Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 90. szám

373 széke ezen illetéktelen helyzetben hallgatag megerősíttetett, mely már néhai törvényszék nem is késett illetéktelen befolyását végletekig felhasználni, csak hogy alperes polgári szabadságára s vagyoni viszonyaira nézve a legnyomasztóbb hatást gyakorolva isten és világ előtt pellengérre állithassa. Az illetéktelen Kolozsmegyei volt id. törvényszék 1 - 62. jul. 9. 2275. sz. a. kelt végzésével a fenebbi főeskü letételére ugyan 1862. aug. 28-át tűzte ki;—ezen tárgyalási napon alperes — bárha előhaladott korára, rnngyar nemesi birtokos hazafi állására és gyöngélkedő egészségére tekintettel a hozzá legközelebb eső Bilaki egyesbiróságnak megtalálását kérte vala, de ezen kérése minden sürgetése daczára mindeddig el nem láttatott — kénytelen volt Kolozsvárt megjelenni s ezen főesküt vallásos hittel és tiszta meggyőződéssel ünnepélyesen letenni; — mely eskütétel alig történt meg, alperes ellen ugylátszik némely akkori birák, a felperesi ügyvéd bejelentésére, azonnal a nem bizonyolt s csak az állítólagos hamis eskü ürügye alatt a bűnvádi keresetet megindították s ez által mint büntető bíróság egy ujabb illetéktelen eljárást kö vettek el, — mely különben a már megkezdett s alaptalan uralomnak volt következménye, de a mely számitólagos eljárás ellen alperes annál inkább igyekezett magát — bárha sikertelen — védeni, mert igen félt attól, nehogy fölötte a semmiként nem igazolt illetéktelen biróság könnyűszerrel elütve a port és a hamis eskü vádját reá bizonyíthatva sikerülendjen bebörtönöztetnie, s azon idő alatt feles vagyonában gondnokoskodni — hogy ne mondjam harácsolni, mely vagyoni állása alperesnek többnyire véres verejtéke után köztudatkint legalább 200,000 ftra megy, és mint gyermektelen, vagyonos magyar nemes ember méltán ki lehetett téve a boldog emlékű Bach-Schmerlig utódainak áldozatul is ejtetni. (Folyt, köv.) Jogirodalmi szemle. Magyar igazságügyi törvényhozás. Irta Dietrich I g n á c z jogtudor köz- s váltóügyvéd I. Fiizet. Pécs 1867. — 63. lap. — (Árát nem tudjuk.) Ueber den Ministerial-Entwurf einer neuen Civilproces-Ordnung fúr Ungarn, von Anton Dauscher Advocat in Pressburg 1867. — 36. lap. (Folytatás.) Az elhirtelenkedés kétségbevonhatlari bizonyítékait szolgáltatják élőnkbe a t. szerzőnek a min. javaslat eljárási szabályai s alkatrészei felett tett vizsgálódásai S nézet kifejezései is. Nevezetesen * sommás eljárásnak szabályait (58. §. — 69—81. §§.) illetőleg azon eredményre jutott, mikép a végrehajtási szabályokat nem érintve „a jelenben még fennálló törvényszerinti sommás eljárást összehasonlítvánaministeri javaslatbantervezett eljárással, az uj javaslat ne racs ak n em tökélete seb b hanem inkább kevésbbé tökelyes mint a fenálló törvény; a mi abban, elismert jó van, be un van ebben is; a pótlandó kra nézve nincs különbség; sa kihagyás tekintetében inkább az ujjavaslat az. melyen többet kellene változtatni; s hacsak a választásról lenne szó, ugytartom,jobb lenne a fenállót a mint az a gyakorlatban alkalmaztatik, megtartani!" (lap. 14.) És ennek igazolására többi közt felhozza, hogy a min. javaslat a panaszt, a keresetlevél tartalmát az idézettnek szóval is megmagyaráztatni nem rendeli; hogy a városokban a társas biróságok helyébe a biró vagy helyettese egyes bíráskodását állítja; hogy oly bizonyítékokat is megenged, melyek mellett a kereset