Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 85. szám

354 jegyzés már megadatott; — Felperesek tehát már a bíróság illetéktelenségének indokából elutasitandók, és az alperesi költségekben elmarasztalandók. Az esetre, ha a fentebbi kifogásnak hely nem adatnék, a per érdemére nézve előadja alperes, miszerint tagadja, hogy a keresetben emiitett ingatlanok felét felpereseknek ajándékozta, és az A. alatti '"okmányt aláirta volna. Feltéve pedig, de meg nem engedve, hogy ama okmányt aláirta volna, tagadja, hogy az előtte, mint irást nem tudó előtt, felolvastatott, és tartalma neki megmagyaráztatott volna. Tagadja továbbá, hogy ama birtoknak felperesek nevére leendő átíratását megengedte volna, és hogy felperesek a kérdéses ingatlanokat tulajdonkép és jelesül: az állítólagos ajándékozási szerződés alapján bírnák. — Ezek folytán kéri felpereseket ez esetben is alaptalan keresetüktől elmozdittatni. A válaszban fel peresek a bírói illetőség elleni kifogást alaptalannak mondják, mivel ha a telekkönyvi bíróság a kérelmezőket a tulajdonjog bekebelezésétől elüti, mint ez jelen esetben 1864-ki nov. 25-én 9052. sz. a. kelt végzéssel megtörtént, akkor a megyei törvényszék van hivatva itéletileg kimondani, hogy a tulajdonjog bekebelezendő. A mi az ügy érdemét illeti : kérik felperesek a becsatolt kérdő pontokra Ildiczki Endre, Sütő István, Béda Márton, Molnár András és Nagy József tanukat kihallgattatni, és azok kihallgatása után itéletileg kimondatni, hogy Szórád Bálint tartozik a Zsérei 30-kik számú telekkönyvben foglalt összesbirtok hasonfelére a tulajdonjognak Vánkai János és neje részükre leendő bekebelezését megengedni. Alperes erre vis zon válaszolá, hogy a birói illetőség elleni kifogását annyival inkább fentartja, mivel ha a kereset, mint ezt azonban csak a válasz engedi gyanittatni, a kérdéses ajándékozási szerződés teljesítésére van irányozva, akkor az illető kerületi táblánál lett volna benyújtandó. A felperesileg megnevezett tanúk kihallgatásának pedig ellenmond alperes azért, mert az 1840 :XV-ik t. cz. II. R. 100-ik §-a azt rendeli, hogy az, ki keresetének kitételeit tanukkal kívánja bizonyítani, köteles tanúinak nevét és lakását a keresetlevélben megnevezni,és a szükséges kérdő pontokat mellékelni, felperesek pedig ezt nem tevék. Ellenben a szerződés becsatolt másolata semmit sem bizonyítván, alperes tovább is ragaszkodik előbbi kérelméhez. Ezen tárgyalás befejezése után a felperesileg felhitt tanuk kihallgattatása elrendeltetett és eszközöltetett is. Ezen tanúvallomásokra tartott észrevételezési tárgyalásnál alperes azon megjegyzést tette, hogy ajándékozási szerzőzés lételéről egyik tanú sem tanúskodik, de különben is a jelen ügy telekkönyvi levén, polgári peruion el sem is intéztethetik. Felperes ellenben kijelenti, hogy neki a tanuk vallomására semmi észrevétele sincsen. Ezek nyomán Ny itramegye törvényszéke által 1866-ki m á r t i u s 23-án Ítéltetett. ,,Bíróság megállapításával alperes Szórád Bálint köteles Vankay János és neje Vankay szül. Szórád Boris felpereseknek a Zsérei 30-ik számú tjkönyvben 1 XJ úrbéres telek 1 —17. sorszámig irtvány, föld és rét 1—28. sorszámig foglalt birtok hasonfelének tulajdoni joggal az A alatti keresethez másolatban társított ajándékozási okmány alapján nevükre leendő bekebelezésébe 15 nap alatt beleegyezését adni. A perköltségek kölcsönösen megszűnteiteknek tekintendők. „Mert felperesileg beügyelt alperes által kifogás alá vont A) alatti szerződés ingatlan vagyonra vonatkozván, a tulajdoni jognak megbirálása a mennyire az eredeti okmány nem létében a telekkönyvi bíróság hatásköréhez nem tartozna az ideigl. törv. szab. 34-ik §. értelmében ezen biróság lévén illetékes, alperesileg kifogásolt bíróság megalapítandó volt. „M er t az A) alatti szerződésnek az abban kitett módszerinti keletkezése a kihallgatott tanuk összehangzó vallomásaik által bizonyittatik. „Hogy pedig az 1863-diki évi mártius 13-án kelt A) alatti szerződés tettleg életbe léptetett, és a felperesek a kérdéses telekjegyzőkönyvi fekvőségek hasonfelének tettleges birtokában léteznek, a kihallgatott tanuk által szintén kétségen kivül helyeztetik. „Miért is alperes a felperes által kérelmezett telekkönyvi átiratási beleegyezésre bíróilag kötelezendő volt. A költségek kölcsönösen az A) alatti viszonylagos szerződés alapján megszüntetendők voltak. (1866. évi mart. 23. 1286. sz. a.) Ezen itélet ellen alperes semmiségi panasszal kapcsolatos felebbezést nyújtott be. Semmisnek mondja az Ítéletet azért, mert az eljáró biróság illetéktelen volt, a mennyiben a perben felhozottak szerint az előjegyzés megadása és igazolására a telekkönyvi hatóság, a szerződés teljesítése kérdésének megbírálására pedig a kerületi tábla lett volna hivatva. Ha ennek ellenére a tek. kir. tábla az itélet semmiségét ki nem mondaná, az esetre neheztelően előadja alperes, hogy a tanúkihallgatás törvényellenes volt, mivel felperesek — mint ez a viszonválaszban megemlittetett, kérdő pontjaikat a per folyamán be nem terjesztők, s igy alperes ellenkérdő pontokat nem mellékelhetett. Hogy mindamellett a periratoknál kérdő pontok is léteznek, ez csak azt bizonyítja, hogy a perbeszédek befejezte után perenkivül mellékeltettek, s igy többé figyelembe vehetők nem voltak. (Vége. köv.) Hivatalos tudnivaló. A pest-kerületi sajtóbiróság, és a pesti esküdtszéki kerület bünvizsgáló birájának hivatalos helyisége jelenleg Pesten, Józsefváros, kerepesi uton, a „Mátyás királyhoz" czimzett 65. számú ház I-ső emeletén van. Érsités: Fitos Ferenoz, h. ügyvéd, volt Kis-tarcsai lakos, f. év sept. 26. elhalván, Pestmegye tszéke által az általa képviselt felek érdekei megóvására ügyleti gondnokul Peskó Medárd ügyvéd (lakik Pesten újvilág u. 13. sz.) neveztetett ki s annak a magán felek periratai átadattak, melyek 3 hó folyama alatt tőle átvehetők. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOOKLAY ISTVÁN, Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizető s i ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. — félé 4 frt. negyedévre 2 forint ansztriai értékben. — Szerkesztői szálás: belváros, aldunasor és kalap-ntcza szögletén 1-ső szán Pesten, 1867. Nyomatott Kocsi S ándor állal. {Mö^GaJg~irel^és~ Kocsi nyomdájáJa^) Hal^iact és at-dvnasor sarkán 9. sz. a.