Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 7. szám

26 Az ,Örükösödési jogeset' közlője azon körülményre, | hogy Szeus Szalouiia hagyatéka még e mai napig is betárgyalva nincs, — nagy súlyt fektet; azért láttuk czél szerűnek a fentebbi kérdést feltenni t. i. hogy közelebbről láthassuk, mennyiben van ezen lény a Szeus Lázárnak a közlő által kétségbe vont örökösödési képességére befolyással ? Hogy ez uton czélunkat érhessük, szükséges mindenek előtt, a „hagyaték tárgyalása" czimü eljárás minősége kérdését illetőleg — tekintettel annak természetére — az iránt biztos megállapodást szerezni: magánügyi, avagy birósági cselekmény-e a hagyaték tárgyalás ? Ezen kérdésre ugy hiszem tévedés nélkül felelhető, hogy az „birósági cselekmény." — Határozottan adható ezen felelet, mert a mennyiben a „Peres ügyeken kivüli utasítás" 33 §-a intézkedését vesszük figyelembe, sehogy sem állithatjuk azt, hogy a halálozás — a hagyaték tárgyalására hivatott hatóságnál — feljelentése, s ez uton a hagyaték tárgyalás eszközlése keresztül vezetése az egyes érdekelt leieket kötelezöleg terhelné ; — sőtt inkább azon megyőződésre kell hogy jöjjünk, miszerint ugy az esetleges elhalálozásról tudomás szerzés módja, valamint ez alapon a hagyaték késedelem nélküli betárgyalása, s az illető örökösöknek által adása, vagy is a hagyatéki eljárás befejezése — egyedül a bíróság feladatai közé tartozik. — Egy körülmény van ugyan, a mely érdekül szolgál az illetőnek, sürgetni, s eszközöltetni a hagyaték betárgyal ását; — egy körülmény van mondjuk, s ez azon ptk. 547 §. melyre közlő is hivatkozik, s mely azt rendeli, uogy a hagyaték betárgyalása, illetőleg az illető örökösnek nyilatkozata előtt a hagyaték ugy tekintendő, mintha az elhalt kezén lenne. — Ezen 547 §. s az erre alapított ezen egy körülmény érdekébe teszi ugyan az illető örökösnek, hogy a hagyatékot betárgyaltatván az örökséget által vehesse, mert hiszen, a míg a hagyatéki vagyon az elhalt nevén van telekkönyvezve, addig, tekintettel arra, hogy azt sem adósságokkal nem terhelheti, sem el nem adhatja, a vagy ki nem haszonbérelheti, — mondjuk, inig ezen cselekmények inegtehetését illetőleg szabadsággal nem bír, addig a birtok nem sajátja, s magában is értetődik, hogy mindenki azt — az elhalt, telekköyvileg azonban tulajdoni jogában érintetlen személy tulajdon inak fogja s kell, hogy fogja tekinteni. — Ezen körülmény elegendő tehát arra, hogy az illető örökös maga sürgesse a hagyaték mielőbbi betárgyalta tását. Azonban ezen körülmény jelentőségét tovább kiterjeszteni sehogy sem lehet; s tekintettel az örökösödési képesség megbirálása kérdésére, sehogy sem állitható az, hogy miután a hagyaték betárgyalva,sa hivatott örököstől nyilatkozata kivéve nincs, s az örökség mint az elhalt személy kezén levő tekintendő, tehát Szeus Lázár nem lehet 1864 évben örököse leánya Szalómiának, nem lehet örököse, mert az 1861-ben visszaállított magyar törvét yeinkben ily nemű örökösödés idegen. Hogy ez <íset sehogy sem lehetséges, s hogy az örösödés kérdése ily értelmű megbirálása lehetetlen, — ezen körülményre közlő maga szolgáltatja a bizonyítékot, — Az „örökösödési jogeset" közlésében ugyan is közlő maga mondja: „miként ugy a törvényes öröklés, mint az öröklési képesség megbirálására az örökhagyó halála idejében f'enálló törvények iránytadók"— tehát Szeus Lázár örökösödését leánya Szalomia hagyatékában más mint az