se nem világos, se nem nyilvános; sem nyomban, sem ujabb tettekből tisztára nem hozható, a nélkül, hogy a sommás eljárás természete által igényelt korlátokat állított volna fel; hogy a pót- s becslőesküt közelebbi meghatározás s megszorítás nélkül megeugedi stb. (lap. 10-13) A rendes eljárás javaslati szabályairól szerzőnk épen oly kedvezőtlenül nyilatkozik, mint a sommás eljárás rendezéséről. A jegyzőkönyvezés ismeretes s kirivó hiányait kiemelvéD, azirásbeli eljárás rendszeréről azt jegyzi meg : hogy a min. javaslat az Írásbeli eljárást haszontalan, mondhatni, bosszantó megjelenésekkel köti össze, melyeknél az ügyvédnek fő teendője törvényszolgai munkában áll. (1. 18 ) Elősorolja mikép a peres felek vagy ügyvédeik részéről egyenként minden perben legalább 11 mond tizenegy megjelenés válhatik szükségessé (a 87. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. §§. alapján.) Azért is méltó indignatióval felkiált: „Már most azt kérdezem: va n-e az országban csak egy gyakorlatiügyvéd is, ki ennyi megjelenést helyeselne? Csak gondoljuk meg, mennyi idő megy így veszendőbe! (1. 19.) — E tárgynál a javaslat több rendbeli kirivó, mondhatjuk botrányos hiányait emeli ki, nevezetesen, hogy a perfelvételre mindenik félnek bizonyos napon s órában kell ugyan megjelenni, különben a 66. §-hoz képest fog Ítélet hozatni, mind a mellett ugyanazon 66. §-ként a kitűzött órán túl még két óráig kell várokozni! — A további periratok átadása végetti megjelenés ideje reggeli 8 órára van határozva, mind a mellett az déli 12 óráig tart (100. §.) Ily szabályok a törvénykezés érdekeinek legkevesbbé sem felelnek meg; de tanúságai annak is, hogy azok komoly megfontolás kifolyásai sem lehetnek. Ezeknek következése azután az, mikép „a min. javaslat oly pervitelt, oly perlek edési eljárást tesz lehetővé, mely nemcsak az ügyvédekre, hanem a peres felekre nézve isfeletteterhes; mertsmig azokat szükség nélkül fárasztja, ezeknek sok költséget okoz; hosszasan tart, sőt a feleketa per megrövidítésében megakadályozza.'- (lap. 22.) És szerző részletesen kimutatja a tervezett eljárásnak mind költségességét, mind hosszadalmasságát. A költségességet illetőiéi; kideríti, mikép a pervesztes fél a periratok s bélyegfizetés kiadásain kívül arra lehet kárhoztatva, hogy huszonkét ügyvédi megjelenés diját fizesse meg. A mia hosszadalmasságot illeti; ,,ha már a peresfél több pénzt ád ki — mond a 22. lapon —időben szeretne kárpótlást kapni ; de nem kapja meg, mert a javaslat szerinti pervitel nemcsak hogy időnyereményt nem nyújt, hanem az idő meggazdálkodásáuak is útjában áll'" Ennek igazolására kiszámitja szerzőnk, mikép a javaslat szerinti legkisebb törvényes határidőket véve alapul, és feltéve, hogy egy napi késedelem sem történik, a bíróság a keresetlevelet a beadás napján elintézi s kézbesitteti stb. — még is a legcsekélyebb értékű rendes per is a tárgyalás befejezéséig legalább 189 napot szükségei! — mi azonban sokkal nagyobb lehet, ha a helyben nem lakóknak 15 nap helyett 30. 45 vagy 60 nap tűzetik ki; ha a periratok átadásának első határideje 15 helyett 30 nap leend (91. §.) ha a halasztási határidőre 30 nap adatik stb. stb.'(l. 24.) Kimutatja szerző azt is, hogy a javaslat szabályai a feleket az idő gazdálkodásban is gátolják ; mert ha a perirat a határidő elején elkészítetik is, hasztalan, mert a pertárnok nem tehet vele semmit, mig a határnap el nem érke