Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 7. szám

27 let 5 pontjában sem kötelesség, sem idő, sem az, hogy kinek részére rendeltessék egy toronyóra- és hol állítassák az fel, sem a toronyóra minémüsége, tehát az ahhoz kellő öszszeg meghatározva nincs, felperesnek mint a bnikenaui rom kath. egyház képviselőjének alperesek ellen még kereseti joga sincs. Miért is őt keresetétől elmozditatni, s költségekben marasztaltatni kérik. Válasz. Minthogy alperesek a végrendelet érvényessége ellen kifogást nem tettek, ós beismerték, hogy a végrendeleti örökség nekik bavallatván, ők annak birtokában vannak, az ezen örökséghez kötött terheket t. i. a hagyományokat is teljesíteni tartoznak, azon ellenvetésre pedig, miként a végrendeletben határozottan megmondva nincs, miként a brukenani templom részére egy toronyórát készítetni tartoznak és igy a brukenani egyház felperességgel nem bír, válaszoltatik, miszerint az, hogy a végrendelkezőnő végrendeletében a brukenaui és nem más egyházat értette, kitűnik abból, hogy ő brukenaui születésű és mindenkor oda való lakos volt, tehát bizonyára csak azon templomról emlékezett meg végrendeletében, melynek jótékonyságát élvezte; a szó : „Brukenau" mindenesetre csak tollhibából maradt ki, mit az is igazol, hogy közvetlen az órára tett végintézkedés után a brukenaui templomnak még külön 100 ftot hagyományozott. Végre azon ellenvetésre, hogy a B. a. költségvetésben felszámitott toronyóra nem felel meg azon órának, melyet a végrendelkezőnő hagyományozott, megjegyeztetik, miszerint a költségvetésben a legegyszerűbb toronyóra van felvéve, következőleg ennél kevesebbet már a végrendelkezőnő sem akarhatott. Ugyanazért kereseti kérelmét ismétli. Viszonválasz. Minden végrendelet szoros magyarazatu, és annak dátuma és keiti helye mellék körülmények, tehát felperesnek az A. a. végrendelet kelte helyéből merített okoskodásai figyelemre nem méltat hatók. A 100 t'tról szól ló hagyomány egészen önálló és az előbbi rendelettel semmi összeköttetésben nem áll, amint a végrendelhezőnő ezen hagyománynál megnevezte a brukenaui templom pénztárát, ugy a toronyóránál is megnevezte volna a brukenaui templomot, ha azt értette volna. Tagadtatik, hogy e szó „Brukenau" tollhibából maradt volna ki, s végre tagadtatik, hogy a B. a. költség vetésben a legolcsóbb torony óra volna felvéve. Az ellenbeszédben tett kérelmüket ismétlik. Temesmegye törvszéke 1862. jul. 12-én 1040. sz. a. következőleg — ítélt: „Alperesek kötelesek a brukenai rom. kath. egyház részére egy toronyórát — hasonlót a szomszéd községek toronyóráihoz megszerezni, és hat hónap eltelte alatt azt végrehajtás terhe alatt felállítani, továbbá kötelesek lesznek alperesek felperesnek 8 ftra leszállított perköltséget 15 napok alatt megfizetni. Indokok. „Akereset tárgya, mely két részre osztatott, az hogy Baumchen Margit által szerkesztett végrendelete, melyben általános örököseinek meghagyta visszamaradott vagyonából egy toronyórát megszerezni és felállítani — véghezvitessék; — vagy hogy annak nyomán a toronyóra hasonértéke azaz 600 frt. — az alperesek által megfizettessék. „Alperesek a végrendelet érvényessége és valósága ellen kifogást nem tettek, de nem is tagadták, hogy nekiek a kérdett hagyomány átadatott, és hogy ők azt elis fogadták, hanem a végrendeletnek 5-ik pontja ellen azon ellenvetést teszik, hogy annak szószerinti értelme szerint nem kötelesek egy toronyórát készíteni; továbbá azért is, mert az idő mikor, a hely hol, és kinek részére, ugy az óra minősége tehát az ahoz kellő