Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 85. szám

353 olyan segítséget kért volna, azt pedig, hogy vádlottnak mondotta volna, ölné meg gyermekét, vakmerő rágalomnak állítja. Vádlott állítása szerint már akkor, midőn a tanú testvéréhez Bandek Mihálynéhozszolgálatba jött, teherben volt, és G hó múlva mégis babázott, és igy miután előbb nem is ismerte, nem is lehetséges, hogy a gyermek atyja ő legyen. Tiszti ügyész Farkas Máriát 15 évi börtönnel fenyitetni, D. . • Györgyöt ellenben próbák elégtelenségéből az ellene emelt bünrészesség vádja alól felmentetni indítványozza. A megyei törvényszéken Ítéltetett. „Farkas Mária előadása szerint D. . . György által teherbe ejtetvén egy leánygyermeket szült, melyet is 5 hónapos korában a nyakában lévő zsinórral megfojtván, a városon kívül egy árokba dobta, a C. alatti orvosi és főorvosi vélemény szerint a gyermek megfőjtás következtében halt meg. Vádlott Farkas Mária 3. sz. a. a törvényszéki hitelesítés alkalmával is helybenhagyott önkényes vallomásában beismeri, hogy D. . . Györgytől született leánygyermekét, mivel szegénysége miatt azt nem tarthatta, de kivált azért, mert annak atyja őt a tartásban segíteni nem akarta, megfojtotta, azért is, mivel az midőn tőle segítséget kért, azon választ adá: hanem tudod tartani, öld meg. Bünrészességel vádolt D. . . György 4. sz. alatti vallomásában az ellene emelt vádat valamint a gyermeknek tőle lett származását tagadja. Vádlott Farkas Mária ellenében a gyermekgyilkossági bűntény alanyi tény állama ön beismerő vallomása alapján felállítva lévén, ő a gyermekgyilkosság bűntényében bűnösnek lenni kimondatik, s ezen tettéért, tekintettel fiatal korára, s hogy annak elkövetésére a nyomasztó szükség által kényszeríttetett, s tekintettel bűnös cselekvényének töredelmes szívvel lett beismerésére, — 3 évi vasban közmunkán, hetenként kétszeri böjttel súlyosbított börtönre, a rabtartási, továbbá Grünwald Mór járási orvosnak bonczolásáért; véleményért 4 frt. 72'/2 kr. Berkovics Zsigmond főorvosnak véleményéért 2 frt. 10 krban megalapított költségeknek megfizetésére ítéltetik. Bűnrészességgel vádolt D. . . György pedig, a ki ellenében határozott tagadása folytán a bünrésszesség vádlott Farkas Mária vallomásán kivül semmivel sem volt beigazolható, a vád alól próbák hiányából felmentetik, azonban a védő ügyvéd részére fizetendő 10 frt védelmi dij megfizetésében marasztatik. Mely kihirdetett ítéletet mind elmarasztalt vádlott, mind tiszti ügyész fellebbezte. (18S6. aug. 29. 2802.) A felebbezés folytán a kir. táblán Ítéltetett. ,,Ámbár vádlott Farkas Mária azon tette, hogy Dringó Vaszaliné gondviselésére bízott volt 5 hónapos gyermekét nevezettől elvivén, ön beismerése szerint a gyermek nyakán lévő sodrott zsinórral azt megfojtotta, a szándékos gyilkosság tényálladékát képezi, igy annak minősítetvén, e részben az első bíróságnak ítélete megváltoztatik, tekintetbe véve mégis a vádlott mellett szóló fontos enyhítő körülményeket, nevezetesen, hogy nyomasztó anyagi körülményei miatt magát saját életének fentartása mellett még gyermeke életének fentartására is képtelennek érezte, továbbá igen fiatal, bűntettének nagyságát kellőleg meg nem fontoló korát, valamint jó előéletét, és épen ebből kifolyólag e 1csábitásának következmézményei által benne felébredt szégyenérzetét, végre töredelmes javulását alaposan reményleni engedő őszinte bevallását, a büntetés kimérésére, és a megítélt költségekre nézve az első bíróságnak ítélete oly értelemben, miszerint a büntetés tartama, annak hozatala napjától számitandó , fentnevezett l-ő rendű, valamint D. . . György 2. r. vádlottat illetőleg is az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik s az iratok stb. (1866. nov. 3. 5825.) A Hétszemélyes táblán ítéltetett. „A kir. it. táblának ítélete az abban felhozott indokoknál foirva helybenhagyatik, s periratok stb." (1867. mart. 2G. 38. sz.) Jogeset. Az ingatlan vagyonhozi tulajdoni jog érvényesítésére irányzott kereset a megye törvényszék elébe tartozik. A szerződés, melyre a kereset tárgyául szolgáló tulajdoni jog érvényesítése alapittatik, csak másolatban levén felmutatva, ha a tanuk nem bizonyítják azt, hogy a szerződés eredetije íratott volna alá az ellenfél által, a kereset alapjául szolgáló okmány valódisága kimutatottnak nem tekintethetik. Vankai János és neje Szórád Boris 1864 ki decz. 14-én 6751. sz. a. Nyitra megye polg. törvényszékéhez benyújtott keresetlevelükben előadák, miszerint az A. alatt (másolatban) csatolt ajándékozási okmány szerint, Szórád Báünt a Zsérei 30-ik számú telekjkönyvben foglalt yt úrbéri telek irtványföld, rét és szőlő felét felpereseknek ajánkozá. Az ajándékozási okmányt, melyben a telekkönyvi átíratás is megengedtetett, felperesek a nyitrai cs. kir. adóhivatalnál százalékolás végeit bemutatták. De mielőtt a birtokot a telekkönyvben magukra átírathatták volna, az eredeti okmány elvesztett, minek folytán felperesek Szórád Bálintot felszólították, állítana ki egy uj okmányt, mit azonban az tenni vonakodott. Minthogy pedig felperesek a Szórád Bálint által nékik ajándékozott birtokot 1863-ki martius 13 ka óta tettleg bírják és használják, de az azzal kapc-olatos terheket is viselik, most aziránt esedezne , hogy a telekkönyvi rendelet 87-ik §-a értelmében az ajándékozási okmány által szerzett joguk a Zsérei 30-ik számú telekkönyvben előjegyeztessék, és Szórád Bálint az ideigl. törvénykezési szabályok 157-ik §-a értelmében rendes szóbeli perbe idéztessék, —- a tárgyalás befejezte után pedig itéletileg kimondassák, hogy Szórád Bálint tartozik beleegyezni, miszerint a Zsérei 30 ik számú telekkönyvben foglalt ingatlanok fele felperesek nevére, mint tulajdonuk átirassék. Ezen keresetlevél folytán egyszerűen tárgyalás rendeltetvén, ennél Alperes ellenbeszédében mindenekelőtt kifogást tett a birói illetőség ellen, és pedig azért, mert az ingatlan jószág tulajdonának átíratására intézett kérelmek tárgyalására és elintézésére nem a megyei polg. íörvszék, hanem a megyei telekkönyvi hatóság az illetékes. Ide járul, mikép felperesek a telekkönyvi hatóságnak jelen perbeni illetőségét maguk is elismerik, midőn keresetük végkérelmében állítólagos tulajdoni jogukat a telekkönyvi rendelet 87-ik §-a nyomán előjegyeztetni, és alperest a jelen keresetnek, mint az ideigl. törv. szab. 157-ik §-a nyomán benyújtott igazolási keresetnek tárgyalására kérik megidéztetni, habár önkint felötlik, hogy igazolási kereset csak is akkor adható be, midőn az elő-