Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 90. szám

Fest, I8tt7. péntek nov. 22. 90. száni. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Igazs. perrend javaslat — Hamis eskü általi c Az igazságügyi perrend-tervezet el nem fogadhatása. I. Az, hogy a ministerium igazságszolgáltatási reformjából, a jogélet kiszáruithatlan hátrányára, a hitel s jogbiztosság rendkívüli vesz* Agére, -ez év folyamán már semmi sem lesz; az, hogy a magyar m erium, kinevezésétől 10 hó eltelik a nélkül, hogy a nem független, de felelős ministerium, a legégetőbb bajoknak, az igazságszolgáltatás szenvedéseinek csak enyhítésére is bármit tett volna; az, hogy az erre szolgálandott igazságügyi perrendjavaslat az előhaladott európai codifícatió igényeinek semmiben sem felel meg, annak szabadelvű reform-intézményeit távolról meg sem közelíti; az, hogy ezen ministeri javaslat oly fércz mű, melyet nem jellemez sem az elvegység, sem a kiviteli következetesség, hanemcsak a rendszeresség hiánya, s a jogéletben oly rendkivüli veszélyességü el hirtelen kedés; az,hogy ezen javaslat tele van hiányokkal, tévedésekkel, eltévesztett kiindálási irányeszmékkel, melyek mellett az még a jelenlegi oly rendkívül hiányos eljárási szabályzatnál sem Ígérhet több hasznot, nngyobb igazságszolgáltatási sikert; ezek mind oly tények, melyeket eltagadni nem lehet; oly szomorú tények melyeknek valóságát kénytelenek bevallani azok is, kik tüskén-bokron a ministerium követőjei. Azt hisszük nincs szakértő jurista hazánkban, ki önálló meggyőződése feláldozása nélkül az elősorolt tényeket kétségbe vonhatná. Azonban a jelen codificationális ügy állása legújabban változott suj stádiumba lépett. Legújabban már nem annyira a ministeri — jó formán minden ünnepélyesség nélkül eltemetett ministeri javaslatról, mint inkább egy egészen átdolgozott perrend — munkálatról van szó. Az alsó ház rendkivüli, kivételes codificationális bizottmánya ugyanis, mint köztudomású dolog, a ministeri javaslatot kezdettől végig, jóformán összes §§-ban átváltoztatta, módosította, nagy részben elvetette. Sokan ezt lényeges javításnak, jóformán korszerű, szabadelvű reformnak veszik. Az tehát most a kérdés: váljon azigy átdolgozott, megváltoztatott ministeri javaslat olyan-e mely törvényhozásunk által elfogadható lehessen? Mi bátorkodunk azt állittani, mikép az igy átjavított javaslat sem tekinthető olyannak, mely a törvényhozásnak ajánlható, s az által elfogadható lenne, ha az igazságszolgáltatási nagymérvű bajok orvoslására nézve biztos sikerre akarunk számítani. Mi azt hisszük, hogy bármenynyire elismerjük is az illető bizottmány tagjainak kitűnő törvénytudományát, és ismeretes ügyvédi jelességét, s bármennyire tudjuk is méltányolni az átdolgozásra fordított buzgó fáradozásukat s határtalan munkásságukat salás. — Jogirodalmi szemle (Folyt.). — Hivatalos tudnivaló. — mindennek daczára munkálatjuk, az átdolgozott, módosított, kifoltozott min. javaslat kedvező sikerre, a törvénykezés nagyszerű érdekeinek megfelelőleg, szinte nem számithat: de más fontos tekintetekből sem lesz ajánlható az elfogadtatásra. Es erre nézve mindenekelőtt két küzülményt ajánlunk figyelembe. Az egyik az, mikép ezen újonnan átdolgozott javaslat a codificatiónalis foltozásnak, összetákolásnak non plus ultrája leend. Ha ezen hibás eljárás kinövései már a ministeri javaslatban is számosak, melyen ti. szinte több kéz dolgozott; mennyivel inkább lehet azoktól az uj műben tartani, melynek javítási elemei oly sokfelől szedettek össze. — Köztudomású dolog ugyanis, mikép a bizottmány eljárásában, nemcsak egyes tagjainak egymástól független, s különböző szempontokból eredt indítványaik, javitmányaik elfogadtattak ; hanem azonkívül nagy részt figyelembe vétettek azon sokféle, különböző módosítások s javaslatok is, melyek legújabban a min. javaslat részleteire nézve számos jogtudós s ügyvédi testületek által nyilvánosságra hozattak, vagy felterjesztettek. Kérdjük, mily sikert lehetne várni egy oly codificatiónalis műtől, melynek az átdolgozás folytán előállt egyes részei, egyes szabályai oly különböző felfogás s combinatió kifolyásai, melyek oly sokféle eszmék, s jognézetek szüleményei, s melyeknek alapjaiul épen oly sokféle törekvések, mint különböző érdekek szolgálhattak? Kérdjük, épen azért azon műből nem fog-e sokkal nagyobb mérvben hiányozni az egyöntetűség, az összhangzás, a következtesség, mintsem hogy az a törvénykezés kezelésében kielégítő sikerre vezethessen ? Mert a jogéletben, a gyakorlati jogkezelésben a kételyekre, öszszeütközésekre, jogi viszályokra, ítéleti tévedésekre és ellenmondásokra semmi sem szolgál oly tág forrásul, s kedvező alkalmul, mint épeu az elvegység s egyöntetűség hiánya, mi pedig a jogszabályok sokféle, különböző eredetének s összeállításának szükségképi következése. Kérdjük, a kedvező sikernek ily nagy bizonytalansága, sőt a sikertelenség legnagyobb valószínűsége mel lett, szabad-e egy hosszas időre a törvénykezés jövőjét koczkára tenni? Szabad-e ily kétes sikerért koczkáztatni annyi várakozási időt, annyi kiviteli költséget, s főkép azon minden társalmi életet mélyen sújtó rázkodtatást, mely a jogviszonyokban egy jogrendszer változtatástól sem maradhat el ? Szabad-e ily phantómért a bíráskodást, az Ítélethozatalt ingadozóvá, bizonytalanná, határozatlanná tenni hosszas időre, mig t i. az uj szabályok betanultatnak, szokássá s meggyőződéssé válhatnak? És szabad-e igy koczkáztatni a jogbiztosságot egy pár év végett, melyeknek lefolytával ugyanis egy uj tökéletesb perrend kidolgozása s életbeléptetése ugy is mulhatlan szükség lenne. 90