összeg meghatározva nincsen. „Oly ellenvetések ellen az oszt. ptk. 558-ik §-a alkalmazandó, mert az idézett §. általános elvül kimondja, hogy a végrendelkezőnek akaratja a mennyiben nem törvényellenes, a lehetőségig teljesíttessék, — innen következik, hogy oly végrendeletek, melyek részükben homályosak, a magában foglaló értelemnek megtudására vizsgálandók, azaz: megmagyarázandók." ,,Jelen végrendeletben foglalt két szavak „sollen verschaffen" melyekből alperesek megérteni akarják, hogy ők a toronyóra megszerzésére nem kötelesek, öszszeköttetésbe véve az egész szószerkezettel, a hol mondatik — ,,meine zwei genannten Brüder sollen von meinem Vermögen eine Thurmuhr verschaffen" — kétségnek helyt nem enged, hogy a végrendelkező máskép értette volna, minthogy Baumchen János s Jakab, kiknek az egész vagyonát hagyományozta, egy toronyórát építtessenek ; de kétséget sem szenved, hogy a végrendelkezőnő más templomot értett volna, mint a brukenauit, — az onnan is kivehető, mert ő brukenaui születésű mindig oda való lakos volt, tehát csak azon templomról emlékezett, melynek jótékonyságát élvezte;— továbbá minek utánna az idézett ptk. 684. §. rendeli, hogy a hagyományos rendszerint mindjárt az örökhagyó halála után szerzi jogát a hagyományra, de a 685-ik §. világosan kimondja, hogy egyes hagyatéki darabok mindjárt, mások azonban az örökhagyó halálától csak egy év múlva követelhetők, az örökhagyó nő még 1856-ik évben meghalt, következőleg azon időhatár már be állt, melyben a hagyományozó a hagyatékra jogot nyert, jelen esetben pedig az örökösöket a végrendelet teljesítésére kényszerithetni. — A mi alpereseknek azon észrevetelüket illeti, hogy az óra minősége tehát az ahhoz kellő összeg az örökhagyó által meg nem határoztatott, fontos, mert e tekintetben a végrendelkezőnek akaratja csak oda magyarázható, hogy ő a brukenaui templomnak egy közönséges toronyórát szerezni akart; — igaz ugyan, hogy a ptk. 801-ik §-ban mondatik, kogy a feltétlen örökösi nyilatkozatnak az a következménye, hogy az örökös minden hegyományosoknak hagyományaikért jót állani köteles, habár a hátrahagyott vagyon nem elégséges is, de innen még nem lehet következtetni, hogy végrendelkezőnő egy oly órát, mely 600 frnál többe kerül, örököseinek építtetni meghagyta volna. „Alpereseknek meghagyatott a toronyórát hat hónap alatt felállítani, mert olyan munka véghez vitelére hosszabb idő szükséges, ily formán honi törvényeink, melyek a pervesztett félnek az Ítéletnek elég tételére 15 napot adnak, jelen esetre nem alkalmazhatók. Alperesek mint pervesztesek kötelesek az ellenfélnek okozott költségeit fizetni." Ezen ítéletet mind két fél felebbezte. Felp. felebbezte, mert ő keresetében határozottan a toronyóra hason értékét kérte megítéltetni, a tettes törvényszék pedig neki toronyórát ítélt meg, holott a kereset levél a bírót és a feleket szabályozz*; mert a törvszék az által, hogy alpereseknek a toronyóra felállítására hat hónapi határidőt szabott, az ítélet e részbeni végrehajtására is 6 hónapi határidőt tűzött, holott az id. törv. szab. szerintcsak 15 nap szabandó; mert az Ítéletben az rendeltetett, hogy a szomszéd községekben található toronyórához hasonlót tartozzanak alperesek a brukenaui templom részére felállítani, e tekintetben az itélet oly határozatlan, hogy annak végrehajtása majdnem lehetetlen, holott az ítéletnek oly határozottnak kell lenni, hogy a megítélt tárgy felett többé kétség ne lehessen. Mindezeknél fogva az e. b. ítéletet megváltoztatni és a kereset értelmébeni ' ítéletet kér.