ált. ptk. értelmében megbírálni sehogy sem lehet. A befejezés érdekében azonban térjünk vissza azon álláspontra, a hol azt ismertük be, hogy a hagyaték tárgyalás .,birói cselekmény." Kérdés tehát, a hagyaték tárgyalásáról a bíróságnak kellvén gondoskodni, kinek róható fel az hibául, hogy a hagyaték betárgyalva nincs? Senkinek másnak, mint a bíróságnak, mely elmulasztott magának tudomást szerezni SzeusSzalómia halála esetéről. Nem lévén pedig hibás ezen mulasztásnál Szeus Lázár,—kérdés: lehet-e ezen körülményből, — ha a fentebbiektől eltekintünk is, — az ő örökösödési képessegére hátrányos következtetést vonni? Bizonyára nem lehet, mert a tuás hatáskörében ál lő cselekmények elhanyagolása, avagy mulasztásáért, azon mulasztott, cselekmény lehetőleg káros következményeiben egy idegent, harmadikát sújtani sehogy sem lehet. És ezek után felelhetünk azon kérdésre is: mi befolyással van Szeus Lázár örökösödésére azon körülmény, nogy a hagyaték e mai napig is betárgyalva nincs? Nézetünk szerint semmi befolyással, mert Szeus Lázár örökösödési képességét mindenkor az 1858 évben épségben fenált törvények szerint kellvén megbírálni, Szalómia hagyatékában más örököst mint édes atyjában a felmenő örköst beismerni, sehogy sem lehet, ugy most 1864. évben, mint nem lehetett volna 1858 évben. Ennyi az, a mennyit az „Örökösödési jogesetet" illetőleg megjegyezni kívántam. Jogeset. A végrendelkező akaratja, a mennyiben nem törvényellenes, itt a hagyományokra alkalmazva — a lehetőségig teljesitendö. Az örökhagyó örökösei kötelességévé — átalaban — egy toronyóra készíttetését jelölvén ki, az alatt csak mindig lakásául szolgált község egyházát érthette. A torony óra minősébe meghatározva nem levén — az alatt csak közönsége s torony óra értendő. Ily munka véghez vitelére hosszabb idő szükségeltetvén, arra azon szabály, hogy az ítéletnek 15 nap alatt elégtétessék, nem alkalmazható. G-rebeldinger János brukenaui plébános, mint a brukenaui rom. kath. egyház képviselője Báumchen János és Maurer János mint Báumchen Jakab örököseinek gondnoka ellen Temes megye törvszékénél 1862 jan. 31 201 sz. a. beadott keresetében előadja; miszerint néhai Blankenberger Margit szül. Báumchen az A. a végrendelet 2-ik pontjában testvéreit Báumchen János és Jakabot általános örökösöknek nevezvén, ugyan e végrendelet 5 p jntjában ezen két örökösnek kötelességévé tette, hogy a brukenaui rom. kath. egyház részére hagyomány képen egy uj toronyórát készíttessenek. Az örökösök azonban, noha a Blanckenberger Margit után nyert örökség birtokában vannak, vonakodnak a fentebbi hagyománynak eleget tenni. Minthogy pedig a B. a. költségvetés szerint egy toronyóra készítése és felállítása 600 o. ért frtba kerül, felp. mint az egyház képviselője alpereseket megidéztetni, s őket a nyert hagyomány 600 frt értekében a rom. kath. egyház részére bíróilag elmarasztaltatni kéri El 1enbeszédükben alperesek tagadják, hogy az A. a. végrendelet 5 pontja szerint nekik kötelességül tétetett volna, hogy a brukenaui rom. kath. egyház részére hagyományképen egy uj toronyórát készítessenek, alperesek tehát ily nem létező hagyomány teljesítésére nem kötelezhetők. Tagadják továbbá, hogy egy, a végrendeletben megpendített óra készítése és felállítása 600 frtba kerülne, — felp. kérelme tehát, hogy alperesek a hagyomány 600 frt. hason értekében marasztaltassanak, semmiféle jog alappal nem kir. Miután pedig a végrende-