Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 90. szám

372 A másik tekintet, mely az átdolgozott javaslat elfogadását tneg nem engedheti, törvényhozási reputátiónkra, ugy szólván, nemzeti becsületünkre vonatkozik. Nézzük körül magunkat, s látni fogjuk, mikép már nemcsak a reformok a haladás zászlaját fenlobogtató nyugoti, hanem az északkeleti államokban, a tespedés, hátramaradottság, a jogegyenlőtlenség országaiban is, a codificatió terén a haladás, a szabadelvüség elvei és inintézményei viszik a főszerepet. Törvénykezési rendszerünk különösen a legszabndelvübb irány ban alakul, a valódi nyilvánosság, szóbeliség, a törvényi kényszertől ment bizonyítási rend stb. elfogadásával, alapul vételévei. E reformok napjainkban már oly követelmények, melyek nélkül többé egy törvénykezési szabályzat sem állhat meg becsülettel Európa kritikai fóruma előtt. És a mi perrend javaslatunk, mely elhirtelenkedve rögtönöztetett, s azután rögtönözve átdolgoztatik — épen azon reform irányelvek távollétével tündöklik. Képzelhetni, mily Ítéletet hozand a müveit eló'haladott külföld egy oly codif. mii felett, mely még most is az Írásbeliségre, és ennek elavult, elrotthadt intézményeire van fektetve, A rosszallás, elitélés átalános leend. Átalános leend a bámuh.t, hogy lehet napjainkban törvényhozó testület, melynek elébe ily eikórhodt, ily viszszaesési müvet törvényjavaslatként csak előterjeszteni is bátorkodnak. A külföld nem fogja sem kérdeni, sem vizsgálni, váljon volt-e elégséges időnk egy korszerű perrend kidolgozására: hanem itélend. azon dolgozat után, mely előtte fog állani; azon iránynak megfelelőleg, mely ama dolgozatot jellemzi. Váljon egészen közöubös-e nemzetünk jelenére de még inkább jövőjére, a müveit s azért hatalmas Európa közvéleménye, méltánylása, becsülése ? Váljon jogosult lehetne-e oly nemzeti arrogantia, mely azt képzelné, hogy magát túlteheti az európai areopag Ítéletén? Mindezek közt menekvést eszközül csak az szolgálhatott, mi több részről sürgettetett, t. i. előlegesen lemondani e»y u. n. rendszeres perrend készítéséről, mi a létező körülmények folytán sem a külföld előtt nem vallhatott becsületet, sem bent kedvező sikert nem biztosithatott, nem, még valószinüsségel sem; hanem e helyett szorítkozni a legsürgősb javításokra, melyek a fentebbi kritika körén kivül es nének;és egyúttal intézkedni, hogy egy állandó, egészen a szóbeliségre s nyilvánosságra fektetett perrend kidolgozás? s előkészít éseazonual munkába vétessék. Ennek felel meg jelenleg is azon nézetünk, hogy a bizottmány által ki- s átforgatott javaslat el ne fogadtassák, életbe ne léptettessék. Ervünk e melleit — mint fent fejtegettük — mindenekfelett: :i kedvező siker valószinütlensége. E mellett azonban bizonyítékul nemcsak a fentebb kifejtett két tekintet harczol; hanem még egy sokkal lényegesebb, sokkal eldöntőbb befolyású tényező. És ez a jogi codificatiónak azon valódi axiómája: mikép a törvénykezési eljárás szabályozását a bírósági rendszer codificátiójától elválasztani nem lehet. E kettő a codificatió történelmének átalános s kétségbe vonhatlan tanúságaként, egymástól teljesen elválaszthatom, ugy, hogy minden eltérő kísérlet vakmerő experímentátiónak tekintendő. Nem tudjuk, az alsóházi bizottmányban volt-e, ki a codificatiónak ezen alapigazságára hivatkozott volna; de reményijük, mikép a törvényhozó testületben lesznek, kik azt ismerendik, s azt ismerve érvül is használandják egy oly perrend javaslat félrevetésére, mely épen azon axiómát teljesen figyelmen kivül hagyta, mely t. i. az eljárást szabályozta, a nélkül, hogy gondoskodott volna a bírói szervekről, melyek hivatvák arra, hogy a törvénykezési szabályokat alkalmazzák. És ezen codificatiónalis kapcsolat annál figyelemre méltóbb, minthogy bevallott, elismert tény, mikép a m e gy e r e n d ez és szabályozásának mulhatlanulrövid időalatt meg kell történni, mi pedig a bírósági rendszerrel elválhatlan kapcsolatban áll; és a mitől mint el van ismerve a tkezési eljárás rendezése elválaszthatlan. Égy ujabb, s rendkivül fontos ok arra, hogy ne vesztegessük az időt egy oly perrend készítésére s életbeléptetésére, melynek a fentebbi tényezőkben, még a leglényegesebb alapja végkép hiányzik. Jogeset. Hamis eskü általi csalás bűnténye. (Erdélyből.) 1) Egy polgári jogügylen a tömmeggondnok által „tudtára és emlékezetére" letett fóeskü joghatálylyal bír, míg az ellenkező be nem bizonyittatik. 2) Egy ily letett főeskü a tömeggondnok ellen csalás bűntény álladékát nem képezheti, midőn a gyanuokok tüzetfs és szigorú megbirálása a fökellék. 3) Egy jogérvényesen kiküldött bíróság helyett a sérelmes fél felhívására a legfőbb tszék más, különben is illetéktelen törvényszéket önkényüleg nem állithat vissza. Bécsi cs. kir. szab. selyemgyárnok F. Gr. fiainak kolozsvári h. ügyvéd S. E. által képviselt felpereseknek, néhai P. A. kolozsvári kereskedő illetőleg P. N.-né tömege gondnok P. I. által képviselt alperes ellen 1107 ft. 23 kr. és 2674 frt. megfizetése iránt indított keresete rendén a volt cs. kir. legfőbb törvényszék 1856'. évi decz. 18 án li,441. sz. a. kelt ítélete által P. I. — alperesnek a következő főhitet határozta: „Éu P. I. esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a F. G-. kereskedőház tudtomra és emlékezetemre az A. alatti Facturában feljegyzett áruczikkeket P. A-nak nem szolgáltatta ki, azokért utóbbi F. G.nak nem lett 6786 ezüst forinttal adósa s ezen adósság részletes törlesztésére a B. C. alatti 1107 frt. 23 kr. és 2674 frt. pp. szollóváltókat P. A. sajátkezüleg nem fogadta el — Isten engem ugy segéljen." Ezen legfőbb törvényszéki itelet a Kolozsvárt fenállott cs. kir. kerületi törvényszéknek feloszlatásával nem tudni mi okból ns Kolozsmegye volt id. törvényszékéhez tétetett át további kezelés végett, — holott az alperesi hagyaték Kolozsvár szab. kir. város területén feküvén, a cs. törvényszékek feloszlatásakor a Kolozsvár városi s nem pedig a Kolozsmegyei törvényszék lesz vala illetékes, miután az ország alkotmányos felosztása helyreállításával a szab. kir. városok és megyék törvényhatósága között a bírói hatáskörre mi különbség sem tétetett, — épen ezért megfoghatlan mind a mai napig, mikínt juthatott ez ügy ns Kolozsmegye illetéktelen bírósága alá, holott alperes ez ellen több szőrösen a felsőbb bíróságoknál panaszt emelt, de mindannyiszor a kérés ezen ága érintetlen hagyatott s Kolozsmegye volt id. törvény.