képezhetni. — Még nagyobb koholmány mintha mi c s a k most léptünk volna fel a minister munkálata ellen; midőn t. közönségünk jól tudja, hogy mi már mártius óta folytonos kritikát folytatunk ellene, s ily czikjeink maga a javaslat ellen már a nyár folyamán is jelentek meg, melyeknek keserű izét az illetők ma is erezik. — Továbbá az E s t i Lap a Törv. Csarnokot ellenzéki lapnak nevezi, s még is elég naiv attól azt követelni, hogy a ministeri javaslatnál jobbat állítson elő. Furcsa fogalom az ellenzékről. Az igaz jó lenne az arra, hogy a sok 3—4 ezer frtos minist, hivatalnokok még többet pihenhessenek és sétálhassanak. Kölönben lapunk tartalmának meghazudtolása lenne kétségbe vonni, hogy mi positiv javaslatokkal felléptünk. — Az előfizetés hajhászására vonatkozó azon állitása. hogy mi az ismeretes Curiai czikkünketazév végén adtuk, valóban szemtelen koholmány, mert mindenki tudja, hogy az uj év elején jelent meg, midőn az előfi. hajhászás ideje már lejárt. — Különben ezen o d i o s u s cnria — ügyet illetőleg kimondjuk, mikép az illetők szégyenülhetnék, hogy egy minist, munkálat kritika olleni védelmére nem tudnak több és erősebb érvet előállittani, mint minap a P. Naplóban a hét alvó szenteket, vakandokokat, yorksehirei disznókat s más egyébb piszkosságokat — most pedig a tárgyhoz legkevesebbé sem tartozó Curiai esetet — melyre mi megszégyenülve sohasem fogunk visszagondolni, — már azért sem, mert mi voltunk elég bátrak ezen igen kényes ügyet először szőnyegre hozni, mi már eddig is több jelentékeny államférfi, sőt egyes hatóságok felszólalását is eredményezte. Azonban azokhoz, mik eddig is ezen eset felvilágosítására közöltettek, még hozzá kell adnunk azt, hogy a visszavonás kényszerűségébe nem jutunk, ha arra akornaánypárt bizonyos szóvivőinek aljassága nem kényszerít. Értik mi ez : aljasság? minek törtétjetét ha kell majd bővebben is előadandjuk. — Az ,Esti Lap' azon malitiosus állítására, hogy a sajtó perekbeni elitélteté.s már nem hozhat babérokat mert esküdtszék ítél — az a megjegyzésünk; hogy nem ez képezi a különbséget, hanem az, hogy most jury létezvén annak ügyünket nyugodtan alávethetnők, mit a folyó év elején létezett bitóságaink irány iban h-gtávolabbról sem teheténk. Mert ha DeákFerencz azon állítólagos — curiai esetünkre vonatkozó szavait: „Nincs biróság mely azért el ne ítélné'- - csak a hazánkban akkor létezett bíróságokra értette — teljesen igaza volt; miután képzelhetlen, hogy a Curia saját megtámadta tása ügyében az illet őt el ne marasztalja Ha azonban Deák F. ur azt máskép értette, akkor arra más feleletet kénytelenitetnénk adni. — iránta bármily tisztelettel viseltessünk is